Annyi önkifejezési forma közül választhat az ember, nálad miért épp a tánc?
Nem is tudom. Hét-nyolc éves korom óta a tánc a mindenem, olyan szinten, hogy ha nálunk vendégség volt, én produkcióval álltam elő minden egyes alkalommal. Felvételiztem még a budapesti balettintézetbe is, de ez nem jött össze, mert nem voltam elég laza
Utána minden táncot jazzbalett, néptánc, modern táncok ami csak jöhetett, kipróbáltam.
Teljesen magadtól találtál rá erre az útra, semminemű szülői nyomás nem játszott közre?
Annyira nem, hogy mivel anyukám is művészi vénával volt megáldva rajzolt és festegetett , nagyon féltett a művészi pályát kikövező mindenféle csalódásoktól, ezért igyekezett visszatartani ettől. A lehetőségeket ugyan megadta, hogy kipróbáljak ezt-azt, de nem szerette volna, hogy a tánc legyen az életutam, de úgy látszik, a sorsát senki nem kerülheti el.
Akkor szűkítsük a kört a hastáncra.
Talán tizenegy éves lehettem, amikor vívni jártam a BVSC-be, és a lányok beszéltek arról az öltözőben, hogy a Fenyő Mikinek van egy tánciskolája, ahol hastáncot is lehet tanulni. Ettől a pillanattól fogva valami oknál fogva birizgálta a fantáziámat, pedig akkor még nem is láttam hastánc előadást. Az életembe akkor lépett be végérvényesen, amikor az első gyermekem megszületett, és utána, mint minden nő, szerettem volna kicsit formába lendülni. Mivel tőlem az aerobik, a fitnesz, a konditermek világa mind-mind nagyon távol áll, beugrott, hogy megint táncolni kéne, nem is profi szinten, csak úgy a mozgás kedvéért. Logikus volt, hogy a hastáncot próbálom meg.
A többi nem jött be?
A jazzbalett például nem lett volna rossz, de valahol elakadtunk, valószínűleg nem találtunk egymásra, ahogy a szteptánccal sem. A társastáncból meg kifejezetten az önkifejezés hiányzott nekem, hogy nem tudja az embert magát adni, helyette szabályokhoz kell igazodni.
Miért, a hastáncban nincsenek szabályok?
A hastánc jelen pillanatban egy sokkal nyitottabb kategória, mint a többi táncforma. Persze léteznek bizonyos fő vonások, de ezek sokkal rugalmasabbak, nincsenek kőbe vésve. Táncolhat valaki például teli talpon, vagy lábujjhegyen ami persze különböző stílusokat jelöl, de mégiscsak hastánc mindkettő. Egy versenyről aminek, leszögezem, nem vagyok híve egyáltalán senkit nem zárnak ki azért, mert egy mozdulatot nem pontosan úgy csinál, ahogy azt az adott zsűritag elképzeli. Rengeteg stílusirányzat szövődik bele.
A műfajban ezt az abszolút nyitottságot szeretem. A stílusok nem határolódnak el élesen egymástól, leginkább azt lehet megfigyelni, hogy az egyes mozdulatsorok melyik régióból származnak. A két legismertebb vonulat egyike az egyiptomi, ami egy statikusabb, inkább egyhelyben táncolós, kifinomult, elegáns stílus, a másik a török, ami temperamentumos, vehemens, jobban kihasználja a teret.
Ma viszont már te sem csupán klasszikus hastáncot táncolsz, hanem egy arra épülő, valami jóval izgalmasabbat, amibe legutóbb a szombathelyi Világzene-Világtánc Fesztiválon feledkezhetett bele a közönség. Mi is ez?
Törzsi fúziós világtáncnak nevezzük. Észak-afrikai nomád törzsi és keleti kultúrákon alapul, de mostanra valami teljesen mássá nőtte ki magát, benne vannak a közép-európai cigány táncok, a flamenco, a modern utcai táncok, rengeteg minden. A fúzió egyébként azt jelenti, hogy nagyjából bármilyen elemet behozhatok, amit esztétikailag még elfogadhatóan össze tudok rakni az alapokkal.
Klasszikus zenét tanulóknál láttam előjönni, hogy a merev, akadémikus formulákhoz való ragaszkodás miatt kiveszett belőlük az improvizáció képessége. Egy mozgásművésznél is megeshet ez, például a nagyon szigorú társastáncoknál? Akinek ilyen múltja van, nehezebb bevonni a jóval lazább keretekkel bíró hastáncba?
Rendszeres találkozom olyanokkal, akik nem tudnak elvonatkoztatni, és teljesen mindegy, milyen zenét hallanak, egy korábban megtanult koreográfiát akarnak ráerőltetni. Olyasmi ez, hogy szakácskönyvből meg tudok főzni egy gulyáslevest, de ettől még nem fogok tudni rántottát is csinálni. Szerintem akkor táncos egy táncos, ha meghall egy zenét, és tud rá mozdulni, ahelyett, hogy elgondolkodna, hogy oda mi is lenne erre előírva. Ezért én többnyire technikát tanítok, nagyon nehezen nyúlok a koreográfiához, pontosan azért, mert nem hiszek a sémákban. Igyekszem táncolni tanítani az embereket.
