Úgy vélem senki sem csalódott. Bevallom, én először hallottam őket, de megfogott a koncert hangulata, a zenei változatosság.
Úgy látszik, nem csak én, hanem a jegy árusító hölgy se ismerte még a bandát. Miután a fiúk megérkeztek, az egyik tag és A4-es papírokat kért tőlük. Mire a néni gyors reakciója: autogramhoz kell, fiúk? Végül Bikini posztert kaptak, és annak a hátuljára véshették fel az esti koncert sorrendjét.
Az estét az igazi változatosság jellemezte. A zene, a hangulat, de még az érdeklődők sokszínűsége is emelte az amúgy is elszállt koncert volumenét. Volt, mikor tomboltunk, volt mikor melankolikusan összebújtunk ringatózva Quimby dallamaira. Közösen nyomultak a punkok, rockerek, de a lágyabb dallamokat kedvelők, meg a de jó, hogy már megnőtt a gyerek, legalább mi is tudunk újra bulizni korosztály képviselői is...
Talán ilyen lehet, amikor az ember csak picit szív be, és csak jól érzi magát. Ezt kaptuk a Quimbytől, mindenféle káros hatás nélkül.
