Miközben a nagypapák Zalaegerszegre pöfögnek, és az Omega nyugdíjas oroszlánjainak első vidéki megmérettetésére melegítenek, addig az apák generációja Szombathelyen szintén egy mellbevágó nosztalgiapartira készül. Merthogy a hétvégén, pontban a rendszerváltás után tizenöt évvel, május 8-án mi harmincas-negyvenesek is megkaptuk végre a magunkét. Menyhárt Jenő visszatért New Yorkból, hogy társaival, a budapesti EU-majálisok után Szombathelyen is megidézze az egykori legendát: az Európa Kiadót.
Menjek vagy maradjak?!
Nem kérdés, indulni kell. Csíkos nadrág, bőrdzseki és bakancs, mint
egykoron, a nyolcvanas évek végén. Most romolj meg
A csíkos gatya, kultikus ereklye
volt, legalábbis nálunk, a gimis klub undeground bulijain, ahová nagyapa
hálónadrágjai közül túrtuk elő a legizgalmasabb darabokat.
Aztán jöttek a rendszerváltó évek, minden fortyogott. Az Európa Kiadóval jött az
első szabad tavasz, vele az első igazi szerelem. Aztán semmirevaló zseb-lázadásaink,
amikor 89 november 7-én vörösnyakkendősen üvöltöttük kifelé a gimi
ablakából, hogy Európa Kiadó, aztán, oroszul következett a Szövetségbe forrt
szabad köztársaságok
Az utolsó pillanatban, hiába, a generációs különbségek
pár évben is mérhetők.
Eladó-kiadó most a szívem
Elsiettük a startolást, negyed kilenc táján, az OMK bejáratánál vagy
százan állunk hiába sorban, mindenki bebocsátásra vár, az ajtók azonban zárva.
Kifüggesztve a program, indítás nyolc helyett majd csak háromnegyed kilenctől.
Addig egy közeli kocsma felé vesszük az irányt, sörrel melegítünk.
Társaságunk, miközben a pénzes zenedobozból üvölt a roma-pop, és középkorú
párocskák csettintgetve-dajdajozva táncra perdülnek, folytatja a nosztalgiázást. A
negyvenhez közeliek kalózkazettákról, a nyolcvanas évek koncertjeiről duruzsolnak,
amikor a közönség nem elhanyagolható része hivatásos jelentésíróként volt jelen.
Volt, aki Szombathelyen, mások Pécsen vagy Sopron klubjaiban látták-hallották
akkoriban őket.
Az Európa Kiadó zenéje a nyolcvanas évek közepén, lemez híján vegyes
kazetta-mixeken terjedt, URH, Kontroll csoport számokkal együtt. Pestiek szállították
a vidéki kollégiumokba. Kincsek voltak, ahogy a Beszélő egy-egy szamizdat példánya
is.
Azok a boldog szép napok
Teltház, saccolni nem merünk. Mindenki eljött, aki húsz évvel ezelőtt ilyen
bulikon mozgolódott. Időközben az egykori lázadók joviális apukákká kerekedtek ki,
marketing menedzserekké, politikusokká igazgatókká kupálódtak, vagy végleg
lepattant csórókká értek.
Széles mosoly, rég látott üdvözlések. Szabadcsapatok érkeznek a környező
városokból, Körmendről, Kőszegről, Sopronból és Zalából. A helyi Age adja a
bemelegítést, túlontúl nem bizserget, a küzdőtér félig üresen árválkodik. A
színpadon a fiúk becsületesen próbálkoznak, még az utó Beatricés Azok a boldog
szép napokat is bedobják, hiába. Nem tudhatják, túl fiatalok ahhoz, hogy értsék, ez
nem az a generáció és nem az a közönség
A valódi csatlakozás: a színpadon az Európa Kiadó!
Kurjantások és tapsvihar köszönti Menyhártot, a billentyűs Másik Jánost,
a basszusgitáros Kiss Lászlót, a dobos Magyar Pétert és a Dénes József (Dönci)
helyett gitározó Kirschner Pétert.
Megszólalnak a régi dalok, vegyítve az újaknak mondottakkal, amelyek közül persze a
legfrissebb is vagy tizenhárom-tizennégy éves. Az időnél gyorsabban, sorra, majd
minden, amit szerettünk: a Megalázó, durva szerelem, a Rendőrlány
A hangulat, az ováció már az első szám után a csúcson, bármi történik is a
színpadon, biztos a siker. A közönség előre énekli a szövegeket, együtt,
hullámzunk, nem is figyelünk másra. Arra sem, hogy Menyhárt Jenő énekét néha
kifejezetten nehéz érteni, hogy a dalok egymás után jönnek, pontosan, precízen, ám
kevés köztük a zenei játékosság, kevés az improvizatív elem.
Hiányzik Dönci is, az egykori gitáros. Mindez persze szót sem érdemel, mert a buli
valóban jól esik. Lelkesen, szívből tapsolunk, a közönség háromszor hívja vissza
egykori kultikus csapatát.
Le a csíkos gatyával
Hajnali három is elmúlik, mire hazaérünk. A kazettás magnószalagok, ki
hallgatja már őket, a sarokban félredobva, hirtelen ötlettől vezérelve közöttük
keresgélünk. Istenem, mik vannak itt: egy-egy ősrégi, Balaton, egy VHK, az első
Levél nővéremhez is megvan, egy Kontroll Csoport, bele kéne hallgatni majd egyszer,
addig is le a csíkos gatyával! Jó éjt nyolcvanas évek
