Szász János legújabb, elmegyógyintézet rácsai mögött játszódó modernkori passiójátéka végletesen megosztotta a hazai mozistákat. Van, aki csípőből elutasítja: Csáth morfinista, perverz világát zsigerileg félredobja. Azok közül is, akik rászánják magukat hogy végigborzongják a másfél órát, sem garantált, hogy mindenki képes ráhangolódni. A neten a kritikákat bogarászva egészen bárgyú hozzászólásokkal is találkozhatunk, bár lehet, csak rossz napjuk volt
Lyukat üt a fejbe
Az Ópium lassú folyású, elitista mozi: befogadásához kell valamelyes érettség,
mozgóképi kultúráltság, vizuális és műveltségi alap. Nem evilági, csöppet sem
akar a tömeghez, pláne szórakoztatóan szólni. Nem korszerű. Valóban csak 16 éven
felüli, vájt-fülű és -szemű nézőknek ajánlott. Hátborzongató, széttrancsíroz.
Lyukat üt a fejbe, rágja a húsod, mint az ópium, belövés után még órákig az
ereidben kering.
Az ópiumszívó-lélekgyógyász, a kurva-apáca és a szent-őrült
megkísértése
A történet ott kezdődik, ahol a morfinista fürdőorvos Nyugatos író Brenner/Csáth
Géza 1912-es naplójegyzete: Rettenetes és nyomasztó gondolat, hogy nincs többé
kedvem az íráshoz. Mióta az analyzissel behatóan foglalkozom, és minden ízében
elemezem az öntudattalan lelki életemet, nincs többé szükség rá, hogy írjak.
A pszichoanalízis a kiégett író számára csak szenvedést hoz, keserű életismeretet és kiábrándulást. Egy nap az intézetben új beteget bíznak rá. A huszonnyolc éves elmebeteg Gizellát, akinek kényszerképzete, hogy egy idegen, gonosz erő költözött belé. A nap minden pillanatába kísérti őt, magáévá akarja tenni. A fiatal nő megszállottan ír, és csak ír. Stílusa egyszerre őrült és zseniális. Szűz még, de megszállott pillanataiban mintha a sátánnal paráználkodna. Brenner, aki képtelen alkotni, egyre elkeseredettebb rabja a morfiumnak, és egyre megszállottabban kutatja a nő titkát. Irigyli érthetetlen tehetségét, zsenialítását. A Gonosz munkáját sejti benne. Az orvos-beteg kapcsolat szexuális tébollyá hatalmasodik. (G. kisasszony élettörténetét egyébként Csáth orvosi tanulmányából, Az elmebetegségek pszichikus mechanizmusa című írásából ismerhetjük meg.)
Újraformálja a szent őrültek panoptikumát
Szász Gizella alakjával megalkotja Jeanne D'Arc újkori szenvedéstörténetét, a
gyógykezelés középkori módszerei, a vasrácsok, a tébolyda megkínzatásának
stációi. Csáth- Brenner alakja pedig a Gonosz által megkísértett doktor Faustust
idézi. Eladja a lelkét az ihletért.
És hogy a klasszikusoknál maradjunk, lépten-nyomon visszaköszön Huszárik Zoltán
filmes világa, festőisége is. A Csontváry-ban a szent őrült festő életét, és az
őt megformáló színész szenvedéstörténetét párhuzamosan láthatjuk. A film egyik
legmegrázóbb jelenetében a kiégett színész az elmegyógyintézetben keresi elveszett
tehetségét, az ihletet, és a lelki békét. Hátborzongató a jelenet, amikor a
színész a bolondokháza udvarán hegedül, és a torz kis emberek táncra perdülnek.
Csáth-Brenner zongorázik a betegeknek.
Kép-érzékeny film
Lenyűgöznek Máthé Tibor artisztikus felvételei. Csodaszépen megfotografált
borzalom, maga a rácsokkal bezárt kolostorszerű intézet, a középkori
kínzóeszközökre hajazó berendezésekkel. Az ördögi közömbösséggel sétáló
arctalan apácákkal, és az inkvizítor főigazgatóval. Csontig hatol az embertelenség.
