Komolyzenét a városi netre! – Mozart Requiemje

Mozart-évforduló van, és halottak napja közeleg: a koncertszervezők a Requiemnél találóbb művet nem is...

A Nyugat.hu-n szokatlan téma következik: egy „komoly” koncertélmény, sztárklasszikustól, sok-sok képpel…

Küldetés féle motoszkál bennem: legyen olykor a komolyzene is a kisvárosi netre való. Könnyűzenei csetepaték, éjszakába nyúló partibeszámolók közt kaphasson helyet egy másik világ is. Kritikára nem vállalkozunk, filmet, színházat, azt szabad, a klasszikus zene tabu, szent tehén, megfoghatatlan. Mozart Requiemje komolyabb alapokat kíván. Hiába ismerjük minden taktusát, mint a parfüm, elillan, nyoma vész, utána mi marad: lehetetlen szavakba csomagolni… Marad pár sor, hangulati aláfestés a képgalériához, a küldetésünk így célba ér.

„Magamnak írtam a Requiemet!”
Mozart-évforduló van, és halottak napja közeleg: a koncertszervezők az este darabjául a Requiemnél találóbb művet nem is választhattak volna. Egy feljegyzés szerint Mozart élete utolsó délutánján otthonában néhány barátjával a Requiem egyik tételét próbálta. A zeneszerző az első ütemek után hangosan fölzokogott és félretette a kottát. „Ma éjjel meghalok, megmondtam, hogy magamnak írtam a Requiemet!” – mondta.

A legendához még hozzátartozik: a mester éppen a Varázsfuvolán dolgozott, amikor egy magát megnevezni nem akaró idegen jelent meg nála, hogy gyászmisét rendeljen. A fekete ruhás több ízben is sürgette Mozartot. A zeneszerző ekkor már súlyos beteg volt. A töredéket a legkedvesebb tanítvány, Franz Xaver Süssmayr fejezte be. A zenetudomány még ma is vitázik azon, vajon állottak-e Süssmayr rendelkezésére vázlatok, vagy saját ihletéből írta a Sanctust, a Benedictust és az Agnus Dei első szakaszát.

A zenedráma meglepően sok érdeklődőt vonzott
A szervezők bízhattak Mozart töretlen népszerűségében: a 2.400 forintos belépőjegy helyi viszonyok között borsosnak számít. A liturgikus műhöz patinás díszletül szolgáló Székesegyház főhajója azonban így is majdnem megtelt, és oldalt is ültek páran. Lehetne vitatkozni azon, hogy az estén a zenekar és a mögöttük megbúvó impozáns méretű kórus vajon miért szólt meglehetősen tompán (olykor mintha a pincéből jött volna a hang). A székesegyház akusztikája nem volt a célnak igazán megfelelő, vagy csupán egy emelvény hiányzott a kórus alól?

Az előadók: a keszthelyi Helikon Kórus, Nagykanizsa Város Vegyeskara, Zalaegerszeg Város Vegyeskara, valamint Nagykanizsa Város kibővített Szimfonikus Zenekara volt. Vezényelt: Hajdú Sándor.

A zalai együttesek mellé kifejezetten karakteres énekeseket sikerült állítani. (A szoprán Bia-Irene Levin (Svédország), az alt Baráth Yvette, a tenor László Boldizsár, a basszus pedig Jekl László volt).

Hallgasson bele a szombathelyi előadásba!

Töltse le a Requiem egy részletét .mp3 formátumban! (5,2 MB)

Látott valami érdekeset, izgalmasat, szokatlant? Írja meg nekünk, vagy küldjön róla fotót. Akár névtelenül, titkosított üzenetküldő rendszerünkön keresztül itt, vagy facebook messengeren ide kattintva. Esetleg emailben, itt: jelentem_KUKAC_nyugat_PONT_hu

Kultúra