- Annak ellenére, hogy az Igazságügyi Minisztérium államtitkára, sokkal többet látjuk szombathelyi rendezvényeken, mint annak előtte. Ez a baloldali városvezetésnek köszönhető, vagy valami másnak?
- Az előző ciklusban listán kerültem a parlamentbe, most a választók akaratából lettem Szombathely egyéni országgyűlési képviselője. Az elmúlt négy évben is igyekeztem minden szombathelyi rendezvényre eljutni, ahová meghívtak. Mostanában azonban több felkeresést kapok, mint bármikor. Ez jó. Az államtitkári posztot csak úgy voltam hajlandó elvállalni, ha emiatt egyéni körzeti munkámat nem kell elhanyagolnom. Hiszen egy nyolcvanezres várost nem lehet magára hagyni.
Azért, hogy mindkét feladatom jól tudjam végezni, két külön csapatot építettem ki. Az egyik a minisztériumi, a másik pedig az itthoni munkámat segíti. Az utóbbi hetekben, mivel közeleg az EU csatlakozási népszavazás, a szokottnál is többet tartózkodom itthon. Szeretném, ha a referendum ugyanolyan sikeres lenne Szombathelyen, mint annak idején a NATO népszavazás. Akkor 89 százalék volt az igenek aránya.
- Ez kicsit optimistán hangzik...
- Azt gondolom, nem. Szombathely már nagymértékben összefonódott a határon túli környezetével, számtalan jó kapcsolatot alakítottunk ki. Nekünk, az Európai Unió határán élőknek példát kell mutatnunk arra, hogy az Unióhoz lehet örömmel is csatlakozni, hiszen mi már félig-meddig részesei is vagyunk.
Van, akik harcolnak a börtönért
- Vágjunk a közepébe: épül új börtön Szombathelyen?
- Még nem született döntés. Ami igaz: a minisztérium erősen gondolkodik azon, hogy az országban két regionális börtönt építsen, az egyiket a nyugati, a másikat a keleti országrészben. Egy 700-800 fős új börtön mindenképpen szükséges, mert a magyar börtönök hihetetlen zsúfoltak, a fogvatartottak aránya az EU-s átlag két és félszerese. Ha az Igazságügy Minisztérium oldaláról nézem a dolgot, azt kell mondanom, nem fáj a fejünk azon, hova is kerüljön a börtön, hiszen nagyon jó lehetőségeink vannak, sok önkormányzat lát benne fantáziát.
- Ezek szerint még harcolnak is érte. Milyen feltételeknek kell megfelelnie annak, aki szeretné, ha ott épülne fel a börtönt?
- Megfelelő infrastruktúra, és legalább tíz-tizenöt hektár szabad terület kell hozzá. Ennyi rabhoz nagyszámú őrre van szükség, akiknek a közlekedését is meg kell oldani.
- Ön lobbizik a szombathelyi börtönért? Egyáltalán jó lenne ez a városnak?
- Egy ilyen börtön nem egyszerű fogház, hanem komoly gazdasági egység. Egy nagy vállalkozás, a hét-nyolcszáz fogvatartott eszik, dolgozik, ruhát hord, ez számos beszállító megélhetését biztosíthatja. Ráadásul, aki fogvatartottakat foglalkoztat, számtalan kedvezményhez juthat. A börtönlakók a munkaerő-piacon mégsem jelentenek konkurenciát, hiszen a civilekhez képest egészen speciális munkát végeznek.
- Mégis sokan félnek egy nagyobb börtöntől...
- Igen, engem is többen megkerestek, hogy nehogy véletlenül itt épüljön fel az új börtön. Ha azonban az érveket és az ellenérveket valaki komolyan átgondolja, kicsit másféle következtetésre jut. Nem beszélve arról, hogy Szombathelyen már van börtön, amely a belváros egy nagyon értékes területét foglalja el, és hihetetlen gondokat okoz a környezetében. Ez megszűnhetne.
Van-e vasi lobbi?
-Ha már a lobbi-ügyeknél tartunk, az új kormányban számos Vas megyéből elszármazott politikus van, gondoljunk csak Kiss Péterre...
- Hát igen Németh Imre agrárminiszter, Simon József államtitkár helyettes...
- Van közös vasi lobbi?
