Requiem egy státuszért – klarinét helyett riadót fújnak a szombathelyi szimfonikusok

Noha a megyei napilap február utolsó napjaiban számot adott a Szombathelyi Szimfonikus Zenekar igazgatói posztjára kiírt pályázatról, a zenészek meggyőződését mindössze egyetlen sommás mondatba tömörítette. Egy, a zenekari tagság nevében szignózott (az e-mail címhez tartozó név Krapancsák Balambért takart), lapunknak címzett olvasói levél ennél jóval mélyebbre fúr, illetve szélesebbre tereget: „robbanásveszélyről” számol be, továbbá olyan érveket sorakoztat fel – nem kevés indulattal átitatva –, amelyek Pál Tamás karmester megválasztása ellen szólnak (ezt a levelet a zenekari érdekképviselet kérésére nem közöljük, mivel a valós tények mellett nehezen megalapozható állításokat is tartalmaz).

Valóban ennyire vészterhes lenne a jövő, vagy csak túlzások halmazáról beszélhetünk? Ennek kifürkészésére kerestük fel a zenekar képviselőit, akiknek eltökéltségét mi sem mutatta jobban, minthogy e sorok írójának jószerével még kérdeznie sem kellett – egymást váltva vasalták ki a külvilág számára zavarosnak tűnhető részleteket, amelyek abban az egyöntetű állásfoglalásban csúcsosodtak ki, hogy a működési struktúra felborulása komoly károkat okozhat a szombathelyi szimfonikusoknak.

A rendszerváltáskor vált szét a művészeti vezetői és az igazgatói poszt

1991-ben ugyanis a zenekarnál is bekövetkezett a rendszerváltás. A fenntartó a zenekar kérésére kettéválasztotta a vezetői pozíciót, így az egyszemélyes vezetésről átálltak a feladatmegosztáson alapuló demokratikus szervezeti felépítésre: eképpen „az igazgató rendelkezik a munkáltatói jogokkal, feladatköre az adminisztrációs tevékenység, a marketing, PR tevékenység, szponzorok keresése, pályázatok felkutatása és megírása, közönségszervezés, a megfelelő munkakörülmények megteremtése, egyszóval a művészeti munka kiszolgálása. A művészeti vezető pedig az, aki meghatározza a zenekar arculatát, az évad műsortervét, javaslatot tesz a szólisták és vendégkarmesterek személyére, az évadban meghatározott számú koncertet vezényel és azokra betanítja a zenekart” – meséli Radványiné Novák Judit, a közalkalmazotti tanács elnöke.

Pályáztatás, pályázat, elbírálás – gondok mindhárommal

Ez a rendszer látszik dugába dőlni, ha a közgyűlés kulturális bizottsága áldását adja Pál Tamás pályázatára, ami ráadásul szintén hagy kívánnivalót maga után: „leírva semmi olyasmit nem látunk a karnagy úr pályázatában, hogy konkrétan milyen elképzelései vannak.” Mi több, a másik oldal is érthetetlen nemtörődömséget mutatott fel: a pályázati kiírás 2005. december végén jelent csak meg, a beadási határidőt január 30-ban jelölték meg, a jelenlegi igazgató – Horváth László – mandátuma viszont február 15-én lejárt. Szarvas Magdolna közalkalmazotti tanácstag szerint „így csak két hét maradt arra, hogy megfontoltan döntsenek – ami egy ilyen horderejű ügyben komolytalannak tűnik.”

Tudvalevő, hogy a hatályos SZMSZ szerint a megyei közgyűlés nevezi ki az igazgatót. Táky György, a szakszervezeti bizottság elnöke szerint azonban ezzel is akadtak problémák: „Azt tapasztaltuk, hogy a képviselők nem voltak megfelelően tájékoztatva. Úgy kerültek az információk birtokába, hogy mi levelet írtunk mindegyiküknek. A zenekar véleményét ugyanis gondosan elhallgatták előlük, és úgy akarták megnyomatni velük a gombot.” Olybá tűnik tehát: Markó Péter megyei elnök tántoríthatatlan abban, hogy Pál Tamást nevezze ki igazgatónak – a szavazás szempontjából pedig sokat sejtető a tény, hogy az ő frakciója kettővel több tagot számlál.

