Jómunkásemberek dolgoztak ott
A gyermeknapon még az égiek is úgy döntöttek: felhagynak az utóbbi hetekben
erőltetett őszies zimankóval, és áldoznak egyet a langymeleg verőfény oltárán.
Június beköszönte előtt két nappal tán épp ideje is volt.
A délelőtti órákban jómunkásemberek tünedeztek fel az egykori óvoda szabadterén,
léceket meg rudakat, illetve egyéb kiegészítőket cipelvén, megalapozandó a
későbbi jókedv határtalan mivoltát. Robogó tüdejű gépjárművek nyögték le
magukról súlyukat, érkezett a pattogatott kukoricát gyártó masinéria, az udvaron
bontakozott az élet. Jómagam még pancsikoltam is egykoron a ma már csak sípcsontomig
érő medencében, ahová most aprócska padok kerültek, velük szemben pedig színpadot
húztak fel, amin később a megye számtalan pontjából érkező talentumok
lábdobogása forgatta fel a kedélyeket...
Ó, azok a csodálatos repülők!
Mindeközben az ingyenes netezést biztosító eMagyarország sátor már stabilan állt a
hátsó kerítés előtt, és fogadta be magába az online kalandozás helyett inkább
csak szupermáriózásra vágyó kicsiket, akik még egy pohárka frissítőt is kaptak,
ha nagyon belefáradtak a bájtok emésztésébe.
A forgalommentes utcán a szombathelyi repülős hagyományokat őrzendő egy kecses
sárkányrepülő vonzotta a tekinteteket, jópáran igyekeztek kipróbálni az üléseket
is, hátha szárnyra kapnak céljaik, és könnyebben válaszolnak majd a nagyszülők
mi leszel ha nagy leszel klasszikusára. A Szivárvány Diákszínpadon sorra
követték egymást az Ikervártól egészen Vasszécsenyig fellelhető fiatal
kimittudosok, energikus rock & roll tánccal, csoportos koreográfiákkal, egyebekkel.
A gyepálás egzakt formulái
Olykor a professzoniális kategóriából is elfoglalták egynehányan a deszkákat:
Dancsó Zoltán feketébe öltözött kickboxosai a gyepálás egzakt formuláit vitték
be egymás érzékeny pontjaiba. A legendás PEZ cukorkák visszafogott bohóca pedig
bűvésztrükköket tanított az ifjúságnak, mert ugye a kötélre helyezett csomókkal
bánni tudni kell. A konga ritmusára zsonglőrködő gólyalábasok többméteres
árnyékában két arcfestő vetette latba mindentudását a bátor, ám megszeppent
gyermekek orcáján, pókember-motívummal, rózsaszín pillangóval, tigrispöttyökkel
tarkítva azokat. A gravitációval mindenki képességeinek megfelelően küzdött meg a
trambulinon, de távírányítós formaegyes modellek is várták, hogy jól meghajtsák
őket.
Buborékban úszó kobakú lények rohangáltak
A napkorong már lemenőben volt a Károly Róbert utca négyemeletesei mögött, amikor a
gyümölcsillatú habgép értő kezek által beüzemelődött. És aki már idáig
kibírta, az a gondos szülők karjaiból kiszakadva most viharzott hemzsegni a színpad
elé, hogy kapjon egy nagyobb adagocskát a szálló tajtékból.
Már a második zöldes folyadékkal teli marmonkanna került a habkreáló motor elé, de
a béközép még mindig bírta. Buborékban úszó kobakú lények rohangáltak az udvar
egyik pontjából a másikba, ezt talán még az utca lezárását biztosító marcona
közeg sem gondolta volna. A kimerülőben lévő energiakészletek, és a családi film
úgy hétóra környékére már hazahúzta a leghiperaktívabbakat is, a számítógépek
is abbafejezték halk zümmögésüket a hátsó sátorban, és ismét minden a régi
lett... hogy csak az élmények maradjanak meg újként, de örökre. (És még mondják,
hogy nem vagyok egy romantikus forma! :-)
