De mi nem merülünk el a fedetlen női testrészekben és az izmos férfihátsókban, meg a riszálásban erről beszéljenek a képek. Inkább felidézzük, honnan is származnak ezek a mozgásformák.
A dél-amerikai mozgáskultúra sokféleségének csak egy részletével ismerkedhettünk meg a sportházban: a mambóval és a salsával.
A mambo amikor a dobok beszélgetnek az istenekkel
A dobokat régen szent eszközöknek tekintették, és úgy gondolták, hogy a mambo zene közben a dobok beszélgetnek egymással és az istenekkel. Ilyenkor mindegyik zenész a saját ritmusát játssza különböző hangfekvésben.
A modern mambóban is megtalálható a különböző ritmusok kapcsolata és átfedése. Az első ilyen ritmust Kubában született, és Anselmo Sacasas fejlesztette ki. Az 1944-ben megjelent száma minden komolyabb slágerlistán szerepelt.
A sok afrokubai tánczenekar közül Machitóé vált híressé, az övé volt a vezető szerep a mambo stílusban.
A II. világháborúban a kubai zenészek USA-ba való bevándorlásával az észak-amerikai jazz összefonódott a kubai ritmusokkal. Mindenekelőtt az akkori swing hangsúlyozása nyűgözte le a kubai zenészeket, úgyhogy ezt a ritmust a mambo zenéjébe is átvitték.
A salsa a pikáns, tüzes, lendületes
Az autentikus salsa egy spontán és bonyolult zene, a hozzá járó tánc pikáns, vidám, tüzes és lendületes. Ritmusa lehet lassú vagy nagyon gyors, ami gyakran egy számon belül is változhat.
Kialakulásának történetét tekintve két alapstílusát különböztetjük meg, a kubai és a puerto ricói stílust. Zenei örökségének eredete Kuba, de a világban való elterjesztése a puerto ricói latinok érdeme, akik mindmáig népszerű és globális tradícióként őrzik és terjesztik a salsát.
A capoeira álcázd a szökést
A zene szerepe is meghatározó a capoeira kialakulásában, a rabszolgák portugál uraik elől így titkolták az önvédelmi technikák gyakorlását. Őrzőik azt hitték, csak az őshazából hozott táncos, ősi rituálékat elevenítik fel a behurcolt munkások.
A szökések és felkelések mindennaposak voltak ebben az időben, végül 1888-ban Brazíliában megszüntették a rabszolgaságot. A felszabadult több millió ember nagy része nem tért vissza az őshazába, hanem a nagyvárosokban próbált munkát találni, többnyire hiába. Sok capoeira harcos számára így nem maradt más, mint bandákba szerveződve fosztogatni, vagy önvédelmi tudásukat kamatoztatva, nagyhatalmú politikusok testőreként megkeresni a napi betevőt.
A capoeira hamar népszerűvé vált a társadalom más rétegeiben is, amit a fennálló kormányok nem néztek jó szemmel. Politikai rendőrséggel, valamint törvényekkel igyekeztek művelőik kedvét elvenni e harci stílus gyakorlásától.
A történelem azonban a harcosok segítségére sietett, s a brazilok Paraguay ellen vívott háborúja után a capoeira művelőit nemzeti hősként ünnepelték.
A csata elmúltával újra üldözni kezdték őket, de aztán szép lassan csillapodtak a kedélyek, s az 1930-as években létrejöttek az első capoeira iskolák.
A kor leghíresebb mestere Bimba (Manoel dos Reis Machado) volt, aki tudását a brazil elnöknek is bemutathatta. A mester által letisztított, s az utcai capoeiratól eltérő stílus a kormány komoly anyagi támogatását élvezte.
Néhány évvel később a capoeira nemzeti sporttá vált, művelői, oktatói annak művészeti oldalát is hangsúlyozták. Sőt a kidolgozott technikák és küzdőelemek ma már a hölgyek számára is lehetővé teszik manapság a gyakorlást.
