Ki tudja? A magyar regényírás talán oly jelentős korszakához ért napjainkra, mint ami a múlt század elejének lírai költészetét jellemezte. Kertész Nobel-díja, Konrád és Nádas folyamatos jelenléte Európa könyvpiacán, vagy épp Esterházy monumentális Harmonia Caelestisének most megjelent olasz fordítása mindenesetre azt jelzi, hogy élénk nemzetközi érdeklődés mutatkozik a magyar regényirodalom iránt.
Végigtekintve e persze koránt sem teljes névsoron, az az érzésünk támad, mintha összefogná e szerzőket egy sajátos tematika: az emlékezés, illetve a családtörténeteken keresztül történő emlékezés. Talán ezen a ponton kapcsolható Vámos Miklós legújabb regénye, a Sánta kutya az iménti felsoroláshoz.
Vámos könyve persze nem tekinthető egy szisztematikus családregénynek. Tulajdonképpen az irodalomban egyre gyakrabban alkalmazott szerepjátékról van szó: Vámos a nőkről mesél, nőktől hallott történetek alapján formálva meg Solti Éva 20. századon átívelő alakját, méghozzá úgy, hogy egyetlen pillanatra sem tematizálódik az olvasóban az, hogy a szerző mégis csak férfi, s hogy a csudába képes ily tökéletesen látni és láttatni egy nőalak legbensőbb lelki, érzelmi rezdüléseit? Ennél több ezen a téren aligha érhető el.
S bár a főszereplőt, ahogy az már lenni szokott, a sors a legkülönbözőbb élethelyzetekbe sodorja - amit nevének folyamatos változása is jelöl -, élete mégis csak egységes történetszállá lényegül. Ami ezt a szerteágazó élettörténetet összefogja, az az igazság kérdésétől elválaszthatatlan erkölcsi tartás.
Vámos, amint azt egyéb megnyilvánulásai során is tapasztalhatjuk, úgy tud mesélni, ahogy kevesen. Történetmondása még a Sánta kutya legszörnyűbb jeleneteiben is szinte megnyugtató, már-már simogató. Ezúttal azonban mégis elborzasztja olvasóját. A regény fejezetcímeinek kezdőbetűit összeolvasva az igazság szó rajzolódik elénk. S a történet egésze valóban egy olyan igazsággal szembesít, amivel és ahogy csak az irodalom képes. Az utolsó fejezet "címe" egy puszta, a megfáradt ember hajlott gerincére emlékeztető kérdőjel. A rendesen nyugalmat árasztó szerző most inkább megriaszt bennünket: bizottsága ugyan már van a történelmi igazságtételnek, de a mindmáig tartó sántakutyázás közepette lehetséges-e bármilyen igazságtétel? Egyáltalán lehetséges-e bármiféle igazság? Ha a történelem lehetővé tesz egy ilyen kérdésfelvetést - márpedig Vámos könyve fölveti ezt a kérdést -, akkor valami nagyon nagy baj van az emberiséggel.
Vámos Miklós pénteken 16.30-kor dedikálja Sánta kutya című regényét a K. O. könyvesboltban.
