Neked komédiásnak kell lenned!
Eger, Pécs, Székesfehérvár, Győr, Budapest: annyi állomás volt már Szilágyi István színművész életében, hogy muszáj megkérdeznem, hol találtam most meg?
Épp itthon vagyok, Budapesten, de pénteken már Szombathelyen lépek színpadra.
Igen, ott születtem, onnan vettem nyakamba a világot. Már nagyon korán tudtam, hogy nekem színésznek kell lennem. Általános iskolás voltam, amikor gyerekek előadásában láttam a Ludas Matyit, amikor hazafelé baktattunk, akkor beszélgettem olyanokkal, akiknek már volt úgymond színházi múltjuk. Akkor döbbentem rá, hogy vannak emberek, akiknek a színpad az élete .A megerősítést pedig Füsi József: Az aszódi diák című darabja adta, az első igazi színházi élményem volt ez.
Igaz, hogy a nagypapa azt mondta: neked komédiásnak kell lenned?
Igen-igen. Én nagyon sok időt töltöttem a nagyszüleimnél. Emlékszem, amikor kijelentettem, hogy színész leszek, a nagyanyám teljesen kikelt magából. A nagyapám viszont helyeselte. Azt mondta, nekek ott a helyem.
És valóban komédiás lett?
Igen, azt hiszem, az lettem
És megszületett Pityi
Ha Szilágyi István neve felmerül, sokan töprengenek el: kiről van szó. A Pityi név hallatán aztán mindenkinek felderül az arca. Hogyan kapta?
Básty Lajos beszédtanárunk volt a főiskolán. Amikor egy nagyon vidám óráján felelésre szólított, rám nézett és nevetve megkérdezte: Na, mit tudsz, Pityi?Ez aztán a Sztankay Pista fülében megragadt, ő kezdte a Pityizést. Nekem eleinte visszatetszést keltett, a piti, pitiáner szavak jutottak róla eszembe. Aztán azt vettem észre, hogy az egész főiskola, később pedig már az egész szakma így hív.
A főiskola után Egerben kezdett és jöttek egymás után a vidéki és fővárosi színházak. Színészként hogy élte meg ezt a kettősséget?
Egerben nagyon jól éreztem magam. Kezdő színésznek nagyon meghatározó az első állomás. Mi fiatalok Horváth Jenő vezető-rendező köré gyűltünk leginkább, kiváló színész-pedagógus volt, sokat tanultunk tőle. De aztán valami felsőbb utasításra szétrobbantották ezt a társulatot és nemsokára el is kerültem onnan. Azt gondolom, ahol jó színház van, ott érdemes lenni. A pesti színház, az olyan elegánsan, minőségin hangzik, s nyilván nem véletlenül. De egy vidéki színház is tud olyan jó lenni, mint a fővárosiaké. Én már 11 éve a győri társulat tagja vagyok. Szerintem ez a színház minden tekintetben kiválóan működik.
Lópici és Csehov
Tudja, én láttam Önt a győri Bűn és bűnhődés előadásában. Megrázó élmény volt, bevallom, akkor szembesültem azzal, mekkora színész az a Szilágyi István, akit a legtöbben csak a lottós emberként vagy Lópici Gáspárként ismernek. Akinek volt ilyen élménye, úgy gondolhatja méltánytalanság, hogy Önt főleg reklám- vagy epizódszerepekből ismeri az ország. Hogy éli ezt meg?
Nem ágálok ellene különösebben. Azt gondolom, van egy nagyon karakteres arcom, alkatom, és ez meg is határozta a pályám alakulását.
De nem hiányzik egy nagy szerep? Mondjuk Csehov. Úgy tudom, rajong érte.
Igen. De Győrben azért ez is megadatott, itt többször játszhattam már Csehovot.
Ha már a tv-t emlegetjük: film és színház hogy fér meg egymással a szívében?
Én szerettem filmet csinálni, de való igaz, egy színész számára a teljes kibontakozás lehetőségét, a teljes munkát a színpad nyújtja. A filmben szinte kizárólag a rendezőre kell hagyatkoznom, hisz nem látom a teljes alkotást, és az alkotó koncepciója is bármikor változhat. Olvastam, hogy egyszer Fellini egy forgatásán így szólt Mastroiannihoz: nézz fel az égre és mosolyogj sejtelmesen. Mastroianni annyira bízott benne, hogy kérdés nélkül úgy tett, ahogy azt kérték. Később derült ki, hogy az égen szálló repülőgépben egy szívének kedves ember utazott.
Szóval: Nézz fel és mosolyogj - ez az Ön filozófiája?
A filmezésben igen.
És a színpadon?
Ott átlátom a darabot, és tudom, hogyan illeszkedem bele a létemmel.
Pityi, szerzőszerepben
Úgy olvastam, az írással is kacérkodott. Kutyakötelesség címmel színdarabot írt.
Ó, az valamikor főiskolás koromban született. Egy népi komédia. Azt hiszem, nincs is meg, odaadtam a Molnár Gál Péternek, azóta is nála van. Egyszer kérdeztem is tőle, nem adná-e vissza. Azt mondta, ha van egy fél napom, és felmegyek hozzá, majd előkeríti
Nem is írt többet?
De, egy filmforgatókönyvet. Azt meg azért rázták le, mert nagyon költséges lett volna.
Miről szólt?
Fiatalokról, akik egy dombos-völgyes területen fürdőhelyet szeretnének kialakítani. Azt tervezik, hogy a közeli kis patakot felduzzasztják, egy gáttal kis tavat hoznak létre. Mivel engedélyt nem kapnak rá, illegálisan csinálják meg. Szép tavuk lesz, közepén egy kis szigettel. Végül a tanácselnök is beadja a derekát, de olyan infrastruktúrát alakít ki, hogy végül a fiatalok a kis szigetre szorulnak vissza.
Amikor a fiú rendezi az apát
Szombathelyen, pénteken egy Machiavelli-darabban láthatjuk, a Mandragóra barátjaként.
Nagyon jó ez a darab, igazi komédia. Hogy mennyire jól sikerült, arről akkor bizonyosodtunk meg, amikor Pécsváradon szabadtéren 400 néző előtt játszottuk, és a közönség akkor sem állt fel, amikor elkezdett esni az eső. Óriási tapsot kaptunk.
A fiatal Szabados Mihály rendezővel hogyan találkozott?
Már legalább húsz éve történt, amikor a Komáromi fiúk című tévéjátékot forgattuk, ő gyermekszínészként vett részt a darabban. Én játszottam az apját. Nagyon megszerettem, összebarátkoztunk bármikor találkoztunk: nagy szeretettel üdvözölt. Aztán tavaly Misi összefutott a fiammal, és nagyon örült, amikor megtudta, hogy elég szabad vagyok. Most már a harmadik darabot készítettük együtt. A Mandragórán kívül van egy Lázár Ervin darabjaiból összeállított mesejáték, és egy fiatal lányról szóló emlékműsor, amit középiskolás stúdiósokkal játszom. Nagyszerű társaság, nem érzem köztük idősnek magam.
És a család? Mindig nagy szeretettel beszél a fiáról.
Jól van ő is, bár nehéz időszakot él, válás előtt van. Viszont büszkén mondom, hogy van egy négyéves unokám. Remek kis srác, és nagyon eleven. Az óvodában külön asztalhoz kellett ültetni, mert folyton szórakoztatja a többieket. Akár még komédiás is lehet belőle
