Állati autók egy bogaras sráctól – szombathelyiek az ARC pályázat díjazottjai

A díjnyertes plakát Raffai Dávid, a Nagy Lajos frissen érettségizett diákja és tanára, Rónaszéki Linda közös munkája.
– Nyugat.hu: Hogy jött az ötlet, hogy elkülditek a munkátokat az ARC plakát-, videó-, és citylight pályázatra?
– Raffai Dávid:
  Már tavaly is indultunk, és akkor is beválogatták a munkánkat, de a díjazottak közé már nem kerültünk be. Idén mind a hat kategóriában neveztünk, de nem mindegyik volt közös plakát.

– Nyugat.hu: Meglepő volt az eredmény?
– Rónaszéki Linda: Igen, mert nem ezzel dolgoztunk a legtöbbet…

– Nyugat.hu: Szóval volt olyan, amelyik közelebb állt a szívetekhez és jobbnak is éreztétek?
– R.Linda.:
Ennek azért örültünk, mert ez közös munka volt. De volt például egy sokkal jobb sorozat. Dávidnak van egy régi plüssnyula, azt én különböző pózokba állítottam be, míg Dávid fotózta. Így születtek apró „epizódok”, önálló címekkel, melyek szójátékra épültek. Az egyiket például úgy kereszteltük el, hogy „Tömés” – ezen a képen a nyúl szájába tömtünk ezreseket, meg tízezreseket. Aztán volt a „Húzás”, ezen a nyuszi futott, egy tábla jelezte az útirányt, rajta a „Kukutyin” felirattal. A háttérbe emeletes lakótelepi házakat fényképeztünk. Ilyen kis képekből állt össze a sorozat, egy plakát egy általános üzenettel: az elidegenedett én távozása a tömegkultúrából – valami ilyesmi…

Miért épp dinnye? Mert a trikolor színeiből áll: piros, fehér, zöld

R.Dávid:
Én meg a „Szeretem Magyarországot” kategóriába is neveztem, szerintem jópofa volt – egy mosolygó görögdinnye…

– Nyugat.hu: Miért épp dinnye?

– R.Dávid: Mert a trikolor színeiből áll: piros, fehér, zöld 

- Nyugat.hu: És a díjnyertes plakát?
– R.Dávid: Ez volt a „Máj” jeligéjű plakát, a társadalmi célú üzenetek kategóriában indítottuk. A szervátültetésre hívja fel a figyelmet, a két sematikus figura számítógépen készült, az egészséges és a beteg mája akvarellel festette Linda. Így lett aztán összemontírozva. Természetesen ez is szójátékkal: A my névvel illetett, nevető figura mája egészséges, a szomorú your-é nem…

– Nyugat.hu: Ott voltatok a díjkiosztón? Milyen a felhozatal, mit láttatok?
– R. Dávid:
Jók a plakátok, bár nekem azok jobban tetszettek, amelyek nem a díjazottak között voltak.
– R. Linda: Persze minden ízlés kérdése. Én úgy láttam, hogy idén már sokan pályáztak azok közül, akik tavaly is versenyben voltak, és sok anyag épült tavalyi ötletre. Többen nagyobb cégek – McDonald’s vagy telefonszolgáltatók - nevével dolgoztak, új márkanevet alkotva. Például a Heineken-ből született a Hejnekem. Rengeteg amatőr indult, de - miután én képzőművészeti vonalon végeztem – felismertem néhány profi nevét is a mezőnyben.

– Nyugat.hu: Mit jelent egy ilyen elismerés? A díjon kívül ad még valamit? Megjelenik-e például köztéren, láthatja-e a közönség a kiállításon kívül is?
– R.Dávid: Óriásplakáton nem jelenik meg, mivel ez nem annak készült. Mi a citylight kategóriában nyertünk, tehát akár találkozhatunk vele egy buszmegállóban is, de erről nem tudunk semmit. Ami biztos, hogy augusztusban még látható a Felvonulási téri kiállításon.