A zenekar túlnyomó része tiltakozik ellene

Ami pedig ha bekövetkezik, a zenekar érdekképviselete szerint komoly összeférhetetlenséghez vezet. Mivel az igazgató nevezi ki – a zenekar, a közalkalmazotti tanács és szakszervezet véleményének figyelembevételével – a művészeti vezetőt, ezért egyenesen abszurditásba hajlana, ha Pál Tamás 2007. augusztus 31-én lejáró vezető karmesteri mandátumát saját maga hosszabbítaná meg, ezzel önmaga munkáltatójává válva. Hatvanhét zenekari művész aláírásával is nyomatékosította: ellenzik a két jogkör összevonását.

Fő indokuk, hogy Pál Tamás vezető karmesteri pozíciója „teljes embert kíván”, már így is számos tennivalója akad ezen a poszton. Mindemellett heti két napot tanít a Zeneakadémián, vezeti a Zeneakadémia zenekarát, ugyanott tanítja a korrepetitorokat és az opera-tanszakosokat, s karmesterként is sokat utazgat. „Már csak kényelmi szempontból is ideális volna, ha lenne egy munkatársa, aki rengeteg terhet levehetne a válláról” – vallják az érdekképviselők.

Hogy miért volna ideális a zenekar által titkos szavazás során 71%-ban támogatott Kiss Barna Gábor az igazgatói státuszra (Pál Tamás igazgatói pályázata egy szavazatot sem kapott), arról is beszélnek: „Kiss Barna hét éve zenekari titkár nálunk, rendkívül sok feladatot kapott már, amolyan kis ügyvezető is lett belőle az idők folyamán. A vezetőség és a zenekar között pozíciójánál fogva összekötő személlyé vált.” Minden vihar ellenére bizalmát élvezi mindkét félnek, jól ismerik ambícióit, számukra ő „nem lenne zsákbamacska”.

Pál Tamás szerint működhetne, amiképpen más zenekaroknál is

Pál Tamás karnagyot is felkerestük, aki előtt hallhatóan nem ismeretlen a zenekar abbéli szándéka, hogy ne kerüljön egy kézbe a két feladatkör. Ő azonban úgy tartja, mivel csak szerkezeti váltásról van szó, és nem tartalmi kérdésekről – a tagok legalábbis nem jelezték, hogy a zenekar jövőjéről másképp gondolkodnának –, ezért olajozottan működhet a dolog. Kérdésünkre, hogy mégis miképpen, hiszen felmerül a jogköri összeférhetetlenség kérdése, elmondta: „egyáltalán nem összeférhetetlen, hiszen a zenekarok nagy része így működik – van, ahol ezt kettéválasztják, van ahol nem, mind a két gyakorlat létezik.” (Ez persze nyilván az SZMSZ átírásával érvényesülhet csak – a szerk.)

Az elkeseredett hangnemben íródott levelet, és a sűrű teendők problémáját említvén Pál Tamás kifejtette: „ez azért ugorhatott elő, mert ilyenkor már előkeresi az ember az egyéb indokokat is, amikkel az érvelését megtámogathatja. Valóban előfordul olyan, hogy próbákat átadok asszisztensnek, de ez régebben is volt. Ugyanakkor a zenekar számára sem lenne jó, ha én egy középszerű, otthonülő valaki lennék – az a zenekar rangját is növeli, hogy engem hívnak, tapasztalatokat szerzek, és ezekkel térek vissza hozzájuk. De még így is körülbelül kétszeresét-háromszorosát dirigálom Szombathelyen annak, amit egy hozzám hasonló vezető karmester Szegeden vagy Győrben teljesít.”

Pál Tamás szerint nincs személyeskedés a pályáztatás körül, egy teljesen normális konfliktusról beszélhetünk, és egyáltalán nem is biztos, hogy őt választják meg. „Demokráciában arról van szó, hogy ellentétes vélemények közül valamelyik többséget szerez – én ezt nem tartom csöppet sem tragikusnak.”

Szerettük volna megkérdezni a szóba hozott harmadik érintettet, Markó Pétert is, de a megyei közgyűlés elnöke egyelőre nem volt hajlandó lapunknak nyilatkozni. Majtényi László, a megyei kulturális bizottság elnöke már igen: mint megtudtuk, a március 10-ei kulturális bizottsági ülésen a muzsikusok által támogatott Kiss Barna öt, míg Pál Tamás négy javaslatot kapott, így a pénteki közgyűlési előterjesztésen e két név fog szerepelni. Aki közülük megkapja a negyvenből a huszonegy voksot, az állhat a szombathelyi szimfonikusok élére.