Rigó utcai nyelvvizsga: A nyelvtanítás bazinagy kerékkötője

Magyar népünk nyelvtudása továbbra is siralmas. Ellenben a Rigó utca kaszál.

Röpke életünk tele van értelmetlen és illogikus cselekedetekkel, miért pont a nyelvvizsga intézménye lenne ez alól kivétel?

... Egy hozzáértő személy cirka két perc alatt megállapítja, hogy valaki beszéli-e az adott nyelvet, s ha igen, milyen szinten
Mert azt még egy szellemileg leárnyékolt átlagos valóságshow-szereplő is sejtheti, hogy ennek így nem sok teteje van. Mert ha arról van szó, egy hozzáérto személy cirka két perc alatt megállapítja, hogy valaki beszéli-e az adott nyelvet, s ha igen, milyen szinten. Ehhez képest igencsak lukratív iparággá nőtte ki magát a nyelvvizsga-biznisz. Titkárnős-tanácsadós székházak, vizsgaközpontok, bőségesen fizetett vizsgáztatók, felkészítő kurzusok, borsos árú tankönyv- és tesztkönyv-hegyek.

Mindez állítólag azért, hogy objektíven legyen mérve a tanulók tudásszintje, s erről hivatalos, pöcsétes papír is adódjon a rostán átjutott egyedeknek. Ezzel csak az a bibi - s ezt a bennfentesek tudják a legjobban -, hogy egy nyelvvizsgaeredmény gyakran köszönő viszonyban sincs a tudással, a hivatalos papírnak nevezett valamit pedig egyszerűen nem is ismeri el a piac. Ha valamely cég ITK Origó (Lánykori nevén: Rigó utcai) nyelvvizsgához köt egy meghirdetett állást, az inkább röhejes, mint komoly.

"S mivel nálunk a Rigó utcára osztották a domina szerepét, perverz az egész rendszer."
A nyelvvizsgának gyakorlatilag egyetlen értelmes célja lehetne: Motiváció a tanuló számára, önmagának kitűzendő cél, amely a hozzá vivő rögös utat értelemmel tölti meg, ne adj isten, megédesíti. Kétségtelen, hogy vannak ilyesmivel kacérkodó nyelvvizsgák is (például az angol Pitman), de a mi kis Rigó utcánk ziher, hogy nem tartozik ebbe a kategóriába. Sokkal inkább görcsöket, gátlásokat, kisebbrendűségi érzést, az idegen nyelvvel szembeni tudatos vagy tudatlan elutasítást fejleszt ki a szerencsétlen vizsgára készülőkben, akik aztán a vizsga után igyekeznek elfelejteni mindezt - a nyelvvel együtt. S mivel nálunk a Rigó utcának osztották a domina szerepét, perverz az egész rendszer.

Az ITK attitudje ugyanis - merjük kimondani - gonosz. Közhely, de igaz: nem arra kíváncsiak az illetékesek, mit is tud a szerencsétlen, hanem lecsapni arra, amit nem tud. Szép példák erre a feleletválasztós teszt idétlen szőrszálhasogatásai vagy a magyarról idegen nyelvre fordítandó mondatok röhejes erőltetettsége. "Egy idős hölgy idősebb, mint egy idősebb hölgy, tehát az idősebb hölgy fiatalabb az idős hölgynél. A legidősebb hölgy azonban tényleg a legidősebb, fiatalabbak vannak nála, de idősebbek nincsenek". (Fordítási feladat Dr. Babári Ernő és Dr. Babári Ernőné német nyelvkönyvéből).

Az ITK Origó vizsga túlnyomó többségében akadémikus, a valós nyelvhasználattól fényévnyi távolságra levő idealizált nyelvet követel. Ez főként az írásbeli vizsgákon tűnik fel, de a nyelvi laborok steril üvegkalitkája vagy egy gémeskúttal csinosított magyar pusztát ábrázoló képről való bájcsevely sem kutya. Külön tanulmányt érdemelne a kétnyelvűség, amely valószínűleg egyedülálló a világon. A Rigó utca illetékesei - politikusokat leköröző találékonysággal - azt próbálják elhitetni a jobb sorsra érdemes, ám olykor a birkásodás csalhatatlan jeleit produkáló jó néppel, hogy az idegen nyelvi érettségünk legfőbb és legobjektívabb kritériuma az, hogy magyarul tudunk válaszolni a magyarul feltett kérdésekre.

