McDöglesz! – Halálosztó hamburgerek

Szögezzük le a legelején, a McDonald's diétát bevállaló harcsabajszú hős a gulyás-kommunizmust megélt, hamburger-kapitalizmussal mérgezett átlagmagyarnak nem sok újat mond azzal a végkövetkeztetésével, hogy a gyorséttermiek egészségtelen és hizlaló ételeket kínálnak. Még a legelvetemültebb konzumáló sem hiszi azt, miközben falja az E-számokkal megpaprikázott chipseket, hogy vitaminokkal erősíti szervezetét. Tudjuk azt is jól, zsírosodik a fogyasztói államban pöffeszkedő fertály, halunk bele a zsákszámra belénk plántált cukorba.

Sötétség délben…
Az álom-Államok a világ legostobább és legkövérebb embereinek gyűjtőhelye, legalábbis a Super Size Me erről próbált meggyőzni. Látjuk az iskolák menzáját, ahol sült krumplival, hamburgerrel és cukros üdítővel várják a diákokat az ebédszünetben. Halljuk a rosszfogú kölyköket, akik Jézus Krisztust összekeverik az államelnökkel, de a McDonalds-bohócot felismerik. A szétfolyó, tésztaképű felnőtteket, akik memoriterként csak a Big Mac szlogenjét tudják hiba nélkül elkántálni. Döbbenet… sötétség délben. Morgan Spurlock mozijának az elbutulás riasztó rémképei a legmegrázóbb pillanatai. Számunkra mellékes szál, hogy a rendező saját testén is bebizonyítja, az élelmiszeripar összeesküvése miatt zsírosodik Amerika. (A kúra végére 12 kilót szedett fel, mája és érrendszere pedig olyan állapotba került, mint egy masszív alkoholistáé.)

Miközben egy amerikai család a Mekiben egy egész afrikai falu kalória-szükségleteit képes felzabálni…
A mozi akkor kezd izgalmassá válni, amikor a rendező a McDonald's-mánia és a gyorséttermi láncok beetetésének apró fogásai mögé pillant. A gond az, hogy nem tunkol eléggé mélyre.
Morgan Spurlock egy propaganda ízű dokumentumfilmet próbál megetetni velünk. Miközben mindvégig szórakoztató, élvezhető mozit akar gyártani, képi világában, metodikájában leginkább a kivehetőajtós turmixgépeket ajnározó teleshopok logikáját követi. Bizonyítékokat keres saját elméletéhez. Ami belepasszírozható, azt felturbózza, ami kilóg belőle, azt elmismásolja. A megszólalók, a kiegészítő statisztikák és beékelt animációk mind-mind az elmélethez asszisztálnak. Az elhízás kapcsán például szóba sem kerül az egyén felelőssége, hogy a világot mi tesszük olyanná, amilyen.
A kutya se firtatja, hogy miközben a Mekiben egy amerikai család egy egész afrikai falu heti kalória-szükségletét képes felzabálni, a világ szegényebb pontjain hányan halnak éhen. Demagógia? Mindenesetre érdekes statisztika lenne. Miként az is elgondolkodtató, hogy egy laza uzsonna elfogyasztása után mekkora szeméthalmot hagyunk hátra.

Morgan Spurlock mégis rászolgált az elismerésünkre. A film premierje után ugyanis a McDonald's megszüntette Super Size-adagját, és egész sor új salátát dobott a piacra. (A cég állítása szerint nem a film hatására.)
A Super Size Me-t az iskolás korosztálynak és a szülőknek mindenesetre kötelezővé tennénk – beterelték már a nebulókat ennél gyengébb propagandafilmekre is…