Bár az Iparon az első rostán kiestett…

– Nyugat.hu: Közösen indultatok… Honnan az ismeretség?
– R.Linda:
Dávid lassan két éve jár hozzám rajzolni, én érettségiztettem, és segítettem felkészülni a felvételijére is. A közös munkák meg úgy születnek, hogy olvasva egy pályázatot Dávid elkezd gondolkodni, aztán általában egy pillanat alatt megszületik az ötlet, én pedig segítek a kidolgozásban.

– Nyugat.hu: Az Iparművészetire indultál, ugye? Sikerrel?
– R.Dávid: Nem, az első rostán kiestem.

– Nyugat.hu: Úgy látom, nagy csalódás volt. Biztosra mentél?
– R.Dávid: Nagy csalódás volt. Nem arról van szó, hogy biztosra mentem. De arra azért nem számítottam, hogy már az első körben sem jutok tovább.
– R. Linda: Itt elég nagy lutri, hogy kinek sikerül. Mostanában sokat számít például, hogy az illető elvégezte-e az egyetem felkészítőjét. Vagy van e személyes ismeretsége… Úgyhogy, szerintem nem kudarc ez. Lehetett volna most még egy évig készülni a felvételire és akkor biztosan sikerült volna.

– Nyugat.hu: Csakhogy ezt most teljesen elvetetted, hisz Torinóban folytatod szeptembertől a tanulmányaidat. Ennek előzménye az, hogy nemrégiben sikerrel szerepeltél egy olasz autótervezői pályázaton?
– R.Dávid:
Igen, mondhatjuk így. Ezt a pályázatot fiatalok számára írták ki, autótervezésre. Én egy katicabogár alapján formáltam egy járgányt. A munka nagyon tetszett a zsűrinek, bekerültem vele az első húsz helyezett közé. Ott találkoztam azokkal a fiatalokkal, akik meséltek erről a torinói egyetemről, ajánlották, hogy érdemes elvégezni.

– Nyugat.hu: Miért pont katicabogár?
R.Linda: Mert Dávid egy bogaras srác. Nagyon szereti az állatokat, mindig belecsempészi őket a rajzaiba is. Ha unatkozik egyszer csak megjelenik a rajzlapján egy bogár vagy egy kutya vagy valamilyen más állat. Ezek aztán egyszer csak átalakulnak autóvá.

A szemüveg döntése: tervező

– Nyugat.hu: Mióta ez az autómánia?
– R. Dávid: Nagy-nagyon rég kezdődött. Gyerekkoromtól fogva tudtam, hogy mi akarok lenni: vagy pilóta vagy autótervező. A pilóta nem jött össze, mert szemüveges lettem. Az autótervezésnek most van esélye.

– Nyugat.hu: Akkor nézzük az eddigi autóidat! Úgy tudom, Peugeot pályázatra is készültél…
– R.Dávid:
Igen, de nem volt időnk befejezni, kellett volna még néhány hét hozzá. Így arról lecsúsztunk.

– Nyugat.hu: Azt is valamilyen állat ihlette?
– R.Dávid: Miután a Peugeot jele az oroszlán, így kézenfekvő volt. Az arcából és az orrából indultam ki, abból formálódott volna ki.

– Nyugat.hu: A következőn bevethető az ötlet…
– R.Dávid:
A Peugeot csak kétévente ír ki pályázatot.
– R.Linda: De pályázat rengeteg van, minden évben. És Dávid folyamatosan figyeli őket. Aztán csak jön és mondja az ötleteit.

– Nyugat.hu: Los Angelesbe is indultál egy munkáddal, azt beválogatták?
– R.Dávid: Nem, nem jeleztek vissza semmit. Pedig az egy érdekes pályázat volt, nekünk kellett egy céget kiválasztanunk és annak a cégnek a stílusában tervezni egy autót. Én a Benettont választottam. Az olyan lendületes, fiatalos, színes. Erre próbáltam felépíteni a kocsit, végül egy hat vagy hétszemélyes mikrobusz született. A tervezésnél elsősorban a színekre és az anyaghasználatra koncentráltam, meg persze a vicces formára – ez nálam mindig fontos. 

– Nyugat.hu: Most is van valami extra autó a fejedben? Vagy készülsz Torinóba?
- R.Dávid
: Persze készülök Torinóba is, de előtte még itt van egy pályázat, amit az Audi írt ki. Igaz, ebben az esetben az a kikötés, hogy bármiféle járművet tervezhetünk, csak autót nem. 

