Polgár-társak, állítsátok meg Koltait!

Az őszi szezonját nyitó Savaria mozi műsorát látva elégedetten nyugtázhattuk, hogy a kínálatban a sanyargatott helyzetben tengődő dokumentumfilmekből hármat is feltálalnak nekünk. Az elsőt már kivesézte a Nyugat, az amerikaiak meki-imázssorvasztó propagandamoziját, a Super Size Me-t, amelyben a rendező McDonald's diétára fogta magát. Michael Moore szintén propagandagyanús kampányfilmjére, az ifjabb Busht buktatandó Fahrenheit 9/11-re még várnunk kell. Viszont szintén a plakátról értesültünk arról, hogy jön Koltai Gábor filmje, amely valóban egy feldolgozásra váró témával foglalkozik.

Akik otthon maradtak… Akik eljöttek, hoztak ezer embert…
"Ilyen filmrendező, hogy Koltai Gábor, ezt a Honfoglalás óta tudjuk, nincs. Tehát Trianon című film sincs. Akkor meg miért menjek moziba?", kérdezte tőlünk életünk párja, akit a mozgóképi történelemórával megspékelt találkára először invitáltam. Másutt sem jártam nagyobb sikerrel, a Honfoglalással levizsgázott filmrendező újabb nemzetmentő opusza senkit sem vonzott. Sőt akadtak, akik hóbortos ajánlatomat egyenesen önsanyargató perverziónak minősítették. Mentünk magunkban, a kíváncsiság nagy úr…
Nem mindenki gondolkodik úgy, mint ismeretségi köröm tagjai, merthogy Savaria mozi nagyterme csordultig megtelt. Főként a nyugdíjas korosztállyal, ám akadtak fiatalok is. Egyikőjük rovásírásos Nagy-Magyarország térképpel a hátán. A film kivetítőről ment, viszonylag elfogadható minőségben. A kritikusok által több ízben "lekultúrterroristázott" filmrendező moziját tehát közel ezerfőnyi sereglet fogadta.

Míg a lengyelek történelmi opuszait Andrzej Wajda forgatta…
Koltai – ez vitathatatlan – ösztönösen mindig ott kapizsgál, ahol égetően súlyos sebek, kimondatlan szavak, elfelejtett értékek vannak. Rendre olyan témákba talál bele, amik feltárására igenis nagy szükség lenne. Ilyen Trianon. Érezzük mindannyian, generációk feldolgozatlan, ki nem operált mételye, amiről muszáj lenne beszélni, társadalmilag emészteni.
A baj ott van, hogy nem egy tehetséges alkotó az, aki kamerát ragad, hanem Koltai, aki a kiváló – és nem könnyű – témából valami mozgóképi izét tálal elénk. Nekünk Mohács kell… Míg a lengyelek történelmi opuszait Andrzej Wajda forgatta, a magyarok teremtés-eposzait rendre Koltai bénázza el. Szomorú.

Koltai végigvágtat a történelmen, a maga szája íze szerint mutogat…
A kétórásra tömörített változat önmagában nehezen elemezhető. Érezni roppant esetleges, vázlatos a tévésorozat tablója. Nagy a merítés, a Trianon-szindrómát a szerződés ratifikálásának előzményeitől egészen napjainkig tárgyalja.
Ehhez Koltai beszélő fejeket használ, akiknek nyilatkozatait, véleményeit egymás után vágja, mindezt korabeli fényképekkel és giccses beállításokban felvett irodalmi betétekkel színesíti. A merítés roppant szubjektív, hogy finomak legyünk. A rendező például az első világháborúval, az akkori nagyhatalmi viszonyokkal nem bíbelődik, alig egy-két kép erejéig villan be valami.
Ellenben Trianon előzményeként a hazai nemzetellenes liberalizmus térhódításáról, Károlyi Mihály és Kun Béla nemzetromboló politikájáról hosszan hallhatunk. A történelemben kevésbé jártasoknak, például a fiatalabb, érettségi előtt álló generációknak időben sem állhat össze minden, ugyanis Koltai jókora lépésekkel közelít a mához. Végigvágtat a történelmen, a maga szája íze szerint mutogat eseményeket és vázolja mondanivalóját.

