Gibson pocsék rendező, de jó a sminkese. A Passiónak köze nincs az antiszemitizmushoz,csak közhelyes.
Mondjuk meg az őszintét, Mel Gibson lehet Hollywood ügyeletes lelkiismerete, tisztes
családapa, meg tény, hogy a Mad Max-jellegű alkotások után azért megtanult
írni-olvasni, filmet rendezni, nyilatkozni, de hát ettől még egyszerű maradt az agya,
mint egy jancsiszög.
És ezzel még nincs is semmi baj. Hiszen Eddie Murphy például szintén egy
szeretnivaló bunkó, szellent össze-vissza a filmvásznon, mégis röhögünk rajta.
Csakhogy a Passió nem obszcén vígjáték, hanem az evangélium filmadaptációja, s egy
ilyenhez legalább a minduntalan hatalmas lelkéről nyilatkozó keresztény rendezőnek
tisztességgel kéne nyúlnia. Merthogy Mel Gibson saját elmondása szerint keresztény
ember és keresztény filmrendező.
Ja, és keresztény akcióhős is. Biztos ezért lassítja be a jeleneteket, mint egy
Woo-akciófilmben, meg vödörszámra nyomja a művért, azt szereti nagyon, meg a
sajtóban direkte habozta ezt az antiszemita-balhét. Mert nyilvánvaló, hogy néhány
félhülye, überkorrekt szervezeten kívül kizárólag Gibson érdeke volt az
antiszemita-vád ébrentartása. Naná, botrányfilmre dől a paraszt, a 25 millió
dollárnak meg fialnia kell, ugye.
Az az igazság, hogy a film nem antiszemita. Viszont nagyon rossz. Ugyanis nemcsak a
zsidókat mutatja be papírmasé figuráknak, hanem úgy általában nincsenek benne
karakterek. Akit egy kicsit jobban megismerünk, az Mária, akit a
gyermekJézus-gondoskodó Mária-relációban is elénk tár az egykori kemény srác
amolyan könnycsorgató Zeffirelliként
A többi néma csend. Vagy inkább alvás. Mel Gibson nem érzékeny, hanem érzelgős
ember, aki Isten helyett az erőszakban, s annak képi megvalósításában hisz. Ezt
tanulta, így szocializálódott.
Az, hogy templomba ment minden reggel a címszereplő Jim Caviezerrel, az, hogy Jim
kezdőbetűi éppen Jézus Krisztus kezdőbetűinek angol megfelelői, hogy még bele is
csapott a villám a derék amerikai aktorba, hogy Gibson apja igazi tőrőlmetszett
antiszemita, csak ízléstelen marketinghab volt az amúgy ízetlen tortán, mert Mel
rengeteg pénzt akart ebből a filmből.
Az igazi szenvedéstörténettel éppen ezért nem is foglalkozott, viszont fantasztikus
módon mélyült el a korabeli kínzóeszközök és a modernkori sajtómanipulálás
univerzumában.
Köztudomású, hogy a napokban több neves hazai liberális katolikus értelmiségi
levelet intézett a közvéleményhez, melyben óva intik a film megnézésétől a
híveket. Közben megszólalt a pápa, a francia katolikus püspöki kar meg elítélte a
filmet. A hazai egyházi vezetés a cikk írásakor még támogatta az alkotás
bemutatását. Szerintem meg Passió-ügyben nem kellett volna megszólalnia senkinek. Az
egyháznak egészen biztosan nem. Gyenge film, több hektó művérrel, ásításra
ingerlő, Caleb Deschanel hatásvadász képeivel. Ja, és John Debney-nek meg a kezét
kéne letörni a pánsíp-szintetizátor-hangszínekért, amit zeneszerzés címen
elkövetett. Benedict Fitzgerald forgatókönyvíró pironkodhat, de akár gyónni is
elmehetne. A legnevetségesebb a Sátánt megszemélyesítő gyűrűkura-fazon.
Minek szaporítsuk a szót: az egész egy felelőtlen, közhelyes és kínos
istenkáromlás. Műkeresztény vásárfia Gagyifalváról.
Vonatkozó fórumunk:
Filmkritikák
a Nyugaton - szerintetek?, Avagy miért kell mindig fikázni...?
Gratulálunk, ma már 10 cikket elolvastál a Nyugaton!
Szeretsz képben lenni azzal, hogy mi történik a világban, mi pedig a Nyugatnál éppen azért dolgozunk, hogy segitsünk téged a tájékozódásban. Köszönjük, ha pénzzel is támogatod a működésünket, a mai médiaviszonyok között csak így tudjuk fenntartani ezt az ingyenes újságot.