A beavatás rítusa európai mód zajlik. Jurta helyett a szombathelyi Művészetek Háza szalonjában, mint a heringek a fémdobozban, egymás hegyén-hátán szorongunk. A telt ház oka, gyanítjuk, a téma divatos volta, másrészt maga az előadó. Hoppál Mihály a sámánok legnevesebb és akadémikusan is elismert hazai kutatója. A sokat látott néprajos (a németek etnográfusnak, az angolszászok kulturális antropológusnak hívnák) állva, visszafogott gesztusokkal magyaráz. Egy kisfilm erejéig egy kirgiz falucska közösségének tagjaivá is válhatunk, és egy autentikus sámánnal révülhetünk.
Profi mesélő
Történeteivel napokig elszórakoztatná közönségét, bár mostani előadása főként alapismertetésekből és a jelenkori helyzet vázlatolásából áll. A kutató privát szemléletéről és hozzáállásáról is leszűrődik egy és más. Bevezetőjében elmeséli, miként is lett a honi sámánkutatás felkent atyja: a témát megörökölte tanárától, Diószegi Vilmostól. Éppen negyven évvel ezelőtt. Aminek akkoriban teszi hozzá azért is örült, mert összefüggött azzal a területtel, amit korábban is preferált: a magyar népi gyógyítással és a magyar mitológiával.
Kik a sámánok, és mi a szerepük?
A sámánok Hoppál magyarázata szerint szertartásaik során megpróbálnak valamiféle kommunikációt kialakítani az ember és a szellemvilág között. Ehhez különleges tudatállapot kell, amit dobolással, másutt tudatmódosító szerek segítségével érnek el. (A kirgizeknél, mint később a kisfilmben láthatjuk, elég egy apró ostor.) A világban Hoppál szerint két egymással ellentétes folyamat zajlik: a globalizáció, és az ellene folytatott harc, amit a kis népek vívnak a nagy Góliát ellen. Közéjük tartoznak a szibériai sámánok, a globalizáció ellenes küzdelem élharcosai.
A sámánok a közösségi tudás letéteményesei
A sámán egy szent teret hoz létre. A mai világunkból utal rá Hoppál leginkább ez hiányzik. Nem tudjuk megteremteni a megszenteltségnek és a különlegességnek ezt az állapotát. Pedig lelkileg akkor hatásos egy gyógyítás, ha nem a mindennapi helyzetben történik. A sámánok a közösségi tudás letéteményesei, akik a szertartásokat és rítusokat elvégzik, és a betegeket meggyógyítják.
Ha a szellemektől kérnek, cserébe adnak is
Maguk a sámán szertartások többnyire állatáldozattal járnak. Mert, ha a szellemektől szívességet kérnek vagy gyógyulást, akkor cserébe ők is feláldoznak valamit, ami számukra érték. Régebben egy lovat vagy tehenet, mostanában inkább birkát. Az állat lelkét visszaküldik a túlvilágra, hogy az áldozatok következő nemzedékét újratermelje. A kutató szerint ez az egyensúly az alapja a közösség és az egyén összetartásának. (A helyi szellemeknek vodkát is kell locsolni, a szellemek tiszteletéhez is hozzátartozik aztán persze az áldozók is meghúzzák
)
Ma a gyökerek kiirtása zajlik, magyarázza Hoppál. A globalizáció lényege is ez, hiszen a gyökerét vesztett, bizonytalan embert ide-oda lehet lökdösni. A gyökereinket a mitológia, a hiedelem és a nyelv alkotják. A sámánideológiában hisznek abban, hogy a helyi szellemek az igazán erősek. Az egész gondolkodásuk alapja ez: minden helynek létezik egy őrzője. A helyben maradást épp ezzel próbálják erősíteni.
Utolsó könyve a sámánizmus újjászületéséről szól
A rendszerváltásig a Szovjetunióban a sámánideológiát halottnak hirdették. A gulágok felszámolásával szinte egy időben az egész gondolkodásmód és az ősi kultúra életre kelt. A munkatáborokat túlélt sámánok vagy leszármazottaik elővették a dobokat, és praktizálni kezdtek. Életre hívták a kihaltnak vélt anyanyelvet: a hétköznapokban továbbra is oroszul beszélnek, de a szertartást csak anyanyelven lehet levezetni, az ősök szellemeivel csak így lehet kommunikálni. Ezek a kultúrák a rettenetes elnyomás ellenére is megőriztek valamit. Mi erősíti ezt? A hely tisztelete, a hazaszeretetet és az ősök tisztelete. A sámánok ugyanis az ősöktől kapják erejüket.
A szibériai sámánok ma már repkednek a világban. Meghívásokat kapnak Nyugat-Európába és Amerikába is szertartások levezetéséhez. Hoppál Mihály nem igazán híve az ilyen hogyan legyünk könnyen, gyorsan sámánok típusú hétvégi szeánszoknak, amit tipikus amerikai találmánynak tart, de ilyen a mi világunk. Amellett, hogy a tanoncok nagy csomó pénz kifizetnek, Amerikában nagyon komolyan veszik ezeket a közösségformáló tanfolyamokat.
