Jenei András, vagy ahogy mindenki ismeri: Jenke, gyakori vendége a különböző rockzenei eseményeknek. Nagy zenerajongó és amúgy egy rendkívül vidám figura, aki mellett lehetetlen unatkozni. Július közepén alig egy hét leforgása alatt körbebiciklizte először a Balatont, majd a Fertő tavat is.
Hány éves vagy, mivel foglalkozol, és miért érezted úgy, hogy pont most jött el az idő, hogy nekivágj két tavat is körbebiciklizni?
49 vagyok, és a munkám miatt sokszor egész nap egy autóban ülök – sofőrként ez sajnos elég gyakori. Emiatt is éreztem, hogy fontos lenne valami mozgás, ami kimozgat, és kicsit kompenzálja ezt az életmódot. Ezért kezdtem el többet biciklizni. A nagy túra ötlete meg onnan indult, hogy végre lett egy normális biciklim. A feleségemtől kaptam – szülinap, névnap, karácsony, minden ünnep egyben. Amint megvolt a gép, elhatároztam, hogy ha már van, akkor használni is fogom. Én nem készülök semmire előre: csak kitalálom, hogy megcsinálom, és nekiindulok.
Egyedül mentél mindkét körre?
Igen. Ez így nekem kényelmesebb: a saját ritmusomban haladok, oda megyek, ahova akarok, nem függök senkitől. Így bármikor meg tudok állni, vagy el tudok csatangolni, ha egy kis városnézéshez van kedvem.
Milyen volt a Balaton kör?
Egynapos menet volt. 14 óra 49 percet töltöttem konkrétan a biciklin. Hajnalban indultam Vonyarcról, és másnap hajnali négy körül értem vissza. Voltak benne pihenők, sörök, beszélgetések is – például Berényben beugrottam Bandóékhoz (Nagy András a Sear Bliss énekese – a szerk.) egy sörre és egy kis töltésre, mert lemerült minden kütyüm.
Mi volt a legnehezebb része?
Tihanynál majdnem lerázta a bicikli az összes vesekövem. Olyan rossz állapotban vannak a bicikliutak, hogy komolyan mondom, katasztrófa. Az északi part gyakorlatilag végig borzalmas, gyökerek, bukkanók, buckák. Egy ponton a rendőr is megállított, hogy miért az úton megyek, de mondtam neki, hogy a bicikliút életveszélyes.
A déli parton meg inkább a sötéttel gyűlt meg a bajom. Ahol egymást érik a települések, ott nincs nagy baj, de vannak olyan szakaszok, ahol közvilágítás sincs, és azért az szörnyű tud lenni. Szerencsére itt-ott meg tudtam állni, tölteni a lámpáimat.
Segítőkészek az emberek?
Meglepő módon igen. Siófok előtt betévedtem egy szabadtéri klubba. Ugyan még nem voltak nyitva és ezt mondták is, de nem zavartak el. Vizet akartam kérni, hogy kicsit hűtsem magam a forróságban, végül meghívtak egy sörre, még kifizetni sem engedték.
Volt egy másik eset is, mert bár minden volt nálam, a láncot nem olajoztam meg rendesen. Amikor már éreztem út közben, hogy ez így nem biztos, hogy jó lesz, akkor találkoztam egy bácsival. Épp füvet nyírt, és gondoltam, ha fűnyírója van, biztos lesz olaja is. Odamentem hozzá, mondtam, hogy a problémám, ő meg egyből nyitotta a kocsija csomagtartóját és adott olajat.
És a Fertő tó?
Az már egy nyugodtabb menet volt, nagyjából 7 óra 52 perc alatt tekertem körbe. Sokkal jobbak az utak – még az osztrák döngölt földutak is ezerszer kényelmesebbek, mint a Balaton körüli bicikliutak. Ráadásul ott nagyon korrekt volt az ellátás, olcsó sör, kis bodegák, kedves emberek.
Amin meglepődtem, hogy a Fertő körül sok a nyugdíjas kerékpáros. Meglepően jó kondiban is vannak. Igaz, nem tekertem gyorsan, de folyamatosan előztek le. Hihetetlen volt!
Volt holtpont?
Persze. A Balaton környékén egy hosszú, combos emelkedőn majdnem kiszálltam. Leszálltam, toltam a bringát, de nem álltam meg. Aztán mikor felértem a tetőre, ittam egy kortyot, és mentem tovább. A déli part már sík volt, ott kisimult minden.
Mi a következő cél?
Velencei-tó, de csak poénból. 30 kilométer, nem nagy dolog. Aztán jövőre a Tisza-tó, ott minden évben futóverseny van, én pedig biciklivel kísérem majd a futókat. És még Ausztriában vagy Szlovéniában is körülnézek. Nem szeretek sokat tervezni – ha eldöntöm, hogy megyek, akkor választok úti célt és megyek.
Mit szólt a család?
Az asszony abszolút támogat. Ő fut, én bringázom. Most már neki is van egy jó biciklije, amit tőlem kapott – lehet, hogy a Velencei-tavat majd együtt tekerjük le.
Mi az, ami leginkább megmaradt ebből az egészből?
Az élmény, a szabadság, meg az, hogy fejben eldöntöttem, és megcsináltam. Volt izomláz – nem is a lábamban, hanem a hátamban – de minden perc megérte. És az is tök jó érzés, hogy a videómat már több ezren megnézték. Én nem vagyok feltűnősködő típus, de jól esik a támogatás.
És út közben sok emberrel találkoztam és beszélgettem is. Még egy nagyobb társaságot is sikerült megnevettetnem. A Fertő partján belebotlottam egy nagy napraforgó-mezőbe és mondtam, hogy ha ez akkor divat, akkor nekem is lesz napraszotyis képem. Szóval, megindultam az ördögszarvas sisakommal a napforgótáblába és mindenki azon röhögött. Az ilyen pillanatokért mindig megéri!
