Hány kritikus élezte rajta ceruzáját, és hányan zengték róla: ez az
évszázad legjobb filmje?
Máshol már rég lefutott, gondoltuk a legelején, mi újat hozhat még egy
fórum? A Passió apropóján összehívott filmes diskurzus, amelyen a százfőnyi
hallgatósággal egy helyi teológus és egy filozófus-tanár beszélgetett, azonban
valóban jó kivétel lett. Szokatlanul kultúrált, valóban élénk diskurzus folyt.
Igaz, vita nem nagyon volt, mivel a felszólalók nagy többsége a film mellett
protestált.
Meghívott vendégek, becsületükre legyen mondva, elfogulatlanul, nyíltan és
gondolkodó ember módján közelítettek a témához. Kár, hogy (filmfórum lévén)
egyetlen filmes szakember sem volt jelen. A BDF Örökmozgó Művészmozi és a Savaria mozi által meghirdetett beszélgetést Mayer Rudolf vezette. Az aggályokat nagyon finoman érvelve Dr.Sümegi István filozófus, a Berzsenyi Dániel Főiskola Európa-tanulmányok
Intézetének tanára tárta elénk. Az est másik vendége Dr. Martos Levente Balázs
teológus, a Győri Hittudományi Főiskola Szombathelyi Hittanár Szak ifjú tanára
volt, aki mindvégig szimpatikus hangnemben, okosan gondolkodott velünk. Amikor egy
hallgató, nem a legbarátságosabb hangsúllyal feltette azt a kérdést, mi az az
antiszemitizmus, a teológus okosan nem hagyta magát zsákutcába vinni, valahogy így
válaszolt: ő csak harminc éves, fiatal, még nem tudja.
A filmről magáról sok újat nem tudtunk meg
Számunkra, nem győzzük kiemelni, valóban az volt a legörömtelibb, hogy a
nézők mertek kérdezni, és sokan, szélsőséges indulatok nélkül, szabadon
kifejtették véleményüket. Igaz, magáról a Passióról, mint mozifilmről kevés szó
esett, inkább a teológiai kérdések kerültek előtérbe: ki miként értelmezi a
szenvedéstörténetet. Miért mondja Jézus a keresztfán, Istenem, Istenem miért
hagytál el engem? tudakolja a teológustól egy fiatal lány, egy másik hölgy
pedig azt kérdezi tőle: Jézus Isten vagy ember volt? És a keresztfán miként halt
meg, emberként? Miért kellett szenvednie?
A Passió a szenvedést átélhetővé tette?
Abban például minden felszólaló egyetértett, hogy a Passió kapcsán
felmerült antiszemitizmus vádja alaptalan. Dr. Martos Levente Balázs teológus
bevezetőjében arra hívta fel a figyelmet, hogy nem véletlen, hogy a Passiót Mel
Gibson így ábrázolja, hiszen legfőbb tanácsadója egy jezsuita szerzetes volt. Épp
ezért nagyon érződik rajta a rendalapító Szent Ignác tanítása, mégpedig az a
gondolat, hogy Jézus saját maga választja a szenvedést. A filmben, közölte a
teológus, ő ezt a gondolatot kereste: Krisztus értem is szenvedett, és ezzel a
szeretetét fejezte ki. A film számára ezt beteljesítette, a szenvedést
átélhetővé tette.
Dr. Sümegi István filozófus három különböző elemzési szempontot vázolt
fel. Szóba került a történelmi hitelesség kérdése is, hogy a film alapvetően az
Újszövetségre támaszkodik, főként János apostolra, és vannak szubjektív elemek
is, például egyik apostolnál sincs szó sátánról vagy hollóról. Persze kérdéses,
tette hozzá a filozófus, számon kérhető-e a Passión a történelmi hűség, hiszen
maguk az apostolok is különbözőképpen számolnak be a történtekről. Ki-ki mást
tart fontosnak, mást emel ki.
Számon kérhető-e tehát a történelmi hűség? Erre a teológus válasza: igen. Bár
nyilvánvaló, a Passió nem dokumentumfilm. Szerinte három rétege van a mozinak,
amiből építkezik. Egyrészt a kanonizált hagyományból, a Bibliából. Másrészt a
középkori látomásos irodalomból, harmadrészt a fantáziából.
Ki Mel Gibson célközönsége? A hívők vagy a hitetlenek?
A második elemzési szempontja Dr. Sümegi Istvánnak az volt: kinek szól a
film? A hívőknek? Akik amúgy is ismerik Jézust? Vagy annak, a plázákban felnövekvő
generációnak, akik csak ezen a nyelven juthatnak közelebb az
Evangéliumhoz? Mindkét előadó egyetértett abban, hogy a filmből azonban alig tudunk
meg valamit magáról Jézusról. Így szenvedése is önmagában nehezen értelmezhető,
és kérdés, hogy a hitetleneknek vajon több lesz-e a Passió egy vértől csöpögő
horrorfilmnél.
Dr. Sümegi Istvánnak ezzel az értelmezéssel is problémái voltak, hiszen
jogosan merülhet fel a kérdés: a szenvedésnek van-e, lehet mértékegysége?
Megjeleníthető-e? Egy másik kérdés, amit az est folyamán igazán
senki sem válaszolt meg, bár többször is előkerült: Szabad-e Krisztus szenvedéseit a
tömegkultúra eszközeivel megjeleníteni? Hiszen, ezzel is majd minden felszólaló
egyetértett, Mel Gibson jól bevált filmes hatásmechanizmusokkal operál. A teológus
azonban utalt rá, azzal, hogy tömegkultúra eszközeivel igyekszik a film bevonni
nézőt, teológiailag még hiteles marad. A kettő nem zárja ki egymást.
Ha érdekel Jézus, hívj ezen a számon
Elmosolyodunk, amikor a filmfórum végén a mozikból kijövet a szélvédőnkre
került szórólapon ezt olvassuk: ha érdekel a Passióban látott Jézus, hívj ezen a
számon
Miért is ne, az egyházaknak is jól jön néha egy kis reklám. Mel Gibson
legfőbb érdemének épp azt tartjuk, hogy Jézus Krisztus így vagy úgy, de téma lett.
Mert mikor volt az utoljára szokásban, hogy ennyi magyar a sonka és csoki nyuszi
mellé magát Húsvét táján egy Passióra befizesse? Ha másért nem is, legalább
ezért már megérte Mel Gibsonnak dolgoznia. Mert való igaz, régen lapozgathatták
honunk lakói közül ennyien a Bibliát
Önnek mi a véleménye a Passióról? Itt szavazhat!
| A passiót a Savaria mozi még április 28-ig, naponta 16. 00, 18. 15 és 20. 30 órakor vetíti. |