"Az Origó nyelvvizsga nem a nyelvtudást, hanem a nyelvről való tudást kéri számon."
Ez utóbbi feladattípusok mellékesen tökéletesen ábrázolják a legfőbb problémát. Az Origó nyelvvizsga nem a nyelvtudást, hanem a nyelvről való tudást kéri számon. Mert e kettő nagyon nem ugyanaz. Az előbbi fogalom a nyelv valós használatát takarja, míg az utóbbi valami akadémikus, a mindennapi élet számára teljesen haszontalan szabályrendszert. Olyan, mintha valaki elméletben profi síelő. Hiába tudja kiszámolni a hó viszkozitását, felsorolni a felvonó típusokat és a fékezés különbözo fajtáit, hiába köpi-vágja a viaszozás történetét a görögökig visszamenően, ha nem csatolt még életében lécet a lábára, fura síelés kerekedik abból ki. A Rigó utca pedig erről ad (szigorúan magyar nyelvű!) papírt, a tanulók ezért törik magukat évekig, ebbe megy a sok pénz és energia.

És akkor itt kell visszakanyarodnunk a nyelvtanárok problémájához. Mivel a nyelvvizsga elmélet-centrikus, s a diákok többségét kizárólag a nyelvvizsga-papír izgatja, nincs más választásuk, elfogadják a helyzetet. Az amúgy is szűkös iskolai óraszám többségét az unalmas és teljesen érdektelen vizsgatesztek töltik ki. (Vonatkozó szakirodalom: A sífelvonók típusai az észak-olasz pályákon.) Azt már csak halkan teszem hozzá, hogy a tanárok egy része - mivel maga is e módszer szerint tanult - nem is tud mást, s van, aki lustaságból választja a könnyebb utat. A közhiedelemmel ellentétben ugyanis a kommunikációra is alkalmas valódi nyelvet oktatni fárasztó, lassú és igencsak energiaigényes tevékenység.

"Azt csak találgatni lehet, hogy mi dolgozott hatékonyabban: a Rigó utcai lobbi vagy csak a szokásos politikusi szűklátókörűség."
A legtragikusabb nem is a Rigó utca ámokfutása, hiszen ők csak egy rendkívül jól jövedelmező monopol-vállalkozást üzemeltetnek, s ha a Matávnak van pofája hozzá, akkor nekik miért ne lehetne? Az igazi felelősség az Oktatási Minisztériumé és a felsőoktatási intézményeké. Egyedül ők lennének képesek más irányt szabni az eseményeknek. De az idő bebizonyította, nem sok jót várhatunk tőlük. A kormány egy 1998-as rendelet segedelmével - az akkreditáció és liberalizáció jelszavával takarózva - éppen hogy további kemény évekre bebetonozta a Rigó utca egyeduralmát. Azt csak találgatni lehet, hogy mi dolgozott hatékonyabban: a Rigó utcai lobbi vagy csak a szokásos politikusi szűklátókörűség.

Ettol függetlenül a felsooktatási intézmények - sokat hangoztatott autonómiájukból kifolyólag - megroppanthatnák az ITK-dinoszauruszt. Mivel a nyelvvizsgázók többsége a plusz felvételi pontok és a diplomához előírt nyelvvizsga miatt veti magát alá a felesleges kínoknak, elég lenne azt mondani, hogy nem érdekel bennünket semmilyen nyelvvizsga, majd a munkaerőpiac szelektál. Vagy ha ez túl drasztikusnak tunik, akkor fogadjanak el egységesen minden államilag elismert nyelvvizsgát, s ne kivételezzenek senkivel. Mellesleg egy ilyen húzással életet lehelnének a törvénybe is, ha már egyszer van.
Persze miért pont most történne mindez, ha az elmúlt másfél évtized nem volt elég a változtatásra.
Némi remény, hogy az EU-csatlakozás és a vele járó külföldi munkavállalási és tanulási lehetőség esetleg kirántja a Rigó utca alól a szőnyeget. Az mégiscsak nehezen képzelhető el, hogy a bécsi, brüsszeli, londoni egyetemek és cégek ragaszkodni fognak a Rigó utcai bizonyítványhoz. Igaz, én már semmin sem lepődnék meg.

A www.szavazo.hu cikke

Kapcsolódó szavazás:
Fontos-e a nyelvvizsga?
Szavazások az oktatás témaköréből

Látott valami érdekeset, izgalmasat, szokatlant? Írja meg nekünk, vagy küldjön róla fotót. Akár névtelenül, titkosított üzenetküldő rendszerünkön keresztül itt, vagy facebook messengeren ide kattintva. Esetleg emailben, itt: jelentem_KUKAC_nyugat_PONT_hu

Közélet