Hétköznapi vandalizmus a Jeli arborétumban

A rododendronvirágzáskor megjelentek a vandálok is. Szabnak mindent, ami virágzik. És azt is, ami nem.

A Vas megyei Kám község mellett található az ország legnagyobb, Európa-hírű növénykertje, a 107 hektáron elterülő Jeli arborétum. Hírnevét rododendronjainak köszönheti, amelyekből több ezer bokor található a parkban, ráadásul csak rododendronból 300 faj egyedei színesítik - szó szerint - a palettát.

Az arborétum felé vezető út a kora nyári hétvégéken a balatoni csúcsidőszakra emlékeztet. Nem véletlenül, hiszen ilyenkor borul virágba ezernyi rododendronbokor - más néven havasszépe -, turisták ezreit csábítva ki a szabadba. Sokan minden évben ellátogatnak a növénykertbe, jó előre betervezve a virágesőt.

A színpompás virágok illata azonban úgy tűnik, nem csak a méhekre hat bódítólak. Vannak, akik a virító bokrokat meglátva azonnal elfeledkeznek arról, hogy természetvédelmi területen járnak, és szinte önkívületben kezdik gyűjteni a rododendronvirágokat. Ügyelve arra, hogy lehetőleg minden színből sikerüljön bespájzolni. A leszabott, harang alakú virágokat aztán fűszálakra fűzik és 20-30 virágból már látványos, trendi virágfüzérrel büszkélkedhet a kedves látogató. A hawaii-feelinghez egy füzér nem elég, ezért sokan nekiállnak a második, harmadik elkészítésének is.
A nagy hőség általában hamar megviseli a leszabott virágokat, így azok még azelőtt elfonnyadnak, hogy büszke gazdájuk kijutna a parkból. A gondos látogató ilyenkor szeméttárolóba helyezi a nemrég még pompázó díszt, a "lazábbak" pedig hanyag mozdulattal a fák közé hajítják, de az sem ritka, hogy simán elejtik az út közepén és már neki is állnak a következő "adag" elkészítésének.

Mindez teljesen nyíltan folyik az arborétumban, sőt, az egy bolond százat csinál elv itt hatványozottan érvényesül. Sokan szinte versenyeznek, kié hosszabb, színesebb (természetesen a virágokról van szó). Még olyanok is, akiknek korábban eszébe sem jutott volna ilyesmit csinálni. Csak éppen meglátják, hogy minden ötödik látogató kezében ott himbálózik a virágfüzér, és bátran szabdossák a bokrokat az út szélén, felbátorodnak és beszállnak a versenybe.
- Ki van írva, hogy nem lehet leszabni a virágokat? - tette fel a kérdést a látogatók védelmében valaki, amire egy budapesti újságíró adta meg frappánsan a választ:
- Az állatkertben sincs kiírva, hogy ne vidd haza az elefántot...

És való igaz. Kellő intelligencia birtokában bárki beláthatja, hogy nem kaszával és baltával kell arborétumba menni, mint ahogy más módon sem illik pusztítani az ottani növényzetet. Márpedig a pusztítás jó szó, hiszen elég csak megnézni a színes bokrok út felőli részének lecsupaszított ágait.
A nevelésben nagy szerep jut(na) a szülőknek, de mit mondjunk akkor, amikor éppen az anyuka, nagymama jár elő "jó példával" és ők bíztatják gyermekeiket? Ráadásul a virágok leszabása sajnos nem az egyetlen típusa a napi vandalizmusnak.

Ott jártunkkor szembe jött velünk egy huszonéves lány, kezében lóbálva egy frissen, gyökerestől kitépett páfrányt. Az egyik német csoportot döbbenten néztek a lány után. Náluk ilyesmiért kemény büntetés járna. Persze felmerülhet a kérdés, vajon tudják-e ezek az  emberek, hogy rossz úton járnak? A válasz nem lehet kétséges annak ismeretében, hogy a kijárat közelében mindenki elrejti virágfüzérét, ki-, illetve letépett növényét.

Természetesen megkerestük az arborétumot kezelő Vasvári Erdészet igazgatóját, Orbán Lajost is, aki elmondta, hogy szinte tehetetlenek a növénypusztítókkal szemben. Összesen három parkőr cirkál 74 hektáron. Amikor figyelmeztetik a szabdosókat, akkor azok egyre gyakrabban bocsánatkérés helyett inkább felháborodnak a "zaklatásért", és azt állítják, hogy csak találták a növényeket. Megtudtuk azt is, hogy korábban jelentős telepítéseket folytattak az arborétumban, a csemeték nagy része azonban hamarosan eltűnt, a látogatók kihúzták őket a földből és kiadogatták a kerítés felett.

