Júliusban Molnár Miklóstól kaptam egy üzenetet, amely körülbelül így szólt: könyveimet egy dohos pincébe, engem az utcára tettek. Azaz, felszaporodott lakbérhátraléka miatt az írót kilakoltatták Óperint utcai bérlakásából. Azóta már sok víz folyt le a Perinten, mégis most tartott sajtótájékoztatót a Kassák- és József Attila-díjas író kilakoltatásának előzményeiről. Közleményében dr. Szabó Gábort teszi felelőssé egzisztenciális ellehetetlenüléséért. A volt polgármester rögtön a sajtótájékoztató után reagált az író véleményére.
Molnár Miklós a kicsit kései sajtótájékoztatót azzal indokolta, hogy több, a jobboldalhoz kötődő sajtóorgánumban kapott nyilvánosságot az eset. A kilakoltatást általában a jelenlegi, baloldali városvezetés bűnének minősítették. Molnár Miklós pénteken a már megjelent tudósítások kiegészítéséül és helyesbítéseként tartotta fontosnak a közvélemény tájékoztatását: nem közszereplési vágyból, nem is saját felelősségem áthárításának szándékával, hanem szorult belém némi polgári illendőség és írói arányérzék, szükségesnek vélem, hogy elmondjak egyet s mást. Az egy s más leginkább az előző városvezetés, elsősorban a volt polgármester felelősségét feszegette, de kitért a városi tulajdonú médiában időnként uralkodó állapotokra.
Beindult a gépezet
Molnár Miklós kilakoltatásának történetét kicsit messziről indította: 2000 decemberében Szabó Gábor kérésére vállalta el a Savaria Fórum szerkesztését. Ekkor az általában a városban dolgozó újságírók, hivatalnokok, orvosok átmeneti lakásproblémáinak megoldására fenntartott átmenti szálláson, önkormányzati bérleményben lakott, szintén a polgármester közbenjárására. Hamarosan azonban inogni kezdett alatta a felelős szerkesztő párnázott széke: miután aztán kiderült, hogy nem csicskásnak, nem bértollnoknak, nem a polgármester, pláne az alpolgármester seggevégének szegődtem a Savaria Fórumhoz, hanem markáns egyéni arculatot adva a lapnak, a "Nyugat királynőjéhez" illőnek vélt kulturális-közéleti magazinná gyúrtam (aki akar, utánanézhet), a városvezetőség hamarosan beindította a jól bejáratott kirúgatási mechanizmust. A Savaria Fórumot kiadó kht. nyakára ültetett új igazgató Molnár Miklós szerint azzal a megbízatással érkezett, hogy próbáljon fogást találni a felelős szerkesztőn. Miután ez nem sikerült, Sz. Cs. otromba piszkálódásai ellenére tovább dolgozott egészen addig, míg ez az öv alatti úr azt nem hazudta a városvezetőségnek, hogy szóban felmondtam.
Kirúgták, nem perelt
Ezt utóbb szóban és írásban is tagadta a szerkesztő, ám Szabó Gábor a jogi bizottságtól és a médiabizottságtól kért állásfoglalást, a grémiumok pedig elfogadták a felmondást. Molnár Miklós ezt az eljárást justizmordnak, törvénytelennek minősítette, bírósághoz fordult (szerződése 2003. május 31-ig szólt), ám elállt a pertől. Ezt a sajtótájékoztatón azzal indokolta, hogy azt is latra vetettem, hogy ezért a bérért tulajdonképpen nem dolgoztam meg, márpedig ha megnyerném a pert, az elmaradt munkabért közpénzből kellene nyilván kamatostul kifizetnie az alperesnek, azaz a szombathelyi önkormányzatnak. Ezt erkölcsileg nem tartottam vállalhatónak. Molnár 3,6 millió forintról mondott le.
