S innentől persze alapvetően megváltozik a helyzet. Nádas ugyanis amolyan családtagként, vele élő társaként gyakran készít felvételt nevezett növényről. 2000 júniusa és 2001 júniusa között mintegy 550-ször örökítette meg azt a fát, amelynek az író szavaival "a termékenység a végzete". Egymás mellett sorakoznak a látszólag tökegyforma képek, ahogy Nádas gyermekként csodálkozik a Teremtésre. Monomániás módon keresi a fa titkát, nemcsak az évszakok változását fülön csípve, hanem a percek, órák, napok által bevésett módosulásokat is.
Nádas fotóriporterként kezdte pályáját, képeit mégsem a rutin jellemzi, hiszen az Emlékiratok könyvének szerzője, ugyanúgy, amiként azt a betűkkel teszi, elsősorban felfedező, bevállalva az ezzel járó szerencsétlenkedést, tétovaságot, bizonytalanságot, infantilizmust. Ahogy írásaiban is, tesz a klasszikus elbeszélő tradícióra. Úgy mesél, akár a régi fotográfusok: egyszerűen, tapasztalattal és sokértelműen.
Nádas Péter alázatban erős. Elképzelem, ahogy kimegy reggelenként a gombosszegi kertbe, mielőtt a dombokra néző szobában nekiállnak az írásnak, és lefotografálja a fát, amihez "semmiért hozzá nem ragasztaná a birtokos személyragot. Nem az én fám, mondja, megvolt előttem és meglesz utánam is".
Hangsúlyozzuk: a fa nem Nádasé, a bevezetőben leírtak tehát félinformációkon alapulnak. Nádastól tudhatjuk: Mindannyiunké.
A kiállítás a budapesti Mai Manó Házban (Nagymező u. 20. (email: maimano_KUKAC_maimano_PONT_hu ; www.maimano.hu ) tekinthető meg december 7-ig minden hétköznap 14 és 19 óra, hétvégén és ünnepnap 11 és 19 óra között.
