Mert változni kell…

Azt ugyan nem lehet mondani, hogy ennyien még soha nem zsúfolódtak össze Anima koncerten a Savaria Mozi aulájában. Vélhetően a Megasztár emberi rémálmokból és a mások cseppet sem életszerű boldogulásában önmaga boldogtalanságán kesergő nézők elérhetetlen vágyaiból összegyúrt gigászai is sokakat otthon tartottak. Hogy a mesterkéltséget és a bennünk pislákoló kreatív szellem kioltását zászlajára tűző médiaszörny mennyire nem képes versenyre kelni az élőzenei élménnyel, azt csak az tudhatja, aki úgy döntött, hogy szombat este megmártózik az Anima különböző kultúrákat szervessé vegyítő zenéjében.

Már a felvezetés is remekül sikerült. Az igazság az, hogy a Beat Dis egyre magabiztosabban nyomja s kétségtelen, hogy fennállása óta komoly fejlődésen ment keresztül. Ráadásul a monoton ritmikai alapokhoz, az olykor sötét hangzásvilághoz az énekesnőből áradó szinte gyermeki derű olyan ellenponttul szolgál, ami különleges bájt kölcsönöz e formáció muzsikájának. Így van ez annak ellenére is, hogy a frontleány teljes kibontakozására ez a zárt keretek között mozgó zene nem igazán nyújt lehetőséget.

Visszatérve az Animára, először láthattuk Szombathelyen Jeremy Thompsont. Nem kétséges, megjelenése új lendületet ad a zenekarnak. Kiváló nevekkel dolgozott együtt már eddig is – nem mintha ez bármit számítana –, s talán ennek köszönhető, hogy zökkenőmentesen illeszkedett be a bandába, olyan színeket hozva, amelyek eddig hiányoztak az Anima egysíkúnak koránt sem nevezhető világából.
Ha a kapcsolat tartós lesz, úgy új, valóban innovatív irányok nyílhatnak meg Priegerék előtt. Thompson belépése már most átírja azt a képet, amit eddig ismertünk. Erőteljes, karizmatikus személyiségének köszönhetően alapvetően módosulnak mind az zenei (instrumentális zene, ének), mind a színpadi látvány csöppet sem elhanyagolható arányai.

Nem igazán irigylésre méltó a helyzete a Jucus helyére beugró Kása Julinak. Egyrészt elődjét imádta az Anima-közönség. Másrészt Jeremy Thompson mellett meglehetősen nehéz „jelen lenni” a színen. Az új énekesnő helyét keresve, mintha még tanulóidejét töltené a zenekarban.
Ha sikerül visszavennie az olykor kissé bébigabisra sikeredő, ettől a zenétől idegen csuklótekergető gesztusokból, ha kap némi segítséget a keverőpult irányából, hogy visszafogottan is érvényesüljön a hangja, ha figyelnek rá, s ő is jobban figyel a társaira, úgy sok örömet szerezhet még mindannyiunknak.

A változások után tehát nem állt meg az élet. A közönség abszolút jól fogadta az új felállást, jól reagált a régebbi motívumok megváltozott köntösben való megjelenésére, szívébe zárta ezt a friss, ennyire felszabadultan korábban ritkán játszó Anima Sound Systemet. Jöhet London, Madrid, Moszkva, vagy bármely világváros, mi pedig várjuk vissza őket, hogy elhozzák azt, ami szavakkal a legnehezebben megragadható: a nyitottságnak köszönhető örök változékonyságot.