Tavaly év végén Horváth Soma, Szombathely alpolgármestere beállt a DJ pult mögé néhány fotó erejéig, mi pedig elhatároztuk, hogy utánajárunk kik voltak a nagy elődök a zenész-politikusok sorában. Mert a politika és a zene sokszor összefonódik, és nem csak a kampánydalokon keresztül, hanem a rendszerkritikus dalokon és műfajokon át is.
A szaxikirály
Bill Clinton azon kevés politikusok egyike volt, akiről senki nem gondolta, hogy csak pózol a hangszerrel. Tenorszaxofonon játszott, jazzklubokban mozgott otthonosan, és amikor a kampány során zenélt, az nem „emberközeli gesztus”, hanem önazonos megnyilvánulás volt. Clinton esetében a zene nem díszlet, hanem személyiségjegy volt: a politikus itt a saját múltját vitte magával a nyilvánosság elé.
A populizmus atyja
Silvio Berlusconi már jóval azelőtt megértette a modern populista politika lényegét, hogy erre külön szakkönyvek születtek volna. Saját médiabirodalmat épített, tévécsatornáival, a RAI-val párhuzamos világot teremtett, ahol a szórakoztatás, a sorozatok, a hírek és a politika egy irányba húztak. Évtizedekig volt az AC Milan elnöke, így a futballt is politikai tőkévé formálta. És mindezek mellett Berlusconi énekelt, zongorázott, dalszövegeket írt, albumai jelentek meg. A hatalom nála nemcsak megszólalt, hanem dalra fakadt. A mai populista politika egyik ősmodellje volt, ahol a vezető egyszerre médiaszereplő, showman és előadó.
Az ellentmondások embere
Boris Johnsonról sok mindent el lehet mondani, de azt nem, hogy véletlenül került reflektorfénybe. Klasszikus zenét tanult, csellózott, és ezt időnként politikusként is elővette. A hangszer nála inkább az elitista háttér ironikus ellenpontja volt: miközben bumfordi figurát játszott, ott volt mögötte a komolyzenei műveltség. Johnson esetében a zene nem közelséget, hanem ellentmondást teremtett.
A színész
Volodimir Zelenszkij nem zenészként, hanem szórakoztatóipari szereplőként érkezett a politikába. Énekelt, táncolt, paródiákban szerepelt, musicalek és showműsorok világából jött. A politikai szerep nála eleve előadói tapasztalatra épült: tudta, hogyan kell figyelmet tartani, jelenlétet építeni, történetet mesélni. Az, hogy ebből később történelmi szerep lett, nem törölte el a színpadi múltját, inkább felerősítette annak jelentőségét.
A személyes márka
Justin Trudeau a „kulturált politikus” mintapéldánya lett: zongorázik, énekel, Beatles-dalt ad elő nyilvánosan. Nála a zene a modern, nyitott, urbánus vezető imázsának része, ahol a politika nem harsány, hanem harmonikus. Trudeau esetében a muzikalitás nem kampánytrükk, hanem egy tudatosan épített személyes márka része.
Bulibáróból konzervatív politikus
Deutsch Tamás a magyar politikában korán hozta be a klubkultúra világát. DJ-zett, elektronikus zenei közegben mozgott, jóval azelőtt, hogy a politika felismerte volna a fesztiválok és bulik közösségformáló erejét. A „politikus mint buliember” figurája nála jelent meg először igazán látványosan, még ha ez később háttérbe is szorult.
A mulatós nótázó
Bár nem profi zenész, Orbán Viktor szeret mulatós dalokat énekelni. Többször előfordult, hogy nyilvános vagy baráti eseményeken beállt énekelni, például egy borozóban a „Jó estét kívánok, megjöttek a fehérvári huszárok” kezdetű műnépdalt, amit eredetileg Nádor József írt. A dal nála inkább egy felvett póz, amellyel a „nép egyszerű gyermeke” képét erősíti.
Az önkormányzati kórus
Szombathelyen az sem ritka, ha a közélet hangja nem csak megszólal, de dalra is fakad. Az önkormányzati kórus ugyan nem csak politikusokból áll, hanem önkormányzati dolgozók is oszlopos tagjai. Általában jótékonysági alkalmakon és ünnepnapokon lehet találkozni velük, így az összhang néha hiányzik, de ettől még üde színfoltja a városnak ez a performansz, ami kicsit újraértelmezi a központi vezénylést.
Az újragondolt pultozás
Tavaly év végén a nagy sikerű Winter Art Marketen feltűnt Horváth Soma, Szombathely alpolgármestere is, aki néhány fotó erejéig beállt DJ-zni 
Lemezlovassá avanzsált Horváth Soma szombathelyi alpolgármester 2025. December 13. 16:59 . A tiszavirág életű megmozdulás esetében zenei utóéletről talán még korai beszélni, de ki tudja, lehet, hogy a kultúráért is felelős városvezető titokban már az új szólóprojektjét készíti elő. Ehhez egy szlogen-ötletünk már van is: „Bulizz, Szombathely!”
