A kastélyt nem lehet nem szeretni, ebben alkalmi kísérőnk, az alkotóház vezetője, Cser Lászlóné is egyetért: közel harminc éve dolgozik már itt. Akadnak művészek, meséli, akik évtizedek óta rendszeresen, minden évben több hétre-hónapra is visszatérnek, és második otthonuknak tekintik a helyet. A művésztelepen nincs holtidő, a telet például kifejezetten kedvelik az alkotók. Így karácsony előtt is szinte minden szobának akad lakója, sőt többen a szentestét is Zsennyén töltik.
A XV. század derekán épült kétszintes Sennyey (a századforduló idején Békássy, majd Görgey néven ismert) kastély a második világháborúban súlyosan megsérült, berendezéseit széthordták. A parkból közel ötszáz fát kivágtak, a főúri rezidencia épen maradt lakosztályaiban pedig tyúkokat és gabonát tartottak. A romos kastélyt egy vasi művész, Majtényi Károly (aki haláláig, majd negyven évig irányította a házat) fedezte fel, aki a telepet leginkább a megyében élő képzőművész-társakkal alapította meg. Az épület 1953-tól a Művészeti Alap (ma Magyar Alkotóművészeti Közalapítvány) tulajdonába került. Fenntartásáról és működtetéséről 1997 óta a Zsennyéért Alapítvány gondoskodik, amelynek első elnöke, haláláig a faluba letelepült szobrászművész, Kiss Sándor volt. Jelenlegi vezetője Peternák Miklós.
A zegzugos folyosókon, eredeti tölgyfalépcsőkön az emeleti szobák irányába tartunk. Majtényi Károly első nagy érdeme az volt - meséli Cser Lászlóné - hogy a kastélyt önzetlen szervezőmunkával fokozatosan rendbe hozta. A másik az épület arculata, a művészekről elnevezett hálókat ugyanis stílusosan antik bútorokkal rendezte be, amit Majtényi maga vásárolt (részben megszűnt művésztelepekről menekített át) és újíttatott fel. Az emeleti ebédlőt faintarziás padló és egy csodaszép kandalló díszíti. (Aprócska szépséghiba, hogy a központi fűtés miatt a használat kizárva.). Az ebédlőn túl egy duplaajtajú zeneszoba, állítólag itt, a pianínónál született meg Szokolay Sándor Vérnász című kompozíciója. A környező lakosztályok bútorzata is antik, nincs nagy luxus, a modern kort a falba beépített mosdó, egy rezsó és egy tévé képviseli.
Galériás műteremszobába lépünk, pazar kilátás...
Kint a Munkácsy szoba előtti folyosó ablakában, két üveg között egy paletta szárad. A hirtelen jött havazás férjét a Rába partján lepte meg - magyarázza Czizmadia Zoltán festőművész felesége, miközben kedvesen a lakosztályába invitál. Galériás műteremszobába lépünk, pazar kilátás, hangulatos terem. A Czizmadia-házaspár majd negyven éve jár már le Zsennyére: "a gyermekeim kis túlzással itt nőttek fel" - meséli, majd hozzáteszi, már az első alkalommal megszerették a helyet, amikor reggel az ablakon kinézve két legelésző őzikét pillantottak meg...
A kastélynak idegenforgalmi hasznosítása nincs
A nyár általában inkább a családoké, az ősz a csoportos szimpóziumok, alkotótáborok és konferenciák, a tél és a tavasz pedig hagyományosan az egyéni alkotók időszaka. A kastélyba azok a magyar alkotók jöhetnek, akik a Magyar Alkotóművészeti Közalapítvány egyesületének tagjai. A házban minden művészeti ág képviselője megfordul, képző- és iparművészek, tervezőművészek mellett írók, zeneszerzők, fotósok, és filmesek is.
A tizenkét szobás kastélyban egyszerre 20 főt tudnak elszállásolni, vannak pótágyak is, és a parkban álló műteremházban további tíz fő fér el. A kastély - közli a vezető, Cser Lászlóné - a kilencvenes évek közepe óta egyre népszerűbb, azóta vendégéjszakáik száma megduplázódott, kihasználtságuk hetvenöt százalékos. Áraik, teszi hozzá, még az önköltségi árakat sem fedezik, szobáktól függően egy napra, háromszori étkezéssel 3400 -4000 forintot kell fizetni. Házaspároknak az ár nem duplázódik, tőlük 5400-6500 forintot kérnek el naponta. A nyugdíjasok pedig már féláron is bérelhetnek szobát.
Szponzorokat viszont egyelőre hiába keresnek
A kastély körüli park 1955 óta természetvédelmi terület, három-négyszáz éves tölgyek mellett százötven-kétszáz éves bükkök, hársak, platánok, fenyők, egzotikus növények találhatók itt. Részben önfenntartóak, mezőgazdasági munkákkal egészítik ki a működési költségeket. Vannak lovaik és saját kiskertjük is. Szponzorokat viszont egyelőre hiába keresnek.
A művésztelep ötven éve alatt Zsennye körül egész kis művészfalu épült ki. Először Kiss Sándor szobrászművész költözött ide, őt számos művész és családja követte. A falu kilencvenkilenc bejegyzett állandó lakosa mellett ma már 25-30 betelepült él itt. A falu és a kastély szoros szimbiózisban élnek, amit mi sem jelez jobban, mint hogy a művészek egy-egy sétáról nyaranta rendre virággal és gyümölccsel megpakolva térnek meg.
Az Alkotóház ötven évéről nemrégiben a Szombathelyi Képtárban egy nagyszabású kiállítás is nyílt, amelyen a művésztelep közel kétszáz -régi és ma élő - alkotója "szalon" jelleggel mutatkozik be. A Zsennyéért Alapítvány kezdeményezésére létrejött tárlat február 1-ig látható. (A Szombathelyi Képtár 2003. december 22-től 2004. január 1-ig. zárva tart.)
