A közelmúltban az ismert fővárosi műgyűjtő, Saphier Dezső munkáiból látványos kiállítás nyílt Képtárunkban, ahol naiv művészek, Hetényi Tibor, valamint a 20. század első felének hazai festészetéből láthatunk bemutatót. Jómagam most a képek harmadik, utóbbi csoportjához szeretnék hozzászólni.
Teszem mindezt azért, mivel el kell oszlatni néhány apró félreértést, mely jóindulatú tájékozatlanságból eredt, s elterjedni látszik az egész városban. A sajtó az anyagot, mint teljesen ismeretlen, elfelejtett, félreállított művészek munkáit tárgyalja zömében, akik "milyen nagyok lehettek volna".
Azok voltak és ma is azok, korukban megbecsült, katalogizált művészek voltak, ma pedig a szakma, a gyűjtők jó ismerősei ezek az alkotók. Abban is biztosak lehetünk, hogy műtörténészeink szép lassan a nagyközönség számára is ismertté fogják tenni e kitűnő festőket egy-egy monográfiával. Csupán arról van szó, hogy az un. " második vonal " legjobbjainak látjuk érdekes munkáit. Kosztolányi Kann Gyula, Vesztróczy Manó, Lakatos Artúr, Sassy Attila (Aiglon), Kunffy Lajos, Tahi Antal, Sass Brunner Ferenc, Podolini Volkmann Artúr már 1914 előtt ismert és megbecsült művészek voltak. S itt van a két világháború közötti nagyságok sora: Burghardt Rezső, Ruttkay György, Schadl János, Apátfalvi Czene János, Zsótér Ákos stb. A mostani felsorolással még korántsem merítettük ki az ismert nevek sorát, hiszen az ismeretlennek tartott Csont Ferenc, Wallenhausen Zsigmond, Pechán József és társaik is sorra előkerülnek a memóriából - meg a lexikonok lapjairól.
Az viszont valóban igaz, hogy van néhány ismeretlen tehetség a tárlaton, sőt epigon is akad: Országh Imre Ferenc 1931- es hátaktja nem más, mint Vaszary János akkori stílusának némileg kemény másolata. Nem baj, ez is érdekes. A gyűjtemény értéke főként a művek ismeretlenségéből fakad, mivel többségük publikálatlan, nem szerepel a szakirodalmakban. És ezért vagyunk mi szerencsések, hogy mindezt láthatjuk, hiszen az alkotások zöme lakásról-lakásra vándorolt - Saphier Dezsőig! Minden apró tévedés ellenére köszönettel tartozunk a sajtónak, hogy a kiállítást méltón kiemelte, a szakember közbeszólása mindössze csak a pontosság kedvéért volt szükséges.
Szépszámú közönség előtt nyílt meg a Kőszegen élő német művész és művészettörténész, Erwin Birnmeyer nagy tárlata is pár napja, Lőrincz Zoltán értő bevezetőjével. A művészet számos barátját azonban nem láttuk a megnyitón, ezért jelezzük, hogy az idős művész ( szül. 1926) teljes munkásságából keresztmetszetet adó kiállítás szintén meglepetésekkel szolgál. Főként legutóbbi, zömében hazánkban festett friss, szinte ifjú lélekkel alkotott képei szemgyönyörködtetők és tanulságosak. Egyik jelentős, megyénkben élő művészünk csak ennyit mondott: " Le a kalappal! ". Ebben minden benne van.
Torjay Valter
festőművész, művészettörténész
