„Kispál mindig azt mondja, hogy bénák vagyunk”

Lovasi Andrással az OMK-ban tartott Kiscsillag koncert előtt többek közt a honi pop-rock jövőjéről beszélgettünk.

– Tudtommal a Kiscsillag megalapításába félig-meddig „buliból” vágtak bele. Milyen ívet szán ennek a zenekarnak? A Kispál és a Borzzal továbbra is színpadon van, így kérdéses, hogy mennyire futhat be a Kiscsillag…
– Nincs különösebb tervünk, inkább az a fontos, hogy vállalható produktumot hozzunk létre. Az első lemez a honi mezőnyhöz mérten nagyszerűen sikerült, szerintem elég erős első lemezt csináltunk.

Elsősorban a közönség dönti el, hogy mi lesz a Kiscsillagból, de természetesen nem gondoljuk azt, hogy olyan pályát fog befutni a zenekar, mint mondjuk a Kispál. Valószínűleg ahhoz már nincs is elég idő (nevet) – mivel a magyar viszonyok között elég lassan pörög fel egy zenekar.
Persze ettől függetlenül nagy élvezet a Kiscsillagban játszani. Úgy kell majd terveznünk, hogy azokban az időszakokban koncertezzünk a Kiscsilllaggal, amikor a Kispál nem játszik.

– És összeegyeztethető a két zenekar programja?
– A Kispálnál most úgy tervezzük, hogy februártól április közepéig végigjátszunk egy országos klubturnét, és abban az évben utána már nem nagyon fogunk koncertezni. Azt is erősen megválogatjuk, hogy melyik fesztiválokon játszunk a jövőben.
Ősszel pedig – amellett hogy új lemezt szeretnénk, és valószínűleg kiadunk egy jubileumi DVD-t is, hiszen húsz éves lesz a zenekar – valószínűleg csak két, vagy három nagykoncertet csinálunk.

– Eddig épp az volt jellemző a zenekarra, hogy mindenhol ott voltak…
– Azt gondolom, hogy ez a fajta jelenlét a Kispál zenekartól sokszor már nagyon unalmas, és emellett eljutottunk odáig, hogy a fesztiválokon, és a nagykoncerteken olyan produkciót szeretnénk létrehozni, amit nem fogunk sokszor elsütni, mert egész egyszerűen nem akarjuk, hogy unalmas legyen. Viszont minél több lábon áll egy produkció, és minél több ember vesz részt benne – fényesek, hangtechnika, díszletek, esetleg vetítés –, annál kevésbé lehet az spontán, és improvizatív.

Mivel a nagy nyári fesztiválokon ilyen jellegű produktummal készülünk előállni, ezért a klubkoncertekre tartogatjuk azt a Kispált, amelyik úgy játszik, ahogyan éppen eszébe jut. Tulajdonképpen új kihívást jelent nekünk is, hogy elő tudunk-e állni egy olyan produkcióval, amelyik bátran összerakható egy hasonló, nyugatról jött zenekaréval.

Torzult struktúra és „kutya kötelesség”

– Tehát akkor mondhatjuk, hogy van valami a sokak által hangoztatott véleményben, miszerint a Kispál az elsőszámú magyar alternatív zenekarból egyfajta „divattᔠkezdett válni?
– Ez egyrészt a korral jár: az Álomsláger szavazáson nemrégiben a harmadik legnépszerűbb dal lett a „Ha az életben”. Ezzel persze nincsen semmi baj, soha nem mondtuk, hogy mi alternatív zenekar vagyunk: mindig is olyan zenekar voltunk, amelyik a saját mércéi szerint nem nagyon kötött kompromisszumokat. Aztán, hogy ezt ki fogyasztja, ki hallgatja, és kinek fontos, az már más kérdés.
Igazából csupán Magyarország könnyűzenei struktúrájának a torzulásai miatt mondható, hogy a mienk egy alternatív zenekar. Annak idején azért játszottunk a Fekete Yukban, mert ott volt módunk erre.

Ha olyan technikákkal, és olyan körülmények között játszhatunk, ahol elméletileg lehetőségünk van arra, hogy az angolszász pop- és rockzenekarok teljesítményéhez hasonló szintet produkáljunk, akkor ezzel tulajdonképpen kutya kötelességünk élni.
Ez persze azzal is jár, hogy a drágább produkciót egy csomó helyre nem tudják majd megvenni, másrészt ez a munka sokkal nagyobb technikai odafigyelést igényel a stábok részéről is – tehát nem fognak neki nagyon örülni…

– Akkor mindez igényesség kérdése is?
– Igen, persze. Valószínűleg jövőre pont azért próbálunk ki valami újat, mert ilyet még nem csináltunk. Persze nem akarunk egy olyan mainstream produkciót „varázsolni”, amiből eltűnik a humor és az emberközeliség. A vetítés, vagy a színpadi fények átgondolása inkább csak azt szolgálja, hogy ilyen módon igazi nagyszínpados produkciót nyújthassunk.

