Vitathatatlan, hogy anyám e téren nem tekinthető a prevenció bajnokának. Elég lenne egy gonosz tréfa a részéről - feltéve, hogy volna bármi fogalma a kenderfélék különbözőségéről -, s tyúkja azon nyomban mehetne a hűvösre, én meg álmodozhatnék tovább a falusi tyúkhúslevesről, amit a napokban ígért be.
A falusi tyúkhúsleves mássága a városi tömeglöttyel szemben ugye éppen abban áll, hogy anyáink tyúkjaiban benne van az anyag. Ha igazán őszinte akarok lenni, be kell látnom: az ilyen szárnyasból készült leves fogyasztása rövid időn belül függőséghez vezet. Ennek persze tökéletesen érthető okai vannak. A közkeletűen robbantottnak nevezett csirkéből készült újházi nagyjából úgy viszonyul anyáméhoz, mint az alkoholmentes sör az alkoholtartalmúhoz, a koffeinmentes kávé a koffeintartalmúhoz, vagy épp a nikotinmentes cigaretta a nikotintartalmúhoz. Magyarul a csirke, ha egész életében tápot látott csupán, nem jó semmire, így levesbe sem való.
Akadnak, akiket négyévente azzal bízunk meg, hogy hivatalból törődjenek a sorsunkkal, teszem azt aggódjanak mondjuk az egészségünkért. Ők aztán kellő komolysággal igyekeznek is megfelelni vélt feladatuknak. A szó szoros értelmében mérhetetlen következetességgel próbálják eldönteni, mi a jó nekünk, s mi a rossz. Az ember ezt még csak rájuk hagyná, az azonban már tényleg aggodalommal tölti el, amikor saját magától próbálják megóvni.
Az elkerülhetetlen szenvedéstől megváltó, emberhez méltó halál, mércéjük szerint megengedhetetlen. A sikeres öngyilkosságot nyilván csak azért nem büntetik, mert ez az elkövető helyzete miatt kissé problematikus volna. A dohánytermékek fogyasztásának - a tüdőrákkal foglalkozó statisztikai adatok ellenére - nincs törvényi akadálya. Az alkoholisták száma 1980 és 2000 között megnégyszereződött, s jelenleg is 800000 (!) körül mozog. Mégsem jut eszébe senkinek, nemhogy a dohányosok, vagy alkoholt fogyasztók, de még a forgalmazó trafikosok, vagy kocsmárosok közül sem hűvösre tenni senkit.
A hivatalból értünk aggódók ezzel szemben úgy vélik, ha a nikotin és az alkohol tekintetében ránk bízhatják is a döntést - hogy tudniillik fogyasztunk-e vagy sem -, a fű esetében ez semmiképp sem engedhető meg. Ez a kérdés csakis az ő bölcsességük és szent következetességük fényében ítélhető meg, és ebben a ragyogó fényességben úgy tűnik tiltani, s a törvény erejével üldözni kell.
Innen már csak egyetlen lépés, hogy törvényt alkossunk az állampolgárok lelki üdvének megmentése érdekében a tökéletes kendertelenítésről (vad vagy nem vad, itt már egyre megy). Vesszen a kenderkötél, vesszen anyám kendermagos tyúkja, az óvódások ne énekelhessék, hogy zsipp zsupp, kenderzsupp, a könyvtárakból meg tiltsuk ki az összes művet, amelyben fölbukkan Ároktői Suhatagi Kender Pál, hogy Ároktői Suhatagi Kender Kelemenről már ne is beszéljünk.
Az élet, a kenderkötél és a tyúk ebben az érvelésben tök egyforma, ha tetszik egynemű. Vannak azonban, akik szerint még mindig van különbség az életem s az életed, a kenderkötelem s a kenderköteled, az anyám tyúkja és az anyád tyúkja között.
