Amikor gimnazista koromban könyvtárközi kölcsönzéssel a bécsi akcionizmusról próbáltam szakanyaghoz hozzájutni, egy USA-ból Szombathelyre küldött könyvet nem kaphattam meg rögtön.
Először a könyvtár igazgatójához kellett járulnom, aki kioktatott: Aztán nem ám kitépni a lapokat figyelmeztetett, önmagáról némi freudi elfojtást elárulva. A könyv tényleg a legdurvább, az akkori nyolcvanas évek elhallgatós időszakában valóban botrányosnak tűnő belekkel, vérrel, ondóval öntözött meztelen testek látványával volt tele, s ismerjük el, ez okkal-joggal sokkolhatta a Berzsenyi Dániel Megyei Könyvtár kedves, ám megszeppent vezetőjét, ha már pár kilométerrel a szomszédban az osztrák BM illetékeseit is arra indították, hogy a Művészetek Palotájában vendégeskedő szupersztárt eljárás alá vonják.
Nitsch az emberi lélek legmélyebb bugyraiba száll le, amikor a vér, a szenvedély útjain jár, fiatal aktorokkal járatja újra a krisztusi szenvedés útját, amikor újra és újra tudatosítja: Krisztus keresztútja valójában a XX. és XXI. századi emberiség szenvedéseiben folytatódik, immáron gigantikus, egyetemes távlatokban. Soha nem szenvedett és gonoszkodott ennyit az emberiség, mint ma mondja Nitsch, amikor zenéivel, nagy ívű akcióival időről-időre előlép a homályból.
Mai szemmel már nem meghökkentő, nem izgat különösképpen senkit sem, sokkal inkább élő legendaként járt nálunk, s talán a sztárboxtól, művértől és szappanoperás hazugságoktól megcsömörlött dolgozó népünkre már nem gyakorolt akkora hatást, mint 1999-ben, amikor az egész ország a botránytól volt hangos. (Emlékezetes, évekkel ezelőtti kiállítása ellen több párt és szervezet tiltakozott.)
A testével való kísérletezés rabja volt, akciói, versei, írásai brutálisak, mint a kor, amelyben élt. Én érdekeltem saját magamat, attól a perctől kezdve, hogy világossá vált, ez az egyetlen út ahhoz, hogy az ember valaha bármit is megismerhessen mondta, és nem viccelt. Korán került a hatóságok látókörébe, börtönbe vetették, s rövid, kevesek által ismert pályája tragikusan ért véget: autóbalesetben halt meg.
Egyesek szerint maga a baleset volt az utolsó performance. Kiállítása most hosszú heteken át a Művészetek Palotájában tekinthető meg (www.muveszetekpalotaja.hu). Nem egy könnyed nyári elfoglaltság, de megéri.