A legutóbbit, amely a nemzetközi stílustendenciákhoz tartozó (kubista, expresszionista, futurista szellemiségű) magyar alkotókat és a Nyolcakat vonultatta fel, nem egészen egy éve zárták be. A városba látogató turisták az állandó kiállítást a bezárás óta is folyamatosan keresték. Az első és eddig legfontosabb tárlat- utalt rá Dr. Gálig Zoltán - azonban nem képviselte magát a Képtár gyűjteményét. Csak részben dolgozott saját anyagból, a kiállított munkák jelentős részét más kiállítóhelyektől kölcsönzött művek adták, amiket idővel vissza kellett adniuk.
Így jött az ötlet, dolgozzanak abból, ami van...
Az új tárlat hangulata is gyökeresen más, az előbbi, sötét tónusú, meglehetősen komor összhatású volt, a mostani sokkal melegebb és színekkel telibb. A képtár gyűjteményét történeti áttekintésben mutatja be. Legelöl a korai darabok, szocreál művek, mellettük a kastélyokból az ötvenes években kollektivizált alkotások. Tarka a kép: Lotz Károly egyik bibliai ihletettségű freskó-miniatűrje társaságában egy Derkovits-vázlat. Nagy nevek és kevésbé ismert munkák váltakoznak, meglepő fordulatokba is ütközhetünk. Olyanba, mint a negyvenes évek neves szürrealista festőjének, Bán Bélának 1951-ben készült Tömegsport című munkájába.
Kezdetben - utalt rá Gálig Zoltán - a begyűjtött darabokat még a Savaria Múzeumban tárolták. Ide kerültek az első Derkovits képek és a Dési Huber István-hagyaték.
A hetvenes években a baloldali és a helyi alkotások gyűjtése mellett belépett a "szentendrei" vonal, vele a kortárs avantgarde festők. A 80-as évek már a minőségi anyagok megszerzéséről szólnak. Előtérbe kerülnek a női műalkotások is, ez a Képtár külön specialitásává válik. Az irány lassan változott, egyre erősebben jelentkezett a progresszív kortárs képzőművészet. Aztán jöttek a kilencvenes évek, amit leginkább az anyagi források elapadása, a vásárlások visszaesése jellemzett. Egy külön kis szobára való részben helyett kaptak a textilek is, az országosan is egyedülálló miniatűr-textil gyűjtemény egy-két darabja.
Napjainkban - tette hozzá Gálig Zoltán - a gyűjtés már csak egy-két minőségi alkotásra korlátozódik. A tárlat legvégén a legutolsó beszerzés, a helyi születésű művész, Szarka Péter munkája, amit pár hete egyenesen egy galéria-béli tárlatról szállítottak ide.
- Az új állandó kiállítás anyagának kiválasztása nem volt egyszerű munka, hiszen a Képtár képzőművészeti gyűjteménye összesen majd 5 000 tételt tartalmaz, ugyanennyi darabból áll a fal- és tértextil, valamint a magyar és nemzetközi miniatűrtextil anyag is. - mutatott rá Gálig Zoltán.
Ennek azonban csupán töredéke kerülhetett a közönség elé, az új állandó részleg 200-250 műalkotást mutat be. Mielőtt a végleges verzió mellett döntöttek volna, alaposan, többször végignézték a gyűjteményt. Közülük azokat az alkotásokat válogatták ki, amelyek valóban informatívak, jellemzik a kort, és jelentős színvonalú munkák.
Tervezik, hogy a teljes gyűjteményt digitalizálják
Idővel - tette hozzá az igazgató - ha a technikai feltételeket is adottak lesznek, a Képtár teljes anyagát szeretnék digitalizálni. Az állandó kiállítást interaktívvá alakítani, számítógépes útmutatókkal, életrajzokkal és adalékokkal ellátni. Ehhez azonban pályázati pénzre lenne szükségük. Felszereltségük - bár európai színvonalú modern anyaggal bírnak -messze elmarad a budapesti kiállítóhelyekétől. Vidékre - panaszolta az igazgató -a megpályázható fejlesztési források már nem igazán jutnak el.
A Szombathelyi Képtárba havonta átlagosan 700-an látogatnak el, ez a lakosság arányában a budapesti kiállítóhelyek népszerűségével azonos. A Képtár (amely a város és a megye által közösen fenntartott intézmény) támogatása csupán a fenntartáshoz és a szakmai feladatok alapvető ellátásához elég,- tehát kiadványokra, szállítási költségek egy részére, installációs anyagokhoz pályázni kell. Egy-egy kiállítás azonban a művész részéről is nagy áldozattal jár. A Képtár ugyanis hasonlóan más kiállítóhelyekhez tiszteletdíjat művészeknek nem tud fizetni.
A kiállítások jellege és a gyűjtemény fejlesztése mind-mind pénzkérdés. A Szombathelyi Képtárban is tudják jól, mi a trend, mivel lehetne leginkább a helyi közönséget becsalogatni. Egy nemzetközi impresszionista tárlatnak bizonyára nagy sikere lenne, azonban (biztosításokkal, szállításokkal együtt) több milliárd forintot emésztene fel. A képtár igazgatója szerint azonban elgondolkodtató, hogy az általuk létrehozott kiállítások és az ezerszeres árakon megrendezhető nagy dobások között színvonalban már korántsem ekkora a különbség...
