Idegőrlő illemórák
A szenzációs megnyitóünnepségbe ugyan csak egy-két Csisztu-örökzöld piszkított bele, (Szegény Faragó Ricsi érezhetően nem tudta, hogy szóljon vagy hallgasson a művésznő Taipai Kínájánál
), de úgy látszik, korai volt a tisztelt nézők öröme. Lassan, ám biztosan ugyanis minden sportrajongó kénytelen-kelletlen megszokta: néha teljesen értelmetlen helyszínek közti ide-oda kapcsolgatással idegileg gyakorta teszteli az athéni stáb. Az erkölcsi és etikai szegénység netovábbja volt például az a pillanat, mikor Nemcsik Zsolttal a dobogó második fokán nem lehetett kivárni az eredményhirdetés végét. Arról nem beszélve, hogy első athéni olimpiai aranyérmesünk, Nagy Tímea vívását egészen az elődöntőig archív felvételek bejátszása alatt, telefonon (!!!) közvetítette Gulyás László. Hogy vajon mi akadályozhatta meg az élőkép sugárzását?
Ha már a válogatási elveknél tartunk
az első napokban fura mód rögtön terítékre került a Moyá-Enqvist teniszmérkőzés, ki tudja milyen felbuzdulásból. A szelekciónál valószínűleg figyelembe vették az MTV mindenkori költségvetését és a "fehér sport" közvetítési jogdíjait, valamint azt a nem elhanyagolható tényt, hogy reálisan legközelebb a pekingi játékokon élvezhetünk Moyá szintű teniszezőt pattogtatni a magyar közszolgálati csatornán. A jónak ígérkező párosítás amúgy nemhogy élvezetes játékot nem hozott, gyakorlatilag értékelhetetlen labdaszedéssé silányult a negyvenfokos hőségben. No sebaj, a játék összképe legalább szinkronban volt a magyar kommentár pocsék színvonalával. A különbség csupán annyi, hogy a spanyolnak vagy a svédnek volt már néhány jó pillanata teniszpályán, Mezei Dánielnek a mikrofon előtt sajnos még nem.
Bodrogi Laci és a magyar fényévek
Mezei úr tudniillik bármely sportághoz körülbelül annyit ért, mint az első szembejövő átlagpolgár az utcán. Ezt az igen kellemetlen tulajdonságát egyébiránt sikeresen fitogtatta a kerékpárosok országúti időmérő futamán is. Ráadásul, áldásos tevékenységére itt egy igazi hungarikummal, egy utánozhatatlan magyar beidegződéssel tette fel a koronát. Legjobb bringásunkról, Bodrogi Laciról ugyanis úgy átlagban ötpercenként kürtölte világgá, hogy idén milyen csúnyán kiszúrt vele profi csapata. Nem nevezte a klasszikus körversenyekre, holott nem is olyan rég, cirka három-négy éve még a legjobbakkal is felvette a versenyt. Hiába, tőlünk nem is olyan messze, amúgy bizonyos szempontból fényévekre nem a múltnak, hanem a jelennek élnek az emberek. Ettől függetlenül úgy tűnik, a mi Mezei kollegánkra a teljesítményelvűség még mindig az újdonság erejével képes hatni
Alákérdezni nem csak politikusnak szoktak?
Mintahogy Dobor Dezsőt is felettébb meglepte egy magyar súlyemelő doppingolása. Legalábbis azokból a kérdésekből, melyeket feltett Kertész Zoltánnak, csak erre lehet következtetni: jószerivel 15 percig beszélgettek a semmiről. A súlyemelést időtlen idők óta közvetítő riporter az A és a B próba ellenére sehogy sem tudta elképzelni hát elég szegény a fantáziája, az egyszer biztos , hogy egy magyar sportoló kokszra kapott. Még úgysem, hogy ugyanaz a sportoló 1997-ben egyszer már szégyenszemre lebukott. Hab volt a tortán, hogy a tisztességes beismerés helyett élőegyenesben gusztustalan perlekedés, összeesküvés-elméletek gyártása folyt. Most őszintén, kinek lenne érdeke egy futottak még kategóriájába tartozó súlyemelőt elgáncsolni, csak a freudi elszólások árulkodtak
Szeghalmi Balázs
(Athéni olimpiai közvetítések mtv)