– Nyugat.hu: És mi lesz?
– R.Dávid: Fogalmam sincs.

– Nyugat.hu: De már csak néhány napod van rá…
– R.Dávid:
Az nem gond. Ha elkészül oké, ha nem, nem… Az ötlet jön egy pillanat alatt, nem szoktam rajta gondolkodni. Igazából az már nem is jó, ha az embernek törnie kell rajta a fejét.
– R.Linda: Dávid nagyon művészlélek, egyébként kiváló festő lenne belőle. Nagyon ösztönösen, bátran bánik a színekkel. Így, hogy egyszerre ilyen bohém és ugyanakkor óriási képzelőereje van, nagyon jó autótervező lehet belőle. Szerintem elég ritka, hogy valaki építészként vagy formatervezőként ilyen „elszállt” legyen – márpedig ő az.

– Nyugat.hu: Nem sír a szíved érte, hogy nem festőművész lesz?
– R.Linda:
Még akármi lehet. Például, ha valamilyen okból kifolyólag hazajön Torinóból, akkor már automatikusan átveszik bármely hazai egyetemre. Így akár még az Iparművészetin is folytathatja.

– Nyugat.hu: Nemrégiben két építésszel beszélgettem, akiknek a munkáját egy velencei Grand Prix-en elismerték. Itthon kevésbé becsülték…
– R.Dávid:
Ez jellemző. Én azt az autót, amivel Torinóban sikert arattam, azt megelőzően – kicsit más változatban – beneveztem egy magyar pályázatra is. Ott kizártak, azt mondták, túl fiatal vagyok, pedig nem is volt korhatár kiírva…

A taníttatás nem üzlet

– Nyugat.hu: Mit tudsz az olasz egyetemről?
– R. D:
Nem sokat. Azt tudom, hogy három éves és évente 20-25 ember vesznek fel. Minden évben kiírnak egy ösztöndíjpályázatot, ezen indultam én is. Sajnos nem nyertem el, de azt a visszajelzést kaptam, hogy tetszett a beküldött anyagom, ennek alapján felvettek, ha úgy gondolom és kész vagyok rá, mehetek.

– Nyugat.hu: Ösztöndíj nélkül külföldön tanulni nem könnyű. Nem olcsó mulatság…
– R.Dávid:
Igen elég drága, az első év 7200 euró a második és harmadik pedig 5900. Ráadásul szállást sem biztosítanak. Abban bízom, hogy sikerül szponzort találnunk, már keressük a támogatókat. Az lenne a jó, ha egy cég vagy alapítvány tudna segíteni. Sajnos úgy tapasztaljuk, hogy nem nagyon akarják kinyitni a pénztárcájukat. Egyelőre csak itthon próbálkoztunk, de megpróbáljuk külföldön is.

– Nyugat.hu: Tanulod az olaszt vagy az angol lesz a kommunikáció nyelve?
– R.Dávid:
Egyelőre az angol, de amikor el lehetett dönteni, hogy milyen nyelven akarok tanulni, akkor – nem tudom miért – az olaszt választottam. Úgyhogy szeptemberig nagyon gyorsan meg kell tanulnom olaszul…

– Nyugat.hu: Miért, milyen szinten beszéled most?
– R.Dávid:
Egyáltalán nem…

– Nyugat.hu: Két hét alatt akarod annyira megtanulni, hogy értsd az órák nyelvét?
– R.Dávid:
A suli október végén kezdődik, azért kell szeptemberben már kimenni, mert akkor indul egy nagyon intenzív nyelvtanfolyam. Persze addig is tanulok itthon.
– Nyugat.hu: Mi a jövő, van valami nagy álom?
– R.Dávid:
Az, hogy egyszer szülessen egy olyan autó, amit egyedül csak én terveztem.

Látott valami érdekeset, izgalmasat, szokatlant? Írja meg nekünk, vagy küldjön róla fotót. Akár névtelenül, titkosított üzenetküldő rendszerünkön keresztül itt, vagy facebook messengeren ide kattintva. Esetleg emailben, itt: jelentem_KUKAC_nyugat_PONT_hu

Kultúra