Ez a tábla hatalmas kuriózumnak számított, amikor gyerek voltam mondja Hankó Faragó Miklós az oladi Savaria Infjúsági Centrum emeletén, rámutatva egy lepattogzott felületű, fekete aggastyánra, aminek tartólécén az elengedhetetlen hozzátartozók, szivacs és csipetnyi krétapor árválkodnak.
Éles a kontraszt a lenti kiállítótérrel, ahol a Jövő Iskolája fantázianévvel ellátott körút keretében azokat a technikákat vehették szemügyre a látogatók, amelyekkel a Nemzeti Fejlesztési Ügynökség az elavult tanítási metódusokat gondolja helyettesíteni a jövőben: interaktív táblák, terebélyes vetítővásznak előtt lejtik mozdulataikat a szakértő kezek.
Mielőtt azonban a médiamunkásokat is benyelte volna a vizualitástól túlcsorduló aula, Magyar Bálint szólt pár szót. 30-40 éven keresztül az oktatási rendszerek Magyarországon is rossz választ adtak az információk irdatlan bővülésére. Általában abba az irányba mentünk el, hogy gyermekeink akkor lesznek felkészültebbek, ha egyre több, tényt, adatot tanulnak meg mondja, és említ olyan ötödikes történelemkönyvet, ami egyetemi szintű követelményekkel riogat, és olyan szakiskolai könyvet, ami hatszáz szakszót tartalmaz tíz oldalon keresztül, jobb helyeken az ilyet lexikonnak hívják.
Valójában ez egy vakvágány, mert az információ köre nem csak bővül, de egy része hihetetlenül gyorsan el is avul. A kompetencia alapú oktatás lényege az, hogy gyermekeink egy életen át tudjanak tanulni, értsék az elolvasott szöveget, képesek legyenek problémákat megoldani. Ezt azonban viszaveti a még mindig élő szemlélet, hogy a tankönyvet csak be kell vágni, és azzal jók vagyunk.
Előadásában a Magyar Nemzet egyik kritikáját, amely szerint a kétszintű érettségin a történelmi feladatsort egy olyan diák is meg tudja írni hármas-négyesre, aki alig tanult történelmet, inkább sikerként értékeli: De hát az ég szerelmére, baj az, ha a gyerek egy korábban ismeretlen matériát elemezni tud, térképekből és dokumentumokból ráismer egy problémára, és tud értelmesen mondani róla valamit? Erről szól az iskola.
A tanár nem marad az információ monopolistája
A kompetencia alapú oktatáshoz van szükség az interaktív táblákra, amiket egyszer a Gutenberg-galaxis nagyságához mér, majd úgy jellemzi, mint anno Bill Gates a Windows-t: ablak a világra. Az itt bemutatott eszközök révén "a tanár szerepe átértékelődik: nem marad a tudás kizárólagos birtokosa. Sokkal inkább felkészítő, kalauz, útitárs lesz egy olyan folyamatban, amiben azt kell megtanulnia a gyereknek, hogy az elérhető információmennyiségből mi az, ami igaz, ami hamis, ami értékes és ami értéktelen.
Megnéztük magunknak mi is ezeket a csudaeszközöket, és ha abból indulunk ki, hogy az ember 80 százalékban a vizuális ingerekre érzékeny ezt támasztja alá az is, hogy lapunk képgalériái minden nap viszik a prímet a kattintások számában , akkor valóban a hatékony oktatás szolgálatába állhatnak.
Mi sem mutatja ezt jobban, mint hogy ottjártunkkor néhány kisdiák azzal volt vidáman elfoglalva, hogy a levelibéka testrészeit beírja az oda mutató nyíl mögé, hogy egy digitális szivaccsal letörölve aztán megjelenjenek a jó válaszok.
De a tanár pár mozdulattal szövegrészeket vághat ki és helyezhet táblázatba, ha jobban akar szemléltetni, vagy nagy felbontású képek részleteire közelíthet rá virtuális nagyítóval, videót indíthat el, sőt, egy kémiai kísérletet is lemodellezhet úgy, hogy virtuális kanállal virtuális sót ráz bele a virtuálisan készülő virtuális sóoldatba.
És nem az van, hogy húzd alá a tankönyv ötvenedik oldal közepén a harmadik bekezdés második mondatát, hanem a tanár maga teszi ezt meg a táblán, a diák pedig azonnal látja ecseteli nekünk a végtelen lehetőségeket a Nemzeti Tankönyvkiadó standjának előadója, miközben a fekete tábla szégyenlősen pislog lefelé az emeletről. Vajon végleg ütött az ő órája?
