Alapos közhely, de Woody Allen mindig ugyanazt a filmet csinálja, néha
szórakoztatóan, néha kevésbé. Az újdonság varázsa mára megkopott, a rendezőnek
meg az utóbbi évtizedekben bőven volt lehetősége arra, hogy jól elfáradjon. Allen
új filmjében egy habkönnyű sztorit tálal többféle egyszer vígjátéki,
másszor dramatikus megvilágításban, hozzá fűzött, szakmainak tűnő,
kikacsintó, vagy még inkább okoskodó kommentárokkal. A filmet egyáltalán nem
temetném a meglehetősen negatív kritikai megjegyzések olvastán sem, mert elegáns és
néhol egészen sziporkázó. Összetéveszthetetlenül Allen-es, nem is lehetne más
filmje, csak az övé, ugye.
S hogy miért nem remekmű a Melinda és Melinda? Mert annyira nem jó a sztori, na meg a színészek sem köpik ki a tüdejüket. Maga Allen nem játszik a filmben, de dialógusai olyan ismerősnek tűnnek, mintha végig a vásznon pózolna. New York-i humorába, mely groteszk módon a szexmánia-, a holokauszt-univerzum bűvöletében, s a legelképesztőbb elveszettség-érzéstől áthatva járja körbe és körbe ugyanazokat a témákat évről-évre, már beleszerethettünk jópárszor, volt rá alkalmunk nekünk is elégszer.
Szeretetlenség, szerencsétlenkedés magas fokon, elhagyás, megcsalás, vicces
szituációkban végződő szex, mind-mind ismerős Allen-toposzok. Aki most ismerkedik
meg a kis szemüveges munkásságával, annak nagyon gyorsan DVD-téka ajánlott, az igazi
rajongónak azonban felüdülés, ismerős megmártózás lehet a kicsit langyos, de
szerethető szituációkat tálaló film megnézése.
Ha igazat adunk ama megjegyzésnek, hogy W.A. kizárólag terápiás célból csinál filmeket, saját magának, akkor tényleg nem képzelt beteggel állunk szemben. Elmondása szerint nem tehet másként, mint az elmegyógyintézeti betegek, akiket különféle tevékenységekkel kötnek le. Woody ápolt és ápoló egyszerre. Ezért írok, játszom, rendezek, vágok, és kezdem újra az egészet a következő évben. Saját magam érdekében teszem. Így a rendező, és mi hiszünk neki. Ja, és állítólag a film címe is azért Melinda, mert ezt a nevet tudta legkönnyebben lepötyögni az írógépén.
Azt is mondhatnánk, hogy a Melinda egy igazi Woody Allen-film az alkotó utolsó
éveiből. A kicsit fáradt, töprengős, néha harsány, néha meg egészen közhelyes
évekből. Ebből az is következik, hogy nem egy Manhattan, nem egy Fogd a pénzt és...,
sőt nem is egy Hannah és nővérei, Zelig meg a legkevésébé sem. Mosolygunk,
elvagyunk, vannak jó pillanatok, kedves szituációk, de az igazi katarzis elmarad.
Nézve persze a legújabb filmtermést, legyünk boldogok, vigyorogjunk szélesen, menjünk Allen-moziba és legyünk elégedettek. Én jól szórakoztam.
Melinda és Melinda,
amerikai film, 2004
r.: Woody Allen
főszerepben: Will Ferrell,Radha Mitchell
Chloe Sevigny,Neil Pepe
Az InterCom bemutatója