A sámánizmus újraéledéséről egy érdekes történetet mesél. Egy jakut származású, Moszkvában végzett színházi rendező elhatározta, a régi néprajzi gyűjtésekből kiindulva odahaza színpadra állít egy gyógyító szertartást. A múzeumból lemásolták a jelmezeket és a dobot. A darab olyannyira jól sikerült, hogy a sámánt játszó színészt azóta is hívják a szertartásokhoz. Elkezdett működni
Az utóbbi időszakban Kínában kutat
Míg Szibériában már elég romos sámánizmust talált, Kínában sokkal autentikusabb formában maradhatott fenn ez a hagyomány. A kínai kommunizmus ugyanis a kisebbségeket nem nyomta el annyira, mint az orosz. A nagy kínai tengerben szigetszerűen még ma is szinte ősi formában lelhetők fel a rítusok.
A kirgiz baksi, azaz sámán felmászik az Égigérő fára
A kisfilm is egy ilyen találkozást örökített meg, a Kínában élő kirgizek között, egy faluban, ahol állítólag fehér kutató még sosem járt. A bejátszásban az őslakosok kalpagban így hívják fehér fejfedőjüket a jurták tövében, rendbe sorakozva várják a kutatókat. Külön ülnek a vének és az asszonyok. A nőkön és lányokon még a hagyományos népviselet, a kissrácokon azonban már bézbólsapka van. A mohamedán sámán pedig a hatvanas-hetvenes években nálunk is hordott szőrmekabátot, alatta kínai egyenoverallt visel.
A jurtában, a tisztító tűz mellett olyan ősi rítus elevenedik meg, amelyet csupán leírásokból és a magyar népmesékből ismerhetünk: amikor a kiskanász felmászik az Égigérő fára, ott megvívja a harcát. Döbbenetes, hogy ez még él. A sámán egyébként muzulmán, az ősi szertartás előtt elvégzi az imát, aztán snitt, kezdődik a tökéletes pogány szertartás. Ez lehet a modellje annak, ami a magyarsággal is történt: megtanult keresztet vetni, a lelkek mélyén mégis megőrződött a hagyomány.
Vannak kultúrák, amelyekben az idő lassabban múlik. Lehet, ezek a kultúrák nem csak a múltból őriznek meg valamit, de adnak valamit a jövőnek is, a túlélés képességét. Dél-Koreában például meséli Hoppál a nagy felhőkarcolók aljában egésznapos szertartásokat tartanak. Ott a sámánok a népművészet mesterei, fizetést kapnak azért, hogy a hagyományt életben tartsák.
A sámáni révületről
Egy hallgatói kérdésre reagálva az előadó elmondta: a sámán révületét régebben a hipnózishoz hasonlították. Ma már pontosabban fogalmazunk, aktív éber hipnózis, hiszen a sámán a megváltozott tudatállapotban is aktív. (A bejátszásban is láthattuk, szinte földöntúli erővel pörög, és mászik fel némi segítséggel a jurta közepén felállított rúdon az öreg, fogatlan sámán.)
A magyar táltosok és a Koppány-motorosok
A hazai sámánkultúra újjáéledése kapcsán megjegyzi, a témát igazán csak most kezdi kutatni. Nyíregyházán egy konferencián már találkozott egy magát táltosnak nevező férfival, aki gyönyörű koronát viselt, körbedobolta és megfüstölte a termet. A sámánok leszármazottjának mondja magát, Koppány nemzettségéből valónak. Azóta már Hoppál Mihály is részt vett szertartásain: ahol a magyar sámán összeadott, és névadó ünnepséget is tartott. Köréhez tartoznak a Koppány-motorosok, akik kizárólag Harley Davidsonnal járnak, és amikor Erdélyben árvíz volt, ők segítettek először.
Aki sámán akar lenni, pokolra kell annak menni
Manapság egyre több, a témával foglalkozó kutatót beavatnak, de Hoppál Mihály tartja magát, úgy véli, a tudományos munkához szükség van egy egészséges távolságtartásra. Másrészt hívás is kell hozzá
A kutató egyébként mostanában egy CD-összeállításon dolgozik, amin mi mások, mint sámánénekek szerepelnek majd.
A mi és az ő hagyományaik
Miközben a sámánrituálék és a beavatás rítusaiba, az ősök hagyományába szeretnénk közösségileg beavatódni, a szombathelyi főtéren tüntetők a nacionalista gagyi-pop virágait bömböltetik. Ettől aztán néha nem igazán tudtunk közösségileg az előadóra figyelni
Mindenesetre egészen érdekes hátteret kapunk Hoppál Mihály szavaihoz.
A témához kapcsolódó anyagaink:
Indiántánc egy Feketeláb indiánnal, Devalonnal a kőszegi hegyekben
Napjaink táltosa Óperencián innen és Üveghegyen túl találkozás Sólyomfi Nagy Zoltánnal