– Mire számíthatunk, egy nagyobb volumenű előadásra?
– Azt gondolom, hogy nem lesz „nagyobb”, mint az eddigiek. Egészen biztos vagyok benne, hogy ettől nem fognak minket jobban szeretni. Belső igény, hogy kipróbáljuk magunkat, és azt, hogy a terveink működőképesek-e.

Kispál és Borz: „szellős-triós hangzás”

– Mondhatjuk, hogy a Kiscsillag némi pluszenergiát ad ahhoz, hogy új terveiket meg tudják valósítani?
– Nem, ez egészen más. Bármennyire is hasonlónak tűnik a dolog – persze azért valahol tényleg hasonló, hiszen az eredeti Kispál felállásból hárman is itt vagyunk, plusz még Lecsó –, de azért nekünk ez akkor is nagyon más.
Legalábbis nekem nagyon eltérő a színpadi feladatom, mint a Kispálban: tulajdonképpen nehezebb, hiszen hiányzik belőle egyfajta rutin, azonkívül basszusgitározni és énekelni nekem sokkal egyszerűbb.

Az új dalok nagyon különböznek a megszokottaktól: sokkal átláthatóbb, célratörőbb, és bizonyos értelemben egyszerűbb zenei struktúrára épülnek, mint a Kispál késői időszakában született szerzemények.

– Nekem egyből szembetűnt, hogy mintha a Kiscsillagban élné ki magát az obszcén szövegek – mint például „kotonba zárt, fűbe dobott ondó” – által…
– Nyilvánvalóan volt egy olyan időszak az életemben, amikor ilyen szövegeket írtam, egyébként néha még most is írok ilyeneket. Igazából a zenei tartalom a szöveget is meghatározza: abba a zenélésbe, ahogy mi játszunk, jobban beleférnek a durva szövegek – de mondjuk a MOL kutas számot Kispál csendes-ülősön is játszottuk már.

Az új Kispál számokban nincsenek trágárságok, de a szövegviláguk sokkal kevésbé talányos, költői, és jóval célratörőbb, akár még azt is mondhatnám, hogy némi politikai tartalom is van a számokban.

A Kispál zenekarral az a célunk, hogy egy kicsit visszatérjünk a gyökerekhez, másrészt azt tervezzük, hogy egy picit visszahozzuk a „szellős-triós” hangzást. Elég sokat próbáltunk már az új dobossal, aki valószínűleg beválik. Emellett azonban nagyon komoly munkája van, és most született pici babája, ezért még ő sem biztos benne, hogy fel tudja majd vállalni a zenélést. Egyelőre nagyon élvezzük a dolgot, és mindenki adott egyfajta „próbaidőt” a másiknak.
Ebbe az irányba megyünk, ám nem is annyira a korai Kispál felé: basszus-dob-masszív groove alapra történő szabad, szellős gitározás hallható az új számokban.

Végy egy slágert…

– A változások ellenére gondolom továbbra is töretlen pozitív fogadtatásra számítanak.
– Úgy vagyok ezzel, hogy mindig is a magyar pop piac egyik sajátossága volt, hogy igazán nagyot bukni, és igazán nagyot robbantani sem lehet rajta.

Egy normális pop piacon ez úgy van, hogy ha készítesz egy igazán jó lemezt, akkor az durran egyet – ahhoz képest is, amilyen szinten addig volt a zenekar –, majd a csapat – mivel a csapból is elkezd folyni – óhatatlanul bekerül egy vákuumhelyzetbe. Magyarországon azonban nincs hova feltörni. Ez a zenekar akkor tudna nagyobb népszerűségre szert tenni, ha írna egy nagy slágert, és azt – mondjuk – játszaná a rádió.

– Kellene egy új „Kicsit szomorkás”?
– Így van, de ez nem célunk. Csak azt mondom, hogy mi a belső mértékünk szerint írunk dalokat.
Persze örülünk neki, ha sikeres egy szerzemény, de azt, hogy mi lesz belőle, mindig lehet nagyjából előre lehet sejteni, mert a körülmények meghatározzák a zenekar létét. A legjobb példa, hogy állandóan azon gondolkozunk: csináljunk-e klipet, mert úgyse nagyon fogja játszani senki.