- A kormánytagok között nincs, azonban mi képviselők rendszeresen egyeztetetünk egymással. Erre az elmúlt ciklusban nem volt példa, talán az első ciklusban volt valami hasonló együttműködés.
- Kormánypártiak és ellenzékiek együttesen?
- Próbálkozunk ezzel is. Most például a régió útjai érdekében lobbizunk együtt, pártállástól függetlenül.
- Az utóbbi időszakban nem telik el olyan hét, amikor egy-egy miniszter ne látogatna el hozzánk.
- Ezt természetes dolognak tartom, nem árt a személyes tapasztalatgyűjtés. Valószínűleg nemcsak Szombathelyen van ez így. Mi például Bárándy miniszter úrral következetesen igyekszünk végigjárni az összes megyei bíróságot, és találkozni minden kollegával.
- A börtönügy után egy másik fontos kérdés a városban a Berzsenyi Főiskola ügye. Ön integráció-párti, vagy sem?
- Nem innen közelíteném meg a dolgot. Számomra az a kérdés, hogy olyan utat választunk-e, ami az egyetemmé váláshoz rövid időn belül elvezethet, vagy elkezdünk bizonytalan irányokba mozdulni. Úgy gondolom, az integráció elkerülhetetlen, nincs esélye egy jelenleg főiskolaként működő intézménynek arra, hogy rövid időn belül komoly egyetemmé válhasson. Azon már elgondolkodhatunk, hogy melyik egyetemhez integrálódjunk, de minden hónap hezitálás csökkenti az esélyeinket.
- Ön sokat dolgozott a képviselők összeférhetetlenségi törvényén, elégedett az eredménnyel?
- Az országgyűlési képviselőkre vonatkozó anyagot Bihari Mihállyal közösen dolgoztuk ki, született egy MSZP-s változat is, végül a kettőből csináltunk egy közös törvényt. A végeredményt a mai napig szívesen vállalom. Később a törvényt megalkottuk az önkormányzati képviselőkre is. Persze, egy törvény önmagában sohasem elég ahhoz, hogy a tiszta közéletet teremtsen, csupán hozzájárulhat ehhez.
Mi nem lehet egy képviselő?
- Hát nézzük ez utóbbit két szombathelyi példára lebontva. Egy városi képviselő, aki saját céget működtetett, a gazdasági bizottság elnöke volt. Egy másik politikus, aki a kulturális bizottság elnöke, egyben egy kulturális intézmény igazgatója, ugyanakkor egy helyi párt elnöke. Nevesítsük, Vigh Gáborról (Fidesz) és Horváth Györgyről (MSZP) van szó. Ilyen esetekben vajon beszélhetünk-e összeférhetetlenségről?
- Folytatom a sort: egy hatszáz lelkes falu polgármestere egyben a falu körzeti háziorvosa... Az ilyen eseteket törvényileg sohasem tudjuk kivédeni, hiszen ha minden képviselőt mindenből kizárunk, a vége egy kontraszelektált képviselőtestületet. Véleményem szerint a magánszférának ezután is szabadnak kell lennie, én a köz és magánpénzeknél húznám meg a határt. Ez is volt a célunk mindkét törvény megalkotásánál. A magánszférában szabadságot, a közszférában korlátozást.
- Önnek ez sikerült? Hiszen a képviselősége mellett sokáig ügyvédként is dolgozott.
- Az elmúlt tizenhárom évben nagyon tudatosan törekedtem arra, hogy ügyvédi irodánk soha ne fogadjon el önkormányzati, vagy állami megbízást. Ügyvédként kizárólag a magánszférából éltem. Nem hiszem, hogy az, akinek egészséges etikai érzéke van, aki tudja, hogy mekkora károkat okoz ma Magyarországon a korrupció, az ne lenne képes felmérni, hol húzódik a határ.
Korrupciós vádak az SZDSZ-re
- Még mindig a témánál maradva: az SZDSZ-t az ellenzék most saját fegyverével támadja, az utóbbi hetekben korrupciós ügyek sorát olvasták a fejére...
- Olyan sok ügy azért nincsen. Csillag Istvánt megvádolták azzal, hogy a Pénzügykutató Rt-nél alkalmazottként dolgozott, és az Rt. most állami megrendeléseket is nyert pályázaton. Csillag Istvánnak nyilvános szerződése volt, a Pénzügykutató pedig régóta végez munkákat az államnak. Ehhez képest az elmúlt négy évben Orbán Viktor zaklatásnak érezte, amikor édesapjáról kérdezték, aki nyolcszázmilliós állami megbízásokat kapott, úgy, hogy egy másik vállalkozó érvényes szerződését szüntették meg. Azért én a két ügy között hihetetlen különbséget érzek...