Így táncolnak ők
Ez azért a kánonokban gondolkodó, megrögzött stílusfasisztáknak nem feltétlenül tetszhet
Igen, nem egyszer találkoztunk már az ilyen a hastáncban nincs! című kinyilatkoztatásokkal, de ez az, ami engem hidegen hagy. Öt és fél évig éltem Amerikában, tanultam ott egy nagyon fontos dolgot: a toleranciát. Én abszolút elfogadom mások ízlését, de tudom, hogy ugyanezt nem várhatom el mindenkitől. Onnantól kezdve, hogy a végletekig hiszek abban, amit csinálok, folyamatosan képzem magam, nem tudnak érdekelni az ilyen megnyilvánulások.
S mi a helyzet a másik sarkalatos pontról, vagyis hogy sokan nem a mozgásművészetet látják benne, hanem a domborait villogtató nőt? Nem lett túlságosan trendi a hastánc a mai, túlszexualizált világban, és nem fáj neked ez egy kicsit?
A klasszikus hastánc időszakomban többször előfordult, hogy a fellépés után azt mondták: jó volt, jó volt, de azért levehetnétek több ruhát is. Na ez az, amitől majdnem sírógörcsöt kap az ember, hiszen tényleg jó lenne, ha a nőt és a táncot egységben szemlélnék. De a meg nem értés lehet félreértés is, amikor például várják a szokásos flitteres-mosolygós- könnyed műsort, és kapják helyette ezt az egészen fajsúlyos, újfajta, szuggesztív műsort, ami inkább a tánc művészi oldalához áll közelebb.
Na, ha már bejött a többes szám, mesélj a Tribe Paganicáról, hiszen ez volna a társulatod. Honnan szedtél össze a környéken ilyen fogékony lányokat?
Azt mondják, egy oktató életében igazán tehetséges tanítvány az egész pályafutása alatt csak néhány akad, de miután Budapestről ide költöztem, voltam olyan eszeveszettül szerencsés, hogy rögtön hárommal is találkoztam, akiben láttam fantáziát. Ők Bagi Ágnes, Hegedűs Barbara és Lepold Ágnes, mind kőszegiek, és hiába történt közben esküvű, születtek babák, 2005 óta fixen kitartanak mellettem. A többiek is szépen fejlődnek, de nekik sem a tehetségük kevesebb, hanem az együtt eltöltött idő. Egyébként a most tizenkét fős csoportom főleg Szombathely, Kőszeg, Sopron, Körmend környéki lányokból áll össze.
Hogyan tartod össze őket a távolságok ellenére?
Ez valószínűleg úgy kezdődik, hogy nekik van egyfajta bizalmuk felém, én ezt szeretettel és sok munkával igyekszem meghálálni. Egyikük sem az a tipikus marakodós-hajtépős forma, az ilyen típusú embereket kerülöm is, így egy nagyon toleráns csapat jött össze: sokat segítenek egymásnak, szépen összedolgoznak. Ennek köszönhetően nagyon jó hangulatúak a próbák, és még jobb hangulatúak a fellépések.
Hogyan kell elképzelnünk a tanulási folyamatot az olyan egyedi fúziós táncnál, ami több táncstílus elemeit szippantja magába? Nem túl nagy falat ez egy kezdőnek?
Mivel én komplett fanatikus vagyok, ha táncról van szó, elmegyek, és veszek pár órát az adott táncból ami érdekel természetesen azon túl, hogy oktatóanyagokat szerzek be, workshopokra járok, kutatok az interneten. Igyekszem az adott műfajba minél mélyebb betekintést nyerni, ami nem azt jelenti, hogy megtanulom, hanem megpróbálom magamévá tenni a hangulatát, képet kapni a táncról. A lányokkal egyelőre úgy áll a dolog, hogy én hozom ezeket a dolgokat, és betanítom nekik. De hip hop és popping dance órát például már szerveztem nekik.
Gyanítom, nem az oktatás a legnehezebb missziód, hanem hogy az eredményt eljuttasd a megfelelő helyekre.
Igen, nagy kár, hogy minden a kapcsolatrendszereken múlik ma, és nem az a mérvadó, hogy az ember magas szinten művel valamit. Ha nem kötök ki a new york-i Rakkassah Fesztiválon, soha nem jutok el Frankfurtba, nem hívnak el további helyekre, vagy nem ismerem meg a hastánc legnagyobb mestereit.
A művészi beállítottságúakra amúgy sem jellemző, hogy önszántukból szeretnek törekedni.
Igen, ez a könyökölős-taposós része nagyon nehéz. Nem is megy igazán.
Magad szervezed a fellépéseket is?
Így van. Nem mondanék nemet, ha egy hozzáértő menedzser megkeresne
Jobban szeretnék a kreatív részével foglalkozni, például egy táncszínházat létrehozni, de amíg a szervezés köti le minden energiámat, addig ezekre nem marad sok idő. Úgyhogy menedzserek, jöhettek :)
honlap:
http://viktoriadance.atw.hu/
http://www.myspace.com/viktorianovak