A belépők messze nem fedezik a költségeket, az állami támogatás pedig elmegy a kert karbantartására, az utak és a tavak rendbetételére. Az arborétum így évi 7-8 millió forint veszteséget termel az Erdőgazdaságnak. Tervek ennek ellenére vannak új növényanyag beültetésére és a kiszáradtak pótlására, további kiszolgáló létesítményeket is építenének (pl. esőbeállót), bővítenék a játszótereket és Ambrózy emlékmúzeum is épül talán a közeljövőben.

Orbán Lajos szerint az arborétum fenntartása társadalmi érdek, hiszen a kert már Európa szerte hírnevet szerzett és minden évben egyre többen érkeznek a parkba. Az utóbbi években egyre több iskoláscsoport látogat el a Jeli arborétumba az ország minden tájáról, és amelyik iskolából egyszer eljöttek, onnan valószínűleg a következő években is visszatérnek

A 107 hektáros kert az ország legnagyobb arborétuma. Rododendronok (13 hektáron 300 fajhoz tartozó több ezer bokor van itt!) és foltokban együvé telepített, azonos fajtájú tűlevelűek jellemzik.

Kám község határában, a középkorban elpusztult Jeli település környékén található a Nyugat-Dunántúl legszebb fagyűjteménye.

A Jeli Arborétumot 1922-ben kezdte kialakítani gróf Ambrózy-Migazzi István. A hely kiválasztásában Malonyán szerzett tapasztalataira támaszkodott. Figyelembe vette a talajszerkezeten kívül a szubalpin és a mediterrán hatás együttes jelenlétét, amely esetenként az örökzöld lomblevelűek túlélésésének záloga. A telepítéshez bőséges növényanyaggal rendelkezett. A párás, szűrt napfényű környezet kialakításához több tucat fenyőfélét, tuját, tiszafát, babérmeggyet, buxusok, madárbirsek és borbolya félék tömegét ültette el. A sétautakat páfrányokkal, nárciszokkal, liliomokkal szegélyezte. A kialakult mikroklíma már alkalmas volt a rododendronok telepítésére.

Az egy évtizednyi munka, a megépített öthektárnyi csoda továbbfejlődése Ambrózy-Migazzi István 1933- ban bekövetkezett korai halálával megszakadt.

A második világháború alatt és az azt követő zavaros időkben az arborétum nem gondozták. A telepített növényeket a honos akácos, borókás, seprűzanótos, nyíres foltok a teljes megsemmisüléssel fenyegették. 1953-ban a kertet védetté nyilvánították, majd pár év múlva növénykateszter készült amely a grófi hagyatékból csupán 15 fenyő és 19 lombhullató fás növényfajtát talált.
A hatvanas évek erdészpolitikája szerencsére változást hozott a haldokló kert életébe. Az egzóták telepítése Ambrózy nyomdokain haladva újraindult és az eredeti állapotok irányába haladt. Az arborétum többi részén kísérleti célú telepítések történtek. Tájkörzeteket alakítottak ki, amelyek bemutatják Kína, Japán, Amerika, a Kaukázus és a Balkán, hazánk földrajzi szélességével és domborzatával megegyező területinek erdőtársulásait.

A hetvenes évektől neves erdészek és botanikusok egész sora dolgozott az arborétum fejlesztésén, melynek eredményeképpen napjainkra a fenyőfélék száma meghaladja az ötvenet. A nyírgyűjtemény 39 különböző fajtáján kívül számos lombos fafaj örökzöld és lombhullató cserje is fellelhető. Megtalálható még a lágyszárú hagymás, hagymagumós és gyöktörzses növények 100-nál több faja is. Sétautak, esőházak, parkolók épültek, padok és útbaigazító táblák kerültek kihelyezésre. A Jeli Arborétum területe 107 hektárra növekedett. A kertépítő munkák napjainkban is folytatódnak.
(Forrás: www.vasihegyhat.celodin.hu, www.vendegvaro.hu)

Telefon: 94/329-977
Nyitva tartás:
máj. 1.- jún. 30.: mindennap 8-tól 17 óráig
júl. 1. és szept. 30. között szombat és vasárnap 8-tól 17 óráig
(Fontos! A 17 órás időpont a pénztár zárását jelenti! A látogatóknak 18.30-ig kell elhagyniuk a parkot!)

Látott valami érdekeset, izgalmasat, szokatlant? Írja meg nekünk, vagy küldjön róla fotót. Akár névtelenül, titkosított üzenetküldő rendszerünkön keresztül itt, vagy facebook messengeren ide kattintva. Esetleg emailben, itt: jelentem_KUKAC_nyugat_PONT_hu

Közélet