Michael Moore-t a Time Magazine három éve beválogatta a föld száz legbefolyásosabb embere közé. Szerepeljen akárhányadik helyen és akárkik között, egyvalamire fogadni merünk: nem valószínű, hogy még egy ember akadna azon a listán, aki a befolyásolás művészetét olyan célratörően irányítottan űzné, mint a jellegzetes baseballsapkájában cammogó, ügyefogyottnak tetsző, elhízott filmrendező.
Nem dokumentarista, hanem propagandista
A gond ott keletkezik, amikor Moore-ra a dokumentarista jelzőt akasztják, és
igazságkereső diadalmenetében ezt el is hiszi magáról. A Kóla, puska,
sültkrumpli-ban még jó helyen találta meg a fogást az Egyesült Államok
vészjóslóan könnyelmű fegyvertartási törvényein, a Fahrenheit 9/11 viszont már
úgy dolgozta fel az egyébként nagyon hálás Bush-olaj-háború témát, mint egy
fogyasztóvédelmet messziről elkerülni igyekvő húsüzem: kártékony
csúsztatásokkal, imbolygó érvelésmenetekkel dúcolta alá az
összeesküvés-elméleteken hizlalt sztorit, amit a fenntartásoktól mentes
embertömegek persze örömmel kajáltak meg.
Legújabb alkotása, a Sicko esetében is beleesik saját csapdájába: már a film elején tudja, mit akar kihozni a történetből. Könnyes sorstragédiákkal indít: látunk egy házaspárt, akiknek tisztes életét egyszer csak kettéhasította a rák és a szívroham, a kezelésük fedezéséért ugyanis el kellett adniuk a házukat, és a lányukhoz költözniük egy talpalatnyi szobába. Majd bemutatják nekünk Franket, aki 79 évesen nem lógathatja a lábát egy tengerparton, hanem dolgoznia kell takarítóként, mert csak így juthat ingyen az egyébként méregdrága gyógyszeréhez.
Nem kérdez, hanem kinyilatkoztat
Még több és több tragikus sorsot helyez elénk a rendező, aztán egy egykori
telefonközpontost, akinek feladata volt, hogy a biztosítást kérelmező feleknek nemet
mondjon, ha azok szív- vagy cukorbetegek voltak, vagy egyéb kizáró ürügyet lehetett
náluk találni. Az a jó szakorvos, aki egy rakást pénzt megtakarít a cégnek
mondja eztán egy orvosi felügyelő, aki azért kapott prémiumot és
előléptetést, mert jól teljesített az igénylések visszadobásában.
Jaj mi vár ránk, szörnyülködésünkben még a pattogatott kukoricáról is megfeledkezünk, de egy füst alatt valami másról is: arról, hogy az ördög jobbkezeként bemutatott egészségbiztosítókról Moore csak kijelent, de őket magukat valahogy elfelejti megkérdezni. Tárgyilagosság? Piha! Pedig a kép csak ezzel lehetne teljes.
Így azonban marad egy egyetlen irányba lejtő gondolatfolyam, ami azzal éri el tetőfokát, amikor a rendező a szeptember 11-ei katasztrófa természetesen a Bush-kormányzat által magára hagyott, füsttől leamortizált, tüdőbeteg önkénteseit motorcsónakba ülteti, és meg sem áll velük Guantanamóig, ahonnan azt hallotta, hogy a terroristák irigylésre méltó ellátásban részesülnek. Persze nem engedik be őket, így marad az ősellenség Kuba, ahol ingyen és bérmentve ellátják őket. Micsoda happy end!
Nem kérdés, nagyon is jó szórakozás egy estére
Demagóg és démonizáló mivolta ellenére a film összességében mégis
szórakoztató: Moore felvállalja, hogy kinevetteti magát a londoni kórházban,
megvezetett amerikaiként csodálkozik rá a Franciaországban kötelező öt hétnyi
fizetett szabadságra, gondolatfüzéreit pedig jól eltalált képsorokkal illusztrálja,
amik közt a kommunista agitprop munkásfilm ugyanúgy feltűnik, mint a felfelé futó
Star Wars feliratba csomagolt, biztosítók által nem szívesen látott betegségek
végeláthatatlan listája.
Fanyar humorú, hatásvadász, és masszívan republikánusellenes (ettől függetlenül Mikola doktor úr még bőven riogathat vele). Mert ne is áltassuk magunkat azzal, hogy a Sicko megjelenésének időpontja csak a véletlenek összezördülésének köszönhetően esik egybe az amerikai elnökválasztás körüli hajcihővel. De azzal meg végképp ne, hogy kijelentései minden további nélkül alkalmazhatóak lehetnek a nemsokára bekövetkező, többpénztáras hazai helyzetre - szezon és fazon kérdése ez, tudják.
No igen, Michael Moore-t a Time Magazine három éve beválogatta a föld száz legbefolyásosabb embere közé. Ettől még semmit ne vegyünk készpénznek, amit mond.
| BELVÁROSI SAVARIA FILMSZÍNHÁZ Mártírok tere Tel: 312-280 31-febr. 6. 16.15-kor |
