A természet zöld és barna árnyalataiban játszó egykor hófehér pólók, csendben is zizegő hallójáratok, néhány vadidegen szám a telefonunkban, eufórikus visításban kitörő későbbi élménybeszámolók - nagyjából ez lehet a mérlege egy szokványos nyári fesztiválnak.
Hol leányálom, hol lidércnyomás
Ahhoz azonban, hogy idáig eljussunk, szellemi és fizikai viszontagságok hosszú során, és néhány alkoholmérgezett ájulton kell átesnünk. Mivel egy ilyesféle rendezvény élvezeti koordinátái körülbelül a leányálom és a lidércnyomás közötti skála mértani közepén helyezkednek el, inkább kevesebbet várjunk tőle a kelleténél, így a megcsúsztatott viszonyítási alap következtében elkerülhetjük a fanyar szájíz néven számon tartott tünetegyüttest. Ne feledjük ugyanis, hogy a programfüzet nem több információkkal dúsított marketingkiadványnál, így nyilvánvalóan az érem jobbik oldalát fogja villantani az olvasónak, cselesen megkerülve a potenciális problémákat, amelyekből azért elég sok akad.
Ha jönnek a viharos idők
Kezdjük azzal a mennyei mannával, amivel még a körmönfont programszervezők sem tudnak semmit kezdeni: ez pedig az időjárás. A fesztiválok kiemelt helyszínén, a nagyszínpad előtt lehetnek igazán rizikós következményei egy kiadós esőzésnek, mivel itt a közönség szabad ég alatt tombol. Könnyen cuppanós mocsárrá szublimálódhat a talaj, ezért a mocskos utóhatásokat elkerülendő érdemes trükközni: például két nejlonzacskót húzni járóalkalmatosságainkra - és ne aggódjunk a hülyéneknézés miatt, az ilyen helyeken amúgy is a gyakorlatiasság kerekedik felül az elegancián.
Legalább fény legyen
Ha vihart szimatolunk, nem árt, ha van nálunk egy zseblámpának látszó tárgy, tökmindegy mi az, csak világítson. Nem ritka ugyanis, hogy az égiek kiiktatják az áramellátást, és ilyenkor vaksötétben visszajutni a sátrunkig, anélkül hogy ne rossz irányba induljunk el, és ne menjünk neki mindenféle élő és élettelen tárgynak, gyakorlatilag lehetetlen.
A megváltó krisnakaja
Kajakérdés. Ennek megválaszolása nem nehéz: általában főttkukorica, néha gyanús állagú húskészítmények és az elmaradhatatlan gyros jellemzi a fesztiválos ételarzenált.
Egy-egy büféből azonban inkább jövünk ki üres bukszával, mint teli gyomorral, ezért két megoldás áll rendelkezésünkre: vagy a szendvicsek képében megjelenő házi kosztra hagyatkozunk, vagy beinvesztálunk krisnakajába. Negyedórás gyaloglással ugyanis a terület bármely pontjából eljuthatunk a lepedőbe burkolózott mosolygós kopaszok sátráig (ha van ilyen, márpedig szokott lenni), itt az ember annyit dob be a perselybe amennyit akar, cserébe pedig kap egy tál csípős lecsót kenyérrel. Tökéletes befektetés: a pénzünk megtérül, mi pedig csak akkor térünk meg, ha van hozzá kedvünk.
A nehezen kielégíthető szükségletek
A piakérdés anyagi vonzata hasonló az előzőekhez, ellenben nincsen alternatíva: a fesztivál területére ugyanis félliteres üvegnél nagyobb kiszerelést nem engednek bevinni a marcona beengedők, a mosdókban folydogáló nedű viszont az esetek többségében nem ivóvíz.
És ha már a higiéniánál tartunk: ha ne adj' isten három napi izzadós bulizás után tisztálkodásra adnánk a fejünket, feltétlenül vigyünk magunkkal a fürdőbe néhány napilapot és háromnapi hideg élelmet, mert nem fogunk egyhamar sorra kerülni. A salakanyagok eltávolítására mindenhol mobilvécéket állítanak fel, melyek az utóbbi egy évben szemet szúróan és orrot illetően valósággal megillatosodtak: már nincsen bennük elviselhetetlen bűz, van helyette viszont irdatlan hőség a zárt műanyagburkolat miatt, így öt percnyi egyedüllét egy vidám szaunával is felér.
Kerüld a fekete ruhásokat!
Végezetül testi épségünk megőrzése érdekében kell egy-két keresetlen szót ejtenem a szükséges rosszról, a biztonsági személyzetről is (alias security). Sajnos ők a bulizás veszélytelenségéről való gondoskodás helyett előszeretettel juttatják kifejezésünkre a fesztiválon betöltött presztízsüket, az atrocitások száma végtelen: egyszer a szemem láttára taszítottak vissza izomból egy rockercsajt a tömegbe, úgy hogy lehetőleg pofára is essen, és mindezt csak azért, mert véletlenül fél lábbal átlépte a VIP zóna vonalát.
Ne úsztass!
Ha csak tehetjük, kerüljük a szekusok társaságát, mert gyakran nemcsak ruhájuk sötét, hanem mentális státuszuk is. A stage diving néven ismert jelenség (egy-egy őrjöngő rajongó felemelése a tömeg fölé, és kézzel való továbbítása a színpad irányába) régen még megengedett volt, most viszont már a Szigeten is tiltják ennek művelését. Ugyancsak nem ajánlatos bármilyen, ajándéknak szánt dolgot feldobni a színpadra, mert könnyen kiemelhetnek a tömegből.
Helyhiány okán a kistehenek lasszóval való befogásáról már nem értekezhetem, de azért hadd kívánjak mindenkinek jó szigetelést, aki ezt tervezi augusztus elején.
Fotóink a tavalyi Szigeten készültek
