Lamantin Jazzsátor

Karibi hangulattal, contemporary jazz-zel és funky-s ritmusokkal nyitott a Lamantin Jazzsátor.

Amikor még csak sejteni sem lehetett, milyen drámai körülmények között jut tovább a portugál labdarúgó válogatott az angolokkal szemben, s a fülledt délutáni melegben a napot eltakarva épp csak gyülekezőt fújtak a párával telt felhők, a Főtéren a Ricardo Salsa Club zenekar első taktusaira hamisítatlan karibi hangulat áradt szerteszét. A Lamantin Jazzsátorban szép számmal összejöttek szinte az első ütemre egy emberként mozdultak. Mert élhetünk bár e langyosabb vérmérsékletű kontinensen, a salsa, a mambó, a guaracha, vagy a danzon, menthetetlenül magával ragad mindenkit.

S hogy e ritmusok mennyire a mieink is, azt tökéletesen sikerült bebizonyítania a latin jazz zenét játszó társaságnak. Az ütősök által diktált alapra oly autentikusan épültek föl a zenei kompozíciók, mintha a Liszt Ferenc Zeneművészeti Egyetem Jazz Tanszakának egykori hallgatói egyenesen az intézmény havannai kihelyezett tagozatáról érkeztek volna. Attól tartok, egy ilyen előétel után még Michel Camilo is megnyalta volna mind a tíz virtuóz ujját. Talán csak a végtagok visszafojtott mozdulataiba szorult tánc hiányzott, amely nélkül a cukornádültetvények térségében aligha képzelhető el egy ilyen hangorgia.

E felszabadult, már-már érzéki ünnepet a László Attila Band fellépése követte. A kortárs jazzt játszó zenekar – a hallgatóság részéről a korábbinál jóval nagyobb elmélyülést követelő – produkciója is zajosnak mondható sikert aratott. A műfajban megszokott dolog azzal fényezni a hasonló vállalkozásokat, hogy ki milyen nagyságokkal dolgozott együtt a ködbevesző múlt során. Az öcsém, ez a pofa játszott már a Dave Friedmann-nel, meg a Tony Lakatossal is típusú kábításoknál azonban sokkal egyszerűbb, ha az ember a saját fülére hallgat. Legyen az a fül akár vájt, akár vájatlan, Lászlóék tegnap esti műsora bárhol a világon megállta volna a helyét, annak ellenére is, hogy közben szép csendesen szemerkélni kezdett az eső.

Végül jött a nagy durranás, a Krzysztof Scieranski Quartet. A PR-anyagok persze róluk is szuperlatívuszokban beszélnek. Aki ott volt, beláthatta: joggal. Lehengerlő dinamizmussal indították koncertjüket. Rövid időn belül kiderült, hogy Scieranski mellett nem pusztán asszisztál a formáció többi tagja, hanem tökéletesen egyenrangú partnerként, vele hasonló kvalitásokkal megáldva teszi a dolgát. A szólókra épülő, a jazzt funky elemekkel vegyítő műsor még azok körében is elismerést aratott, akik tartózkodóbbak e stílussal szemben.

Az esőcseppek meg csak egyre hulltak, mintha megannyi angol szurkoló szeméből szöktek volna elő. Pedig a tizenegyes párviadal még el sem kezdődött. Azért péntek délutánig csak kisüt a nap, mert a Lamantin Jazzsátor akkor is várja a jó zene szerelmeseit.

Látott valami érdekeset, izgalmasat, szokatlant? Írja meg nekünk, vagy küldjön róla fotót. Akár névtelenül, titkosított üzenetküldő rendszerünkön keresztül itt, vagy facebook messengeren ide kattintva. Esetleg emailben, itt: jelentem_KUKAC_nyugat_PONT_hu

Kultúra