Egy másik nő született – beszélgetés Pogány Judittal

Ahhoz meg végig volt ereje, hogy őrizze házasságukat Koltaival. Pedig az ő Robija nem könnyű eset.

Három zseniális színésznő, Csákányi Eszter, Pogány Judit és Szirtes Ági brilliáns játékát nemrégiben a szombathelyi közönség is láthatta Werner Schwab Elnöknők című darabjában. A német dráma megújítójaként emlegetett szerző művének hősnői, az "elnöknők": a bigottan katolikus Erna, az élveteg Grete és az e két tulajdonságot öntudatlan egyesítő, Mariedl takarítónők, akik egy leértékelésben beszerzett tévékészüléket megünnepelni jönnek össze. Beszélgetnek életükről és álmaikról, melyek éppolyan szánalmasak és hátborzongatóak, mint valóságuk. Az előadás már évek óta óriási sikerrel fut. Pogány Judit 1997-ben a színházi találkozón el is nyerte vele a legjobb női alakítás díját.

Amíg lejön a ránk rakódott mocsok…

Nehéz lehet kimosakodni ebből a szerepből. Kell várnom eleget. Az Elnöknők a színfalak mögött tovább takarítanak. Mossák le magukról az álvért, meg az álszenny(es)t – ki-ki milyen sikerrel. Pogány Judit például csekélyke eredménnyel. Nagyon nehéz levakarni ezt a piros festéket – fogad arcát krémezve, púderezve. Meg Ernát is – gondolom. A művésznő, akiről mindenkinek a vidámság, meg a mosoly jut eszébe, meglep ezzel a ráragadt, komor arccal. Úgy tudtam ez a kedvenc szerepe…

„…ha el tudom játszani, még nem lehetek olyan rossz…”

– Az utóbbi évek kedvence – javít ki. Ezé a második, vagy harmadik korszakomé. Ezé a korszaké, amikor felszedtem ezt a nagy súlyfelesleget, meg aztán meg kellett érnem ezekhez a nyugdíjas szerepekhez.   Igen, az elmúlt egy évtized legnagyobb színészi kihívása volt az Elnöknők Ernája. Visszaigazolás, ha el tudom játszani, még nem lehetek olyan rossz. Ez a darab egészen egyedi a pályámat tekintve, teljesen elüt minden más színházi szerepemtől. Annyi mindenkit látok Ernában - ismerőst, rokont, a szomszédasszonyt. Minták igazolják: igen, tényleg ilyenek vagyunk.

– Pogány Judit is?
– Magamból nem tudok meríteni a figurájához. Nem az enyém a vallásossága, a prűdsége, a fiával való kapcsolatának milyensége. Viszont bővíti a gesztusrendszeremet. A kérdés nem az, hogy én mennyire vagyok Erna, inkább az mennyire nem vagyok ő. S hogy a különbséget mennyire tudom magamévá tenni és hasznosítani a magánéletemben. Végre egy darab, amiből már nem öregedhetünk ki.
Baj lenne, ha nem játszhatnám. Nagy kihívás, ez egy rettenetesen provokatív anyag. A negyven oldalából mintegy harminc arról szól, hogy ki hogy tisztítja a klozetot.

Aztán ha valaki meghízik…

– Pogány Juditot nem a kakiban turkáló, májfelfújtakról álmodó, szeméttelepről ruházkodó, gyilkoló szerepeiben szoktuk meg a színpadon és vásznon. Pedig drámai színésznőként kezdett. Aztán az utóbbi évtizedek a kedves, nevetni való, néha groteszk jelmezt húzták rá. Miért ez a karakterváltás?
– Én az életem nagy részét 45-50 kilósan éltem. Olyannyira, hogy 46 évesen még újra rám osztották a Pinokkiót. Aztán ha valaki meghízik…
Az elmúlt tizenegy-két év alatt én 20-25 kiló pluszt szedtem magamra. Ha valaki olyan alacsony, mint én, akkor ez a plusz nem is pusztán karakterváltást szül, hanem egy egészen új embert. Én is sokat ártottam magamnak, meg aztán biztosan típus kérdése is. Mindenesetre ez a végeredmény – tárja szét karját. (Teljesen rezignált – túl van már a keserűségen)

– Azt mondják, minden színésznő megszenvedi, ha vége a fiatal nő szerepeknek…
– Ebben az évben már 60 éves leszek. Ennyi idősen az ember már nem kapaszkodhat a régi szerepei után – istennek hála, hogy elkezdtem végre felnőtt szerepeket játszani. Szerencsém volt egyébként, hogy Kaposváron a kezdettől fogva nagyon szélsőséges alakításokat osztottak rám. Harmincnyolc éves voltam, amikor egy évadon belül eljátszottam Molnár Ferenc Liliomában a 18 éves Julikát, és Shakespeare III. Richard-jában York hercegnét, aki viszont túl van a nyolcvanon.
Egyszerre voltam fiatal és öreg, groteszkben, líraiban, drámaiban – sőt a pályám legelején a Csárdás című musicalban pávatollal a fenekemben, necc harisnyával a lábamon még táncoltam is a tánckarban.

Aztán a súly meg a kor hozta magával a figuraváltást, karakteresebb, groteszkebb, humorosabb alakok jelmezét. Mint a mostani, vagy a nagy szerelem Fejes Endre Vonó Ignácában Mákné szerepe.

”Tudja, az én Robim…”

– És a másik nagy szerelem?
– Most a legnagyobb az unokám. Két éves és már együtt szerepeltünk egy tévéjátékban. A nyár most az övé lesz, meg a családé. A nyolcvanöt éves nevelőanyámé, a 14 háziállatomé, meg persze a férjemé. Robi most is forgat Világszám címmel egy új filmet. Azt kérte nyáron most ne hagyjam magára, így aztán sok-sok év után idén nem dolgozom majd.

– De azért mégiscsak Ő, Koltai Róbert a leges-legnagyobb szerelem, nem?
– (Mosoly. Sóhaj) Hát, amit a mi házasságunk kibírt az elmúlt évtizedek alatt…(Percnyi szünet. Erna arcát ezek a szavak mossák le végleg) Tudja az én Robim… De ezt már nem írja le, ugye?

Hát, nem írom. Pedig érdekes lenne...

Látott valami érdekeset, izgalmasat, szokatlant? Írja meg nekünk, vagy küldjön róla fotót. Akár névtelenül, titkosított üzenetküldő rendszerünkön keresztül itt, vagy facebook messengeren ide kattintva. Esetleg emailben, itt: jelentem_KUKAC_nyugat_PONT_hu

Kultúra