Immáron harmadik éve szerepel az István a király című rockopera a cseszneki koncertsorozat hivatalos programjában. Azóta is több ezren zarándokolnak el a falucskába, hogy élőben láthassák a rockoperát a vár tövében. Idén augusztus 19-e éjszakáját szemelték ki a szervezők, és bár az idő kissé borongósra állt, végül megúsztuk szárazon. Az előadás végén sikerült elkapnunk Varga Miklóst egy interjú erejéig.
István egykor és ma
Varga Miklós (V.M.): A legkevésbé sem. Ugyanaz az üzenete és a jelentése, mint az ősbemutatókor, 1983-ban. Ez a darab a magyar történelem jelentős korszakát, az államalapítást, Szent István királyunk tetteit és vívódását dolgozza fel. Neki állít emléket, és figyelmeztet arra, hogy nekünk, magyaroknak az ő példáját kell követnünk. Műveljük, becsüljük, és emeljük fel hazánkat, hiszen ez az a hely, ahol születtünk.
Ny: A '80-as években azért más rendszer uralkodott Magyarországon. Ez mégiscsak befolyásolhatta a közönséget
V.M.: A rendszerváltás előtti időkben a nemzeti érzelmek elnyomása miatt sokkal visszahúzódóbb közönségünk volt. Manapság már senkit nem csuknak le, ha vállalja, hogy magyarnak született, ha büszke a származására. Az emberek sokkal bátrabban jönnek, viselkednek a koncertjeinken is. Éppen ezért az 1983-as rajongók sokkal eufórikusabban éltek meg egy-egy előadást, mert akkoriban ez még szokatlan volt. Új érzelmeket váltott ki az emberekből, új felfogást teremtett.
Ny: Jönnek a fiatalok is, vagy István már inkább az idősebb korosztályé?
V.M.: Innen is, onnan is jönnek. Nem az életkortól függ. Az idősebbek azért szeretik, mert a fiatalságukat látják benne, a fiatalabbak a lázadásáért, lendületességéért hallgatják. Ez a rockopera olyan műfaji korlátokat tört át, amelyek elválasztják a komoly zenét a könnyűzenétől. Ettől olyan élvezetes és különleges.
Ny: Mennyire kell még próbálniuk, készülniük egy ilyen estére?
V.M.: Most már semennyit. A Mandala Dalszínháznak ez volt a 154. István, a király előadása. Ebből én csekély 30-40-en vettem részt, de már sikerült úgy összerázódnia a csapatnak, hogy nem kell próbálnunk ahhoz, hogy profin tudjunk játszani. Szeretetből, alázatból, és természetesen hobbiból csináljuk.
Varga Miklós örökre István marad?
V.M.: Soha nem szabad leragadni egyetlen területnél, mindig kell valami kis változás, újdonság. Ezért nem hagytam abba a hagyományos rock koncerteket sem, és más színházi, zenés musicalekben is szerepelek.
Ilyen például az Egri csillagok történelmi musical, amelyben Jumurdzsákot személyesítem meg. Ez a figura pályafutásom során azon kevesek közé tartozik, aki negatív. De örülök, hogy ebben is kipróbálhatom magam, és úgy tűnik, a közönség is elfogad benne. Szeptember 13-án jelenik meg Vad volt és szabad címmel legújabb lemezem, amit Szekeres Géza és Adamis Anna szerzőpáros alkotott meg.
Ny: Azért mégiscsak 23 éve játssza már Istvánt. Jó az, ha valaki ennyire összeforr egy szereppel?
V.M.: Jó is, de veszélyes is. Egyik részről Istvánt, mint államalapítónkat megformálni számomra dicsőség, másrészt viszont nehezen fogadnak el egy másik szerepben. Persze mindez a színészi teljesítményen is múlik, mert mi nem csak énekelünk a színpadon, hanem hitelesítenünk is kell a figuránkat.
Ny: Önről közismert, hogy jobboldali beállítottságú. Egy Istvánnak pedig ugye nem megosztónak, hanem egyesítőnek kellene lennie.
V.M.: A mai világban senki sem vonhatja ki magát a politika alól, hiszen a mindennapjainkat is átszövi. Tudom, melyik oldalon állok, és ez a fő. Nem vagyok párttag, csak szimpatizáns. Én a konzervativizmus értékrendjét képviselem nemzeti érzelmekkel, ehhez hű is maradok.
Leegyszerűsítve és lebutítva?
Ny: A magyar könnyűzenei élet sokak szerint egyre csak hanyatlik. Mi a gond?
V.M.: Nyilvánvaló, hogy megromlott a minőség. Magyarországon kialakult egy olyan médiavilág, amelyben a cél a leegyszerűsítés, a lebutítás. Ennek sajnos a könnyűzene is áldozatául esett. Szerencsére vagyunk még jónéhányan, akik tesszük a dolgunkat. Mi, akik már lassan 20-30 éve vagyunk a pályán, kiharcoltuk magunknak a hitelességet, és tudunk tenni annak érdekében, hogy a magyar zenei világ fejlődjön.
Ny: Egyesek szerint ezen a hanyatláson segít a Megasztár, mások szerint az csak egy show a sok közül, Ön mit gondol erről?
V.M.: Felemás érzéseket kelt bennem. Örülök annak, hogy a tehetség győz, például Caramel esetében, aki szerintem a legjobb a maga műfajában. Másfelől viszont kérdéses számomra, hogy ezek a fiatalok fenn tudnak-e maradni, meg tudnak-e állni a saját lábukon később anélkül, hogy kisemmiznék, felhasználnák őket.
Nem biztos, hogy ki tudnak törni. Itt van például Tóth Vera esete, akit nem mindig engednek el fellépésekre, holott szeretne menni. Ezeknek a fiataloknak kemény feladat lesz ha kiszabadulnak a szponzorok, menedzserek, stúdiók markából , hogy egyedül is tudjanak boldogulni.
(fotó: www.vargamiklos.hu)
