Gencsapátiba költözött a Balkán

A Gencsapáti Pünkösdi Vigasságok nemigen szól másról, mint a legvidámabb barakkból ránkragadt, nem éppen EU-konform kulturális körítésről.

Gyerekként cibáltak el utoljára búcsúba, és akkor sem igazán tetszett, hogy nem kaparintottam meg három lövésből az egy hurkapálcás rambo kártyanaptárat. Elmés ember ilyen helyen a pénztárcáját is biztos helyre rejtette el, de ez még mindig nem mentette fel az alól, hogy egy kiművelt társaság passzióból ne kalapálja ketté az orrcsontját, amint az máig megtörténik különféle bálokon és falunapokon.

A gencsi vigadásra vasárnap begurulva ezért kissé nehéz is volt levetkezni előítéleteinket, de végtére is sikerült, és hopp, máris a negyvenkét egzotikus állatot felvonultató kamion mögött találtuk magunkat. Kár, hogy kimatekolva ennek negyedével sem találkoztunk, mégis, zöld énünk hamar a felszínre tört a sűrűn berácsozott leopárd és a hely szűkéből kifelé pislákoló aprómajmok látványára. „Ó, hiszen ugyanezek voltak tavaly is” – jegyzi meg egy anyuka, mialatt kicsinye az afrikai sarkantyús teknős délutáni álmának megtörésével foglalja le magát.

Haveri társaságok és a kora délutáni néptáncfesztiválról ittmaradt fürgelábak sziesztáznak habzó söreik felett, apukák gyerekeiket hordozzák körbe a vidámpark akrobatikus szórakozást kínáló részein – egyedül a sztárok arcképeivel telefújt dodzsempálya és pörgő-forgó társai körül nem tobzódnak az emberek. Még, mert este aztán a beindul a csuhajja meg a vaníliás füstgép, csakhogy ez a társaság civilizáltabbik felét vajmi kevésbé érdekli, hiszen a tisztás centrumába elhelyezett sörsátorban már hangol a Besh o Drom.

A zenekar a Forum Barcelonától a Montreáli Jazz Fesztiválig halom komoly helyre kapott már meghívást, a balkáni kultúrákból kiemelt népzenei elemeik mellé azonban ez alkalommal nagy sajnálatunkra egy kimondottan balkáni megvilágítással szembesülhettek: óriási kár, hogy a szervezők manapság képtelenek figyelmet fordítani profi fényekre, ha már egyszer professzionális csapatról beszélünk – néhány életerős robotlámpa azért dukált volna. Megnyugtatásul közlendő, hogy a hang rendjén volt, leszámítva az olyan technikusi bakikat, amikor nem szólalt meg az énekesi mikrofon. Illenék figyelni, ugye.

Ez azonban nem vette el a kedvét a jelenlévőknek, akiknek többsége ugyan a fapadokról ámult csak, a keménymagnak nem kellett sok noszogatás ahhoz, hogy a színpad előtt izzadjon, sürögjön, vidámkodjon a forró bazsevára. Vizuális információért klikkeljen a képgalériára!

Látott valami érdekeset, izgalmasat, szokatlant? Írja meg nekünk, vagy küldjön róla fotót. Akár névtelenül, titkosított üzenetküldő rendszerünkön keresztül itt, vagy facebook messengeren ide kattintva. Esetleg emailben, itt: jelentem_KUKAC_nyugat_PONT_hu

Kultúra