A napokban a közösségi médiában egy ártatlannak tűnő kérdésre bukkantunk: egy szombathelyi hölgy rácsodálkozott, hogy a Pelikán parkból mintha „átkerült volna” a pelikánszobor a Jáki úti temetőbe. A történet azonban – mint oly sokszor – jóval összetettebb, és három szoborról szól: két „testvérről” és egy pótlásra készített harmadikról.
A Pelikán parkban ma látható alkotás nem az eredeti pelikánszobor. Az ott álló mű Tornay Endre András alkotása, amely az idők során vette át a park ikonikus madarának szerepét. Az eredeti, Rumi Rajki István által készített Pelikán-szobor ugyanis erősen megsérült, és jelenleg a városi vagyonkezelő, a SZOVA Zrt. raktárában található.
A Jáki úti temetőben viszont valóban pelikán áll, ám ez nem az „eltűnt” parkbéli szobor, hanem annak egy másik változata. Orbán Róbert helytörténész segítségével sikerült kibogozni a szobrok történetét. Mint kiderült, a temetőben látható alkotás Rumi Rajki István márvány Pelikán-szobrának egy műkőből készült változata, amelyet maga az alkotó készített az 1920-as évek környékén.
Ez a pelikán korábban Zalai Tóth János építész, Rumi Rajki barátjának udvarán állt, majd hosszú ideig egy Kunoss Endre utcai ház kertjében volt látható. Jelenlegi helyére, a Jáki úti temetőbe 2010 körül került, ahol egy családi sírhely részeként, alacsony sövénnyel körülvéve áll. A szobor szignált, RRI monogrammal ellátott alkotás.
A félreértést tehát az adja, hogy a temetőben álló szobor a Rumi Rajki-féle pelikán egyik változata, míg a parkban egy későbbi alkotás látható, az eredeti pedig raktárban várja sorsa alakulását. Költözés nem történt, inkább egy különös várostörténeti hármassal van dolgunk.
A pelikán így egyszerre van jelen a város mindennapi terében és emlékezeti helyein is – kicsit sérülten, kicsit elfeledve, de annál beszédesebben.