Az öltönyös férfi színész mélyen a kamerába néz…
Újra csak Koltai állandósult jobbkeze, Nemeskürty tanár úr a történelem szakavatott értője, mellette Raffay Ernő a másik megmondó ember. A film legszínesebb egyénisége, akinek a legizgalmasabb gondolatokat köszönhetjük, Glatz Ferenc. Vannak tehát jó pillantok, például Dörner György versmondása, vagy a Wass Albert vers, amely gyönyörű. Az émelygős hatásvadász beállításoktól viszont hamar gyomorontást kapunk. A rendezés ezt variálja: az öltönyös férfi színész – női szereplő nincs – mélyen a kamerába néz, merev, szomorú vagy lágy tekintettel. Mondja a verset, miközben a háttérben ég a gyertya, a falon egy Mária, Jézus vagy Nagy-Magyarország kép dereng, esetleg kereszt. A táblafestőnek nincs filmes fantáziája, a kamera mozgatását még nem ismeri, vagy csak direkt nem használ semmilyen eszközt, ami megtörné a képek monotonitását.

Ne hagyd elveszni Erdélyt, Istenünk…
Ne menjünk inkább abba se bele, hogy vajon mennyire hitelesek és ide tartozók Csurka István globalizáció kapcsán elmondott szavai. Hogy mennyire objektív tényfeltárásról beszélhetünk akkor, amikor a Trianon-szindróma legújabbkori fejleményei kapcsán Tőkés László lelkész és Duray Miklós felvidéki író véleményén túl másokéval nem találkozunk. Ne is ragozzuk tovább.
Ámbátor kíváncsi lennék, miként reagálna a film végkicsengésére a honi baloldal, amelyet a film végén a kommunizmusból átmentett alvilági ügynökhálózatként definiálnak. Vitatkozzanak ezen politikusaink, mi pedig szenvedjük végig a Varga Miklós által elénekelt betétdalt – ha már voltunk olyan balekok, hogy beültünk a vászon elé.

Az üldözött ember…
Koltai Gábor a végén feloldozza magát, a kritikusok rosszindulatúak, nem csoda, hogy évtizedek óta hadilábon áll velük. Persze ő is utálja őket nagyon. A közönség azonban rendre visszaigazolja őt, tehát neki van igaza. A közönség persze most is felállva tapsolt. Bizonyára az alkotás művészi értéke miatt.
Már-már mártír faragunk Koltaiból, akit a média agyonhallgat, a közszolgálat meg indokolatlanul nem vetíti sorozatát. (Kérdés, valóban minek kell valakiből letiltásokkal mártírt faragni? Tényleg? Ha már elkészült, miért nem lehetett műsorra tűzni? Legalább elvitatkozgatnának rajta...)
Félre ne értsenek, Koltaival itt-ott még egyet is tudnánk érteni, mert való igaz: Trianon tragédia, emlékeznünk kell, beszélni róla. Igaz az is, hogy ha meg akarjuk érteni napjaink kelet-európai történéseit, értenünk kell Trianont is. (De ne egy dilettáns álljon a katedrára.) Abban is egyetértünk, itt a Kárpát-medencében egy nemzetté kell válnunk, hiszen bizonyos érdekcsoportoknak jó, ha a nemzet öntudatlan, buta állapotban van. Tehát fel kéne emelni a fejünket, és valós kérdésekre valós válaszokat kellene keresnünk…
A Trianon filmsorozatot, közölte Koltai, a Hír Tv októberben sugározni fogja. És hogy ne legyen békességünk, ő most egy újabb kiaknázatlan kincset készül kamerájával bepaszatolni: Wass Albertről akar filmet forgatni. Istenem, hát nincs a nemzetinek mondott oldalon egyetlen tehetségesebb filmrendező? Wass Albert, az általunk is nagyra becsült költő többet, jobb filmes szakembert érdemelne. Polgár-társak, állítsátok meg Koltait!