Két inváziós növény telepedett meg Magyarországon, ami komoly egészségügyi kockázatot rejt. A kaukázusi medvetalp és a Szosznovszkij-medvetalp puszta érintése súlyos, akár maradandó égési sérüléseket okoz adott bőrfelületen, szembe kerülve pedig a kémiai anyag komoly látásproblémát, akár vakságot is előidézhet.
A 24.hu cikkéből kiderül: hatalmas, impozáns külsejű évelő növényekről van szó, a legnagyobb termetű lágyszárúak Európában. Átlagosan 3 méteresre nőnek, de előfordulnak 5, a kaukázusi medvetalp esetében pedig akár 7 méteres példányok is. Ha a levelek jellegzetes alakja vagy a nagy méretű virágzat nem is kelt gyanút, a növény hatalmas termete mindenképpen figyelmeztető jel lehet a laikus számára is.
A kaukázusi medvetalp hazánkban főként magánkertekből és arborétumokból vadult ki. A csapadékos időjárást kedveli, eddig elsősorban Vas megyében, a nyugati határszélen, Zirc környékén és az Északi-középhegység néhány pontján küzdenek/küzdöttek ellene az illetékes nemzeti park szakemberei.
A Szosznovszkij-medvetalp hazai története a Szovjetunió „hőskorába” nyúlik vissza. Mivel a növény gyorsan és nagyra nő, a volt szovjet tagköztársaságokban elterjesztették, kiváló takarmánynak vélelmezve. Ennek nyomán került be hazánkba is először. Ma is jókora állománya van szerte az egykori tagköztársaságokban a Baltikumtól Fehéroroszországon át Ukrajnáig, és mivel északkeleti szomszédunkban ma sem irtják, a magok a Tiszán jutnak el hazánkba. Emiatt itthon elsősorban a Felső-Tisza vidékén telepszik meg, ráadásul állandó a magutánpótlás.
Mindkét növényre igaz, hogy elég csak hozzáérni a levelekhez, a szárhoz, hogy az anyag bőrre kerüljön, de ha letépjük a virágát, letörjük a szárát, máris jókora mennyiségben érintkezünk vele. Először bőrpír jelentkezik, majd hólyagos, akár másodfokú égési sérülésekhez hasonló sebek jelennek meg, amelyek önmagukban is nagyon fájdalmasak, és ha a hólyagok kifakadnak, fennáll a bakteriális felülfertőzés veszélye is. Szembe jutva nagyon intenzív gyulladást okoz, komoly szemproblémák léphetnek fel, a másodlagos fertőzések pedig vaksághoz vezethetnek.
Szerencsére nem nehéz őket felismerni, ilyenkor pedig nemcsak megérinteni tilos őket, de észlelésük bejelentési kötelezettséggel is jár, értesíteni kell a területen illetékes természetvédelmi hatóságot.
