Az ősz rozsdás színkavalkádja gyakran emlékeztet minket az elmúlásra, pedig páratlan szépségeket képes elénk tárni. A sárgák, vörösek és barnák sokaságával mindig teljesen átfesti az utcaképet.
Szombathely és Vas megye ilyenkor is egy bájos arcát mutatja felénk, amely sokkal inkább ismerős, mint idegen. Nem harsány, nem tolakodó, inkább csak jelen van.
A fény már alacsonyabbról érkezik, megpihen a háztetőkön, az utcák kövén és az avaron. Nem marad sokáig, de amíg ott van, mindent egy kicsit szelídebbé tesz.
A fák nem sietnek, a levelek sem kapaszkodnak. Elengednek, ahogy a 2025-ös év is lassan elenged minket.
Ilyenkor a város nem akar többnek látszani annál, ami. Ugyanaz a tér, ugyanaz az utca, csak más fényben, más tempóban.
Az ősz vége nem hangos búcsú, inkább egy halk bólintás. Egy emlékeztető arra, hogy ezek a pillanatok nem visszatérnek, hanem megtörténnek.
És hogy mennyire engedjük közel magunkhoz őket, az valóban csak rajtunk múlik.
