Bő fél éve írtunk arról, hogy Garai Antal Atom kollégánk belevágott a 365 fotóprojektbe ( cikkünket erről itt olvashatják
Minden napra egy történet - a 365 fotósprojekt 2013. May 18. 19:00 ). A projekt lényege egyszerűen hangzik: az év során minden nap készíteni kell egy fotót - de mint idővel megtudtuk, ez nem is olyan könnyű feladat, hiába a változatos tematika. Atom projektjét itt nézhetik meg.
Minden napra egy történet
Atom nem csak fotókat készített, hanem szövegeket is írt a képek mellé, amik sokszor inkább blogbejegyzéshez hasonlítottak, túlmutatva egy szimpla képaláíráson. Fotósunk elmondása szerint voltak nehezebb napok is, de csak-csak sikerült a végére érni, egy szilveszteri buliban készítette el az utolsó képet, a zsinagóga udvarán.
A beillesztett képekre kattintva elolvashatók a szövegek is, alább a fotós kihívást lezáró bejegyzésből idézünk, a képeket random válogattuk:
A napok teltek, a fotók készültek, tényleg a kezembe vettem akkor is a gépet, amikor amúgy simán ellettem volna nélküle aznap, vittem magammal mindenhova. Barátok, bulik, családi látogatások, séták, bevásárlás, autószerelő és sorolhatnám, hogy mennyi helyre cipeltem magammal a felszerelést az elmúlt évben. Fotóztam otthon, az utcán, az ismerősöknél és ugye munkám során is, így a projekt jó nagy része sajtós tartalommal bír.
Élvezni kezdtem az egészet és a riporteri meló során is elkezdtem keresni az olyan látószögeket, amitől mondhatom egy-egy képre, hogy: Na ez lesz a napi! - Így született meg a Menzás kép is, amikor kísértük egész nap Ferencet, és akartam valami különlegesebbet a projektbe. E képpel végül a szombathelyi sajtófotó kiállításon különdíjas is lettem.
Minden napra kell valami, s egy idő után már várják a fotódat, ami persze javarészt nem lehet egy szimplán elkattintott kép, hiszen saját magadnak emelgeted a lécet. De többször volt olyan munkám is, amit a napi kép ihletett. Például volt itt a városban egy cirkusz, kimentem hozzájuk, végül pedig bekéredzkedtem a lakókocsik közé és riport lett belőle. Persze az egész abból indult, csakis azért volt, hogy legyen egy fotóm aznapra.
Egy laikus hiheti azt, hogy mi sem egyszerűbb, mint minden nap csinálni egy képet, pedig valójában rengeteg munka van vele. Például órákig kell játszani a macskával, hogy végre minden úgy legyen, ahogy szeretnéd.
Mindenki belevághat
Mint ahogy korábbi cikkünkben írtuk: mindenki belevághat. Előtte viszont érdemes körbejárni a fát, hogy mibe is csap majd a fejsze. Fotósunk szerint nagyon sok 365 projekt van a neten, amely több-kevesebb idő után abbamarad, vagy minőségileg nem üti meg az átlagos ingerküszöböt, még alulról sem.
Jó ötlet lehet még az 52 hét projekt is, amely nevéből adódóan heti egy képet jelent, mennyiségét tekintve könnyebb, de az sem mindenkinek egyszerű feladat. Vannak egyéb megmérettetések, megannyi fotós oldal és pályázat nyújt remek lehetőségeket, amelyek inspirálhatják azon amatőröket is, akik úgy érzik nem hajtja őket semmi sem, nincs ihletük.
Kollégánkat faggattuk arról is, hogy lesz-e folytatás. Elmondta, hogy idén nem csinál 365-öst, először hagyja ezt ülepedni, nyomtatását/könyvbe kötését tervezi, és más jelleggű megmérettetéseket keres/talált magának.
Összegezvén csak azt tudom mondani, hogy nagyon élveztem ezt az évet, dokumentáltam a magam módján 2013-at, s akad bennem némi büszkeség is, hogy nem hátráltam meg, még azokon a nehéz napokon sem, amikor ültem vasárnap este tizenegykor a székben és leesett, hogy még nem fotóztam semmit sem. Jó volt megmutatni ezt a sok mindent, jól estek a visszajelzések, mosolyogva írtam meg e bejegyzést. Köszönöm a figyelmet, jó fényeket, boldog új projekteket!