Míg a Fényírók a győriek alternatív kulturális fészkeként definiált Rómer Házban a világ-képek sorozatból a dok1. blokk tekercseit járatják újra, mi a közeli, média-központként kijelölt pinceklubban próbálunk a képernyővel diskurálni. Locsogás a szomszédból, chipsszel kínálnak, hamutartók és üvegek csörömpölése, miközben a pár éve elhunyt lengyel rendező-fenomén, Kieslowski egykori asszisztense, egy orosz rendező, szintén filmes feleségével egy asztal körül sajtótájékoztatót tart. Miközben a perzsaszőnyeggel fedett sarokpadon, ölünkben a billentyűzettel eljövendő beszámolónkra koncentrálunk, a filmrendező-páros szavaiba is óhatatlanul bele-belecsípünk. Épp az egykori szovjet birodalom illegális szabad rádiójának történetét ecsetelik. A helyrajzi koordinátáink kijelölése után vágjuk a közepébe...
Fél napot adtunk magunknak a terepszemlére
Így másodnaposan valahogy úgy vagyunk a Mediawave-vel, mint idei
szimbólumával, a pálinkával. A szellem a palackból már első kóstolásra
kiszabadult, azonban ahhoz, hogy megérezzük a Fesztivál valódi zamatát, még
tüzetesebb kóstolásra lenne szükség. Mindenesetre fél napot adtunk magunknak a
terepszemlére. A litvánok mozijáról például, mint annyi minden másról,
lecsúsztunk, bevalljuk, nem is tudtunk létezésükről. A programok kiválasztását
jobbára a szerencsére bízzuk, ahogy esik, úgy landolunk épp egy-egy blokkon. A
válogatáshoz még zöldfülűek vagyunk. Katalógust is pár perce, egy asztal alól
halásztunk ki.
Mediawave egészen sajátos tálalásban kínálja a kulturális étkeket
Együtt lélegezni vele még viszonylag nehéz, a rendszer kaotikusnak tűnik.
Főként, hogy mikor utoljára a fényírók fesztiválján jártunk (lehet már vagy öt
éve) még kicsiben, egy helyen, a Rába Moziban pörögtek a filmek. Este aztán jött az
etno-blokk, pár zenész egy klub-szerű teremben húzta a talpalávalót.
Mindenesetre a kínálat és a színvonal, és a hangulat így, ennyi idő után jó
érzéssel tölt el. Az adatok is magukért beszélnek: az idei fesztiválra 1261 filmet
neveztek 56 országból, köztük maláj, kurd, puerto rico-i, arab emirségek-beli,
kínai, taiwani, kazahsztáni, indiai, örmény, albán, argentin, venezuelai, mexikói
alkotásokat. A versenyprogramba 81 film került 24 országból.
A régiónyi terültre duzzadt eseményen persze így nehéz fogást találni
Tapogatózunk hát, ezernyi helyszín, ismeretlen rendezők, ki tudja hány mozi,
és csapatok tucatja között vakként bolyongunk. A lánykori nevén Fényírók
Fesztiváljaként ismert rendezvény gerincét persze továbbra is a filmes és a zenei
programok adják, de emellett számos táncszínházi előadás, kiállítás, és
konferencia is fut.
A fesztiválozás a délutánban indul, a délelőtt a szokott tavaszi hétköznapok
jegyében telik. Ilyenkor például Eu-s vagy Pálinka-konferenciákkal, kiállítások
megszemlélésével, leginkább azonban alvással üthetjük el az időt. A Xantus János
Múzeumban Fekete és fehér, csak az ötvenes évekből Jürgen Schadeberg fotói
igazi csemegék. A képek története: az azóta már világhírűvé vált művész 19
éves korában, 1950-ben érkezett Dél-Afrikába, ahol a feketék és a fehérek
egymástól elkülönülten működő társadalmának megörökítőjévé vált.
Ahogy a nap nyugodni tér, úgy sűrűsödnek a programok is, különböző blokkokban jönnek a filmek. Délutánra az etno- doku- és a kisfilmes blokkon túl nagyjátékfilmekbe is botolhatunk, nekünk például a keletnémet szocialista tábort megidéző mozi, a Good bye Lenin, és egy igényes francia mesefilm, a Hüvelyk Matyi titkos kalandjai jutott.
Vészesen fogy az időnk, futás az animációs blokkra
A Széchenyi tér is nyüzsög délután, utcazenészek és Boka és Színháza
cirkuszol, estére oda is vetítéseket hirdettek. Az extra csemegéket azonban zárt
térbe, a zsinagógába szervezték. Tegnap például a Nemzetközi Ethno Zenei Műhely
hallgatói dzsemboriztak. Török, üzbég, magyar, etno és jazz zenészek (a hazaiak
közül olyan nevekbe botlunk, mint Grencsó) adtak közös koncertet, aztán hajnalban a
volt Rába moziban a Fantasmagoria (FRA/GB) muzsikált.
Közben, hogy visszatérjünk a pincénkbe, a litvánok beszélgetése a végéhez közeledik, mi is belezökkenünk. Újabb infók röpködnek mellettünk, mesélik, itt a pincében rendszeres program, hogy hétköznapokon a Kockásfülű nyulat vetítik, igaz nem a Mediawave keretében, csak úgy.
Az írásunk is lassan a végéhez közeledik, az animációs blokk már negyed órája elindult. Estére vár a holland groteszk jazz(?) talán legjelesebb csapata, az ICP Orchestra, hajnalban a modern sámánzene, az Úzgin Űver és ki tudja még mibe csöppenünk.
