Tehát március 20-át írunk ráhangoló
Este kilenc táján járhatunk, amikor Szombathely fedett pályás könnyűzenei fesztiválja, a Soundclash helyszínére, az OMK-ba megérkezünk. A hivatalos kezdés hét óra, azonban úgy érzékeljük, még semmiről sem maradtunk le. A belépőjegy (2000,-Ft), ha a mennyiségi mutatókat is figyelembe vesszük, baráti. Főként, ha a jenki öregurak múlt heti bulijához viszonyítunk. Egy pecsét a kézre, és indulhat a felderítés. A bejáratnál külön sörös pult, mégis mindenki a büfé előtt tömörül. (Ki tudja, ott biztos csokit is árulnak, tehát mi is arra nyomulunk). Időegyeztetés a falakon több helyen olvasható a pontos menetrend , a csúszás persze majdnem kötelező. Jóleső a tömeg. Középtájban, a feljáró félhomályában asztalok és padok, többnyire üresen, egy-két összegabalyodott pár szeme csillog. A színházteremben kifejezetten meditatív, a széksorok között jóleőo üldögélés, lábnyújtogatás, a küzdőtéren pedig családias hangulatban megy a tánc.
Peet: picit elektronikus tánc- és metálzene
A színházteremben a helyi ska erődítmény, a Tizenhét építgeti a hangulatot: Szasza, az énekes már nekivetkőzött, épp beleélnénk magunkat egy dalba, és vége a koncertnek. Aztán kint a nagyteremben a tavalyi év legjobb lemezét kiadó Hiperkarma, a színházteremben pedig a siklósi Peet. Részünkről ők győznek, a legfrissebb pécsi szál"-ként emlegetett zenekar bulija kifejezetten jólesik. Tánczene, nem mondhatnánk, hogy szövegcentrikus, de nem is az a dolga. Az énekes a műfajhoz képest meglepő hangorgánummal bír. Tánc, az est számunkra legélvezetesebb pillanatai következnek
Helló turiszt
Hajós Andrásék, definiál mellettem valaki, szupersznob zenét játszanak. Nekünk ez a műentellektüell műfaj is bejön. Nem beszélve Hajós Andrásról, és Artúr királyos sármjáról.
Azonban ma mintha visszafogottabb lenne, szövegelése is többnyire az orrában (betegség miatt) képződő slejmről és annak lehetséges eltávolításáról szól. Annyira azért nem hevülünk, a bolondos jazzmotívumairól elhíresült zenekar nehezen mozgatja meg közönségét. A hatos-fogattal érkező Hajós, pedig olyan halhatatlanokat nyomat, mint a Lány, aki csak derékig látszik, Zazie az ágyban, Kerti parti, Nagy fenekű nők napja, Hupikék, Zazie a metrón, vagy Térerő Egy-két új szám is becsúszik, amire általában, bekiabálással reagál a közönség, folyton valami régi nótát kívánna.
Szegény Hajós, sápítoznak mellettünk, állítólag épp tegnap adta hírül a csatornája, hogy eztán nem lesz Késő Este Hajós Andrással. A Viasat3 leveszi műsoráról a showt. Országos tragédia.
Közben a színházteremben a Sun Workshop. Zúzós metál zene, a kötelező kliséken túl néhány jó ötlettel. Aki szereti, annak melegen ajánlom. Komolyan.
Az idomított kacsák nem tudtak aludni?
Emilék után a Korai Örömre vágtatunk, aztán egy székbe ájulva majd egy órán át figyelgetjük, amint a népes csapat csak szerel, csak szerel Pedig a Strong Deformity, a szombathelyi keményvonal már a nagyszínpadon dönget, de lusták vagyunk mozdulni. Éjfél is elmúlt, mire a Korai Öröm zenéje a színpadon, video-installációkkal megspékelve, testet ölt. Progresszív és meditatív, most is erős ritmusszekció, az énekhangot is instrumentumként használják. Jó, de ha nem táncolunk rá, megunható. Mielőtt még igazán magával ragadott volna az etno-elektro érzés, járunk egyet.
Hasonló rituális tánc folyik már a tornacsarnokból leválasztott barlangban is, ahol a helyi erő Tommy Brutkho, majd a nagy öreg Palotai Zsolt táncoltat Sötét és semmi, a képernyőn a videomix kavarog. Hajnali kettőkor hazaindulunk, még mindenütt áll a bál.
Fotó: Horváth Balázs
Az Oladi Művelődési Központ tavaszi zenei felhozatala: |