Utcára, présházba
Az állás ugrott, a szállás maradt, 50 ezer forintos lakbérrel és rezsivel. Ebből a rezsit fizette az író, a lakbért nem, így került utcára, majd baráti présházba, alkotóházba. (Közben munkaeszköze, számítógépe nem bírta a hercehurcát.
Molnár Miklós közleményében hangsúlyozta, hogy a szégyen (szégyen az, hogy ha egy ismert irodalmárt az utcára tesznek) az előző városvezetésen, személy szerint Szabó Gábor akkori polgármesteren száradt jó vastagra. Ez volt az az időszak, utalt a Prieger-ügyre, "amikor: meglehetősen súlyos sérelmeket szenvedett a szólás és véleménynyilvánítás szabadsága, kiváltképp a sajtó szabadsága, s az is köznapi gyakorlattá vált, hogy egy mérhetetlenül primitív szenny- és hecclap bekerülhetett a városi politizálás eszköztárába, s a politikai hirig és leszámolás, az ellenfelek kinyírásnak eszközévé válhatott, sőt azóta is működik, jóformán zavartalanul.
Írói munkásság
Végszóra, a sajtótájékoztató végére kopogott be az Art Café különtermébe dr. Szabó Gábor expolgármester. Elolvasta Molnár Miklós közleményét, és reagált is rá: a közlemény Molnár Miklós irodalmi munkásságának azon furcsa része, amikor nagyon nehezen érthető módon, közéleti-politikai síkra tereli az ő személyes problémáját. A főszerkesztői székből való eltávolításáért nem vállalta a felelősséget az expolgármester: Még egy polgármesternek sincs joga ahhoz, hogy egy testületi döntést felülvizsgáljon, utalt a jogi és a médiabizottság döntésére.
Nem kértem maximális lojalitást
Dr. Szabó Gábor hangsúlyozta: Nem kértem sem a Miklóst, sem Kovács Gézát (M. M. idejében a városi lapot kiadó kht. igazgatója), hogy tanúsítson maximális lojalitást a város iránt. Felemlítette azt is, több százezer forinttal támogatta M. M. egyik könyvének kiadását, amely nem kivételezés volt. A lelkiismerete is megszólalt: felelősnek éreztem magam bizonyos fokig azért a tragikus sorshelyzetért, amibe került a Miklós, ezért amikor arról kapott hírt, hogy a kilakoltatás napirenden van, türelmet kért. Ennek ellenére megtörtént a kilakoltatás. Szabó mindenkit megkeresett, a közgyűlés tagjait, a polgármestert és a hivatalt is. Kővári Attila, a lakásbizottság elnökének segítségével úgy tűnt, megoldást találnak a helyzetre. Felajánlottak Molnárnak egy egyszobás, komfort nélküli lakást. Molnár ezt akkor nem fogadta el.
A volt polgármester nem érti, miért ő lett az első számú célpont, annál is inkább, mivel azóta sem volt rossz a kapcsolata Molnár Miklóssal.
Lakás már van
Információink szerint Molnár Miklós jelezte a hivatalban, elfogadja a számára kiutalt hajlékot, és megállapodik a Házkezelési Kft.-vel korábbi hátraléka törlesztéséről is. A sajtótájékoztatón arra kérte Szabó Gábort, méltányolják, hogy elállt a pertől, több millió forint közpénzt hagyva a város zsebében.
Mennyit ér az író?
Nem tudjuk. Ha a soványka honoráriumokat nézzük, nem sokat. Nem többet, mint egy önmagát menedzselni nem tudó festő vagy zenész. Utóbbiak közül egy épp nemrég pattant meg a városból, s bár tanárként dolgozott, művészetére már nem akadt vevő Szombathelyen. A komfort nélküli lakás ügyében közbenjártak néhányan. Egyikük, a város kulturális életének prominens szereplője azt mondta: lakást tudunk adni, de munkát találni nehéz lesz. A "Nyugat királynőjének" uszálya alá egy József Attila-díjas író, egy több nyelvről fordító irodalmár, egy nagy tapasztalattal rendelkező szerkesztő már nem fér bele?