- Azt is mondják, hogy a Happy End után most az SZDSZ kampányának irányítója, Geszti Péter és cégei viszik el a nagy állami megrendeléseket...
- Mennyit kapott a Geszti a Happy End-hez képest? Ő egyébként is magánemberként vett részt az SZDSZ kampányában, és ciklusoktól függetlenül is sikeres szakember. Korábban is kapott állami megbízásokat, és függetlenül az SZDSZ-től, ezután is fog kapni. Több helyütt elmondta, liberális gondolkodásúnak tartja magát, és úgy gondolta, hogy magánemberként hozzájárulhat a párt sikerébe.
- Ön a tavaly novemberben alakult korrupciós tanácsadói testület társalelnöke is. Mi a feladatuk?
- Kormányzat tanácsadó testületeként működünk, legfontosabb célunk, hogy a gyakorlat és a jogalkotás számára tanácsokat adjunk, hogy a testület a kormány élő lelkiismerete legyen. Mi Keller Lászlóval együtt csupán az összejöveteleket szervezzük, a több mint 20 fős testület független szakértőkből áll. Az üvegzseb-törvényt is az ő segítségükkel alkottuk meg.
- Erre a testületre valószínűleg az EU csatlakozás után is szükség lesz, hiszen Brüsszel is gyakorta visszahangzik a korrupciós ügyektől.
- A korrupció olyan, mint az AIDS, megállíthatatlanul terjed a világon. Egy felmérés szerint az EU-ban a pénzek 7-8 százaléka nem oda kerül, ahová kellene.
- És nálunk?
- Ha én azt tudnám... Annyi biztos, a korrupció ellen a rendőrségi és büntetési eljárásokkal nem lehet hatékonyan fellépni. Az összes korrupciós ügy egy százalékát tudják ilyen módon felderíteni...
- Miért? Jogilag nem tetten érhetők?
- Nem feltétlenül, mert nehéz őket bizonyítani. Magyarország, a világ korrupciós listáján a 32-33 helyen áll, ami nem annyira rossz hely, de lehetne jobb is.
A korrupcióval legkevésbé fertőzöttek a skandináv államok Az a nyíltság, ahogy ők a hivatalokban viselkednek, példaértékű. Ott az ügyintézők azért vannak, hogy megoldják a problémákat, s ez óriási érték. Kérdem én, felmérte már azt valaki, mekkora kárt okoz Magyarországon az, hogy a hivatalokban nem úgy szolgálják ki az ügyfeleket, ahogy azt bárki joggal elvárhatná? Mennyibe kerül például az, hogy például a vállalkozót munkaidőben az adóhatóság kedvére cibálhatja egyik ablaktól a másikig?
Ha majd a közélet megtisztul...
- Ön szerint mire jutunk el odáig, hogy nyugodtan állíthassuk, az igazságszolgáltatás nem politikai érdekektől vezérelt?
- Hát ezt én is szeretném tudni, de meg kell a szakmát védenem. A jelenlegi körülmények között roppant tisztességes munkát végeznek. Ez nem könnyű, ráadásul áttekinthetetlen jogrendszerünk mellé rövidesen még egy kihívás is vár rájuk: az EU.
Az igazságszolgáltatással szembeni vádak akkor szűnhetnek meg, ha az egész közélet megtisztul, és jelentős mértékben sikerül visszaszorítani a korrupciót. Ehhez sok idő kell, valószínűleg nem megy egyik évről a másikra, csak a tendenciákon lehet változtatni. Tehát van mit tennünk...
- Volt némi visszhangja annak, hogy a helyi SZDSZ két tagja is felkerült a minisztériumokba. Főként Rácskai Jenő esetében lehetett az hallani, hogy nem igazán ment neki Ssportház-igazgatóság, aztán, meg lám, felvitték egy minisztériumba...
- Rácskai Jenő 8 évig volt országgyűlési képviselő, ő nyilván ez idő alatt meglehetősen sok tapasztalatot szerzett. Ha jól tudom, a gazdasági minisztériumban lett osztályvezető, de pontosan nem tudom, mi a munkája, hiszen nem az én döntésem volt, hogy oda kerüljön.