– A „Csigát” azért játszották…
– Van, amelyiket játsszák, és van, amelyiket nem, de ha belegondolunk, hogy mennyibe kerül egy ilyen klip, akkor mondhatjuk azt is: lehet, hogy újsághirdetést kéne venni, mert az esetleg hatékonyabb lenne.

Azt látjuk, hogy itthon nagyjából –tól, -ig lehet mozogni, pont amiatt, hogy Magyarországon skatulyákban gondolkodnak a zenetévék, a rádiók pedig csak egy nagyon szűk szegmensét játsszák a magyar popzenének, amiről úgy gondolják, hogy emészthető mindenkinek. Így viszont valóban az lesz az egyetlen popzene, amit az emberek ismerősként üdvözölnek, és azt kezdik el hallgatni, így ez egy egyre szűkülő körré válik.

Emellett ez egy mesterséges piacszűkítés is: ne felejtsük el, hogy a hetvenes, nyolcvanas években is csak azért voltak nagy példányszámok, mert egy évben megjelent mondjuk 14 könnyűzenei lemez, míg most megjelenik ezer.

Úgy gondolom, hogy a magyar pop jövője nagyban attól függ, hogy képesek leszünk-e olyan közeget teremteni, amiben olyan produkciók születnek, amik eladhatók külföldre is.

Kultúrpolitikai változások kellenének

– Ahogy például a svédek csinálták?
– Nem feltétlenül az angolszász piaccal, hanem inkább a realitásokkal, tehát a volt KGST országokkal kellene számolni. Köztük Oroszország nagyon fontos piac, izgalmas rockzenék születnek arrafelé – Leningrádban és Moszkvában iszonyú pezsgés tapasztalható.

Nem nagyon értek egyet azzal, hogy ünnepeljünk, mert olyasmi zenekarok születnek Magyarországon, amelyek már-már olyanok, mintha angolszász zenekarok lennének. Szerintem sajátosan magyar ízű pop-rock-beat-jazz és world music zenét kellene játszani – ami nem azt jelenti, hogy annak magyar motívumoktól, és Bartóktól kell hemzsegnie.

Ha azt mondjuk valakinek, hogy orosz, francia, finn, svéd, vagy norvég pop-, és rockzene, abból az illető sejt valamit, ha tájékozódik valamennyire és nem csak az MTV-t nézi.
Valami olyasmit kéne hosszútávon elérni, hogy a magyar popzene is asszociációkat keltsen a körülöttünk lévő piacokban. A magyar piac annyira szűk, hogy nem lehet rajta igazán izgalmas, sokszínű popzenét „eltartatni”.

– Lát olyan zenekart, aki erre esélyes lehet?
– Szerintem ez kultúrpolitikai döntés kérdése, de persze vannak ilyen zenekarok. Ez azonban inkább a jövő zenéje, ahhoz, hogy ez működni tudjon, nagyon sok mindennek kell a következő években megvalósulnia.

Ez egy hosszútávú terv, tehát legalább tíz eltelne, mire igazi gyümölcsei lennének. Sokat kellene dolgoznia a kultúrpolitikának, és meg kellene változnia néhány szabályozásnak – többek között a médiatörvénynek – is.

Kispál nem fér bele a Kiscsillagba

– A Kicsillagban jelen van három Kispál és a Borz alapítótag, és Lecsó, aki szintén játszik a Kispálban, viszont nincs ott Kispál András, a gitáros. Mi ennek az oka?
– Tulajdonképpen azért hagytam ki, mert ő egy olyan karakterű zenész, aki nem nagyon szeret más gitárosokat maga mellett – nem véletlen, hogy egyedül lesz az új Kispál és a Borzban is.
Ha én eldöntöttem, hogy gitározok, akkor ebbe Kispál nem nagyon fér bele (nevet), így tudatosan nem vele csináltam ezt a zenekart.

– Nincs feszültség abból, hogy úgy tűnik, mintha egy új „Kispál” alakulna, csak épp a gitáros nélkül?
– Egyelőre nincs. Eleinte nyilván volt valamiféle értetlenség, de én nem azért zenélek, hogy ne legyen. Kispál egyébként általában röhög rajtunk, mindig azt mondja, hogy bénák vagyunk. (nevet)

Látott valami érdekeset, izgalmasat, szokatlant? Írja meg nekünk, vagy küldjön róla fotót. Akár névtelenül, titkosított üzenetküldő rendszerünkön keresztül itt, vagy facebook messengeren ide kattintva. Esetleg emailben, itt: jelentem_KUKAC_nyugat_PONT_hu

Kultúra