Mindenütt és mindenben a kettősség: az apáca kurva lesz, az őrült angyal, az orvos
gyilkos, Gizella szent és őrült, benne a gonoszság és jóság egymásba olvad. A
képek is egyidejűleg szörnyűek és festőiek.
Az írás gyönyört ad és kenyeret
Szász Jánosnak ezúttal is roppant műgonddal sikerült kiválasztania és instruálnia
a színészeit. Brenner doktort az európai filmekből már ismert dán Ulrich Thomsen
játssza. Méltó társa az intézményvezető szerepében László Zsolt. A norvég
drámai-színpadi színésznő, Kirsti Stuboe mintha egyenesen Igmar Bergman Personájából
lépett volna elő. Arca, haja, testalkata pedig megidézi az első mozgóképi Jeanne
D'Arcot, amit anno a dán némafilmes, Dreyer rögzített.
Szász János kiemelkedik, elválik kortársaitól, klasszikus-gyanús. Az európai szerzői filmes hagyományokhoz igazítja magát. Nem divatos, régi vonalas, mélyen szerzői: érzékeny, érzékeny, érzékeny (Az Ópium egyébként a 38. Magyar Filmszemlén elvitte a legjobb rendezés, a legjobb operatőri munka és a legjobb hang díját, valamint Szász János megkapta a filmért a külföldi kritikusok Gene Moskowitz-díját is.)
Az Ópiumot május 9-éig Szombathelyen, a Savaria Mozi is vetíti. A részletes moziműsort itt megtalálja
Eredeti neve Brenner József (Szabadka, 1888. febr. 13.1919. szept. 29., Szabadka közelében): író, kritikus, zeneesztéta, orvos. Sokoldalú tehetsége már gyermekkorában megmutatkozott: kitűnően hegedült, rajzolt, festett, 14 éves volt, amikor első zenekritikái a Bácskai Hírlapban megjelentek. Érettségi után Budapestre került Szabadkáról orvostanhallgatónak. Unokabátyja, Kosztolányi Dezső ösztönzésére a Budapesti Naplóba írt tárcákat, bírálatokat, majd a Nyugatnak is munkatársa lett. Bartók és Kodály első méltatói közé tartozik. 1910-ben megszerezte az orvosi diplomát, rövid ideig a Moravcsik-féle ideggyógyászati klinikán dolgozott, mint tanársegéd; ekkor szokott rá a morfiumra. Nyaranta vidéken volt fürdőorvos. A világháborúból súlyos betegen tért haza, s elhatalmasodott rajta a morfinizmus. Földesen, majd Regőcön működött mint községi orvos. 1919 elején a bajai kórházban gyógykezelték, de innen hazaszökött; július 22-én revolverlövésekkel megölte feleségét, megmérgezte magát és felvágta ereit. A szabadkai kórházba szállították, ahonnan újból sikerült megszöknie, a budapesti Moravcsik-klinikára akart menni. Amikor a jugoszláv határőrök feltartóztatták, megmérgezte magát. Eredeti hangú, érdekes elbeszélésein eleinte a francia "diabolikus" írók hatása érződött; később mindinkább a modern lélektan eredményeinek szelleme hatotta át novelláit. Képzeletét az idegbeteg vagy idegbetegségre hajlamos emberek groteszk, zilált, zaklatott világa izgatta; a korszerű természettudományos szemlélet irracionális borzongások ábrázolásával ötvöződött írásaiban; rendkívüli érzékenysége lélektani éleslátással, szemléletének dekadenciája hűvös elemzőkészséggel párosult. Kosztolányi írta róla: "Csáth Géza orvos. Pszichiáter, aki tudja, hogy lelki életünkben nincsenek csodák és véletlenek, a lelkünk történései éppen olyan végzetesek, mint a szívünk, a vesénk, a májunk működése és a haragunk, az ambíciónk idegreakcióját szabályos görbékben lehet levetíteni a fehér lepedőre." Az emberi lélek új tájait térképezte fel, legjobb elbeszéléseivel, keményre fogott, szuggesztív írásaival a századelő magyar prózájának megújítói közé tartozik. Fontosabb művei A varázsló kertje (1908) |