Nálunk, ellentétben az Egyesült Államok-béli gyakorlattal, nincs a politikából való visszavonulásnak tisztességes módja. Ám az is igaz, hogy a politikában eltöltött idő sok lehetőséget is ad. Nem arról van szó, hogy minél többet lopjon, és aztán élete végéig tudjon miből költeni, hanem arról, hogy például képviselősége alatt képezze magát, tanuljon. Sok mindent lehet tenni annak érdekében, hogy képviselősége lejártával magánemberként is boldoguljon. Én képviselőségem tizenhárom éve alatt szereztem további két diplomát. Először a közgazdasági egyetem Európa Tanulmányok szakát végeztem el, majd európai szakjogászi diplomát szereztem.
Hogy lesz valaki államtitkár?
- Sok munkája van ebben az államtitkárságban is, viszonylag lassan jutott a magasba. Lassú víz partot mos?
- Semmi sem pottyant az ölembe...
- Tudatosan készült a hosszú távú politikusi létre? Például a tizenhárom év alatt egyetlen botrány sem kötődött a nevéhez, szerencséje volt, vagy tudatosan törekedett erre?
- Mindig nagyon vigyáztam arra, hogy semmilyen gyanús ügy közelébe ne kerüljek. A legelső pillanattól kezdve megfogadtam ezt. Például a minisztériumban senkivel sem tárgyalok egyedül. Ha olyan személy érkezik hozzám, mindig behívok egy kollégát is, legyen jelen. Senkiről semmi rosszat nem feltételezek, de tudjuk, nem elég tisztának lenni, annak is kell látszani.
Persze ez nem azt jelenti, hogy nem merek senkivel sem kettesben találkozni, ennek azért van egy egészséges mértéke is, amit próbálok megtalálni.
- Részt vesz a helyi SZDSZ munkájában?
-Igen, igyekszem minden taggyűlésen ott lenni. Egyébként a csoport egészen jó létszámú, jelenleg ötven fő fölött vagyunk, évek óta nem emlékszem kilépésre, viszont új belépőkről majdnem mindig hallok.
- Kuncze-párti, vagy Bauer-párti volt a párt nemrég lezajlott elnökválasztásán?
- Kuncze Gábor mellett voksoltam, annak ellenére, hogy Bauer Tamással sokat dolgoztam együtt, nagyon tiszteltem őt, sok módosító javaslatot készítettünk együtt. Viszont a jelenlegi SZDSZ-ben őt nem érzem alkalmas elnöknek. Azt, hogy a pártban rosszul mennek a dolgok, kevésbé tulajdonítom Kuncze hibájának.
- Akkor minek tulajdonítja?
- Ez az, amire mi is régóta keressük a választ. Miért van az, hogy sokkal több liberális szavazóról tudunk, mint ahányan mellettünk voksolnak? És ez még akkor is így volt, amikor a Fidesz önmagát liberálisnak tekintette, és úgy is viselkedett.
- Talán a radikálisabb liberális fellépést hiányolják?
- Lehet. Amióta csak politizálok, következetesen liberális szemléletű voltam. Úgy érzem, ezért is sikerült többször egyéni mandátumhoz jutnom. Mert a politikában is számít, hogy valaki kiszámíthatóan viselkedjen.
- A polgármesteri szék sohasem vonzotta?
- Nem, soha. Az egy más típusú munka. Egy normális demokráciában a politika elsősorban az országgyűlésben és környékén zajlik, s engem mindig a "politikacsinálás" érdekelt. Azt pedig már nagyon bánom, hogy én is megszavaztam azt, hogy a polgármesterek lehetnek országgyűlési képviselők is. Ez a hatalmi ágak összemosását jelenti.
- Milyen kapcsolata Szombathely polgármesterével?
- Napi kapcsolatban vagyunk, sokat egyeztetünk, de ennek is mindig nyilvánosnak kell zajlania, és mindkét részről felvállalhatónak kell lennie.
- A kutyáját ki sétáltatja mostanában?
- Hát, emiatt erős lelkiismeret furdalásom van, amit úgy enyhítek, hogy beengedjük a lakásba, de ha nincs nagy sár, azért el szoktuk vinni ide-oda...
