Izgultok? Izgultok ugye? Én is izgultam
Elég a fallosz-centrikusságból, egy-kettő-három, üvöltsük bele a
világba, ha már eszeveszettül sexöntudatosak lettünk: szeretem a vaginám! Na, azért
ne dőljünk be ennyire hevesen az amerikai bulvár-pinabúvár Eve Ensler-nek, aki
világméretű hadjáratával nők millióit etette már be vagina-tudatos diskurzusaival.
Tehát Vagina-monológok
Vagina? Brrr, már a szótól émelyeg a gyomor, tagbaszakadt,
ollókezű nőgyógyászra asszociálunk, amint épp a kengyelbe láncolja a lábat. Ha
már tabu-döntögetés, sokkal testhezállóbb lett volna a punci, nuni, puna, nuna,
lukacska (a cicust, muffot és az utálatos pinát hagyjuk most) elnevezés. Ám ha a
fordítók (többek között Tandori Dezső) egyszer így álmodták papírra, mit lehet
tenni
Mit viselne a vaginád, ha felöltözne? Sísapkát?
Sálat? Bőrdzsekit? Rózsaszín boát?
Hagyjuk a süketelést, Eve Ensler tanulmánya egyébiránt jó pár éve
lerágott műcsont. Nem is szántunk volna rá egy árva sort sem, ha a napokban
történetesen nem mutatták volna be Szombathelyen is a könyvből kreált színpadi
változatot. A hazai Vagina-monológokat, és a benne megbújó Kiskegyed szintű
mélylélektant, amelyet három színpadi grácia tolmácsolt: Dévényi Ildikó, Nyertes
Zsuzsa és Xantus Barbara. A színdarab sem új-keletű, közel két éve fut
(állítólag teltházakkal) Pesten.
A pinás-lakmuszteszt Szombathelyen is bejött
Nem hittük volna, hogy a merevségéről hírhedt szombathelyi közönséget is
sikerül megmozgatni, és másfélórás színpadi megdolgozás után teli torokból
képes elüvölteni magát: pina! Az arcokon huncut mosoly, felért egy kisebb
orgazmussal, amint a mellettem ülő középkorú öltönyös, és metálezüst
nagyestélyis asszonykája a csúnyaságot csak úgy beleköpte a világ pofájába.
Kisimultak a ráncok is, tán életükben először mertek így huncutkodni. A három
színpadi grácia elkönyvelhette, a pinás-lakmuszteszt Szombathelyen is bejött,
érdemes volt hát lezötyögni.
A dívák amúgy nem tettek mást, ki-ki felmondta Eve
Ensler okosságait, ahogy a tehetségéből futotta
A hölgyeket, bár hamar kitűnik, combjaik nem a magas-művészet színpadán
izmosodtak, mégis nagy-nagy dicséret illeti. Őszintén, mert őszinték, és mert nagy
munka áll mögöttük. Xantus Barbara előzetes várakozásainkat magasan túlteljesíti:
a magazinok fotóiból nem tudhattuk meg, hogy színésznői kvalitásai is vannak.
Például az öreg hölgy ifjúkori folyásának történetét megkapóan mesélte el.
Igaz a nyögés-típusok felében még járatlannak mutatkozott (a jelenet után
félhangosan bevallotta, ezt még gyakorolnia kell. Erre egy néző hangosan így
sóhajtott fel: Velem!) A legkevésbé neves Dévényi Ildikó a leghitelesebb, a Dühös
a vaginám című fejezet az est legátéltebb pillanatait hozza. Ellenben Nyertes Zsuzsa
tragikusan színtelen, nyávogós.
Egy Mónika-féle kibeszélő-show mozgáskultúrája
Bár Marovetz Levente rendezése a helyi színjátszó-körök
helyzetgyakorlatainak szintjén mozgott, belőle leginkább egy Mónika-féle
kibeszélő-show mozgáskultúrája köszönt vissza, azért akadt egy-két halovány
kreatív színpad-szerű ötlet. A fallikus totem-kúpok közé zárt színpadkép sem
találtatott túl elmésnek: benne három székelési pont, három vaginakutatási
helyszín. Nyertes Zsuzsa többnyire egy kempingágyon, Barbara egy árboccal feldobott
kádszerű építmény szélén, Ildikó egy szimpla széken és egy kottatartó állvány
mögött osztotta az észt. A koncepcióban a lila nagyestélyik hatottak
legidétlenebbül, amelyekbe szegény előadókat becsomagolták. Barbara az előadás
közben levette magas sarkúját, ez sokat lazított rajta. Az ötvenes Ildikó ruházata
volt a legkorrektebb, azonban a negyvenes Nyertes Zsuzsa a fodros mini-ruhácskában
csak a döbbenet
Mit mondana a vaginád, ha beszélni tudna? Etess meg?
A minimalizált előadás első felét még kifejezetten untuk, a Veress Pali
bácsis történeteket, a Mit viselne a vaginád, ha felöltözne? Sísapkát? Sálat?
Bőrdzsekit? Rózsaszín boát? Mit mondana a vaginád, ha beszélni tudna? Etess meg?
Milyen szaga van a vaginádnak? típusú elmés kérdésekre adott
érdekfeszítő válaszokat. Ám ezt sokkal inkább a szerző és a rendezés, mintsem az
előadók hibája
Később mi is belerázódtunk, a felszabadulás azonban az előadás
után köszöntött ránk. Vagina-dialógusaink hajnalig kitartottak, amikor is a
szomszéd asztaltársaság nem kis megrökönyödésére emelt hangon vitattuk meg az új
amerikai módit, a Vagina Klubok (felszabadító jellegű foglalkozás, melynek egyetlen
célja a közösségi maszturbálás) helyes vagy helytelen voltát. Mindenesetre a
többség (azért tegyük hozzá, köztük mi sem) nem támogatta a megalakulást.
