A szombathelyi Tabán, ez volt valamikor Karicsa. A földszintes, hangulatos házsorok helyére ma kulturális- és diáknegyed épült.
Több más, korábban önálló településhez hasonlóan az 1264-ben létrejött Kál, a várbirtok mosoni erdőőreinek földje, a későbbi Karicsa is beolvadt a középkori vár körül egyre terjedő Szombathelybe.
XVII. századi források szerint a Perint patak irányába tartó területen tímárok, vargák és csizmadiák laktak és dolgoztak. A kerítéssel és palánkkal övezett belvárosba vezető kapuk egyike a karicsai volt. A felszámolásáig falusias jellegét megőrző negyed nevezetes eseménye volt, amikor 1716. május 3-án a patakról elnevezett településen, Perintben - gyerekek játékából - tűz ütött ki, aztán a szárazság és a déli szél hatására átterjedt a város más részeire is, s többek között Karicsát is felégette.
A középkori eredetű Nagykar utca régi épületeit a hatvanas évektől - sokak bánatára - fokozatosan bontották le: utoljára a Marika Vendéglőt, a munkások és a diákok kedvelt törzshelyét hagyták (régi képünkön ennek bontása látható). A területen ifjúsági-kollégiumi negyedet alakítottak ki. A Magyar László utca felőli oldalon 1966-ban főiskolai, majd 1974-ben középiskolai kollégiumot építettek Nagy Elemér tervei alapján, amelyet a város felé később két újabb kollégium, a Megyei Művelődési és Ifjúsági Központ épülete, végül a Kereskedelmi és Vendéglátói Szakképző és kollégiuma követett.
Gratulálunk, ma már 10 cikket elolvastál a Nyugaton!
Szeretsz képben lenni azzal, hogy mi történik a világban, mi pedig a Nyugatnál éppen azért dolgozunk, hogy segitsünk téged a tájékozódásban. Köszönjük, ha pénzzel is támogatod a működésünket, a mai médiaviszonyok között csak így tudjuk fenntartani ezt az ingyenes újságot.
