Volt itt minden, mi szem-szájnak ingere, és a lányok sem voltak amúgy hétköznapian elutasítók. Minden bizonnyal a balatoni helyszín is hozzájárult ahhoz, hogy a szokásosnál is több gömbölyded idom került közszemlére, bár kétségtelenül sokan vallották a mindent a szemnek, semmit a kéznek elvet. Ez alól talán csak a "táncparkett" jelentett kivételt, ahol a vojőrökön kívül a frottőrök is megtalálhatták a számításukat...
A "satöbbi" persze nem ezt fedi, bár nyilván a pajzánabb gondolatoknak is helyet enged. De tudják: rossz az, aki rosszra gondol! Én csupán azt akartam jelezni, hogy nem csupán bulizni lehetett, hanem színházi élményekkel töltekezni, civil szervezetekkel kokettálni és - a rendezvény nevéhez híven - kirándulni is.
Az International Business School (IBS) hallgatóiból verbuválódott amatőr színtársulat és a Színjáték Drámastudió növendékei profikat megszégyenítő fellépésekkel vonzották a nagyérdeműt a rendezvényre aktualizált repertoárral, melyek közül kiemelkedett a Popfesztivál újraértelmezett bemutatója.
A civilek már kisebb sikert könyvelhettek el, ami persze a kánikulával is magyarázható. A mozgássérültek, a munkanélküliek, az állatvédők, a melegek és leszbikusok sátrait meglehetősen gyéren látogatták a fesztiválozók, egyedül a fogamzásgátlást népszerűsítőknél volt nagy a nyüzsi. Sokan biztosan ingyen óvszerben reménykedtek, de végül csak egy-egy fogkefével honorálták a tesztkitöltők munkáját. Végül is azzal is lehet kefélni, és abból tutira nem lesz baj.
A legnépszerűbbeknek a túrák bizonyultak. Sokan az átvirrasztott éjszakák után képesek voltak hajnali kilenckor kiugrani ágyukból, csak hogy feliratkozhassanak az aznapi programokra. Nekem így sikerült lecsúszni a leginkább vonzó badacsonyi bortúráról, de a résztvevők elmeséléséből ürömöm némi kárörömmé inkarnálódott: ötvennégyen hajózták át a magyar tengert, hogy a Balaton-felvidék boraival ismerkedhessenek behatóbban, így a negyvenöt főre méretezett máskor bizonyosan kellemesen hűvös pince egyfajta szaunává lényegült át.
De lehet hogy csak savanyú a szőlő? Amit ők kóstoltak, biztos nem volt az! Na, mindegy. Bár így is eljutottam egy vitorlás- és egy lovastúrára, ráadásul ezekért még fizetni sem kellett. Nemcsak nekem, a kivételezettek zöld "karkötőjével", hanem senkinek. Ezek a programok ugyanis, hasonlóan a többi gyalogos és kerékpáros kiránduláshoz, teljesen ingyenesek voltak, vagy úgy is mondhatni, hogy benne voltak a napi háromezres (bérleteseknek nyolcezres) árban.
Akárcsak a csajok, akiket nem a szervezők hoztak ugyan, de az EFOTT nélkül ezzel is szegényebbek lettünk volna...
