Fesztiválok betegsége szokott lenni az elégtelen mennyiségű mellékhelyiség. Itt ezzel prpobléma nem volt, bár takaríthatták volna (gyakrabban)… Persze lehet azt mondani, hogy kákán csomókeresés, mert ha az ember fesztiválra megy, akkor ne legyenek ilyen igényei. De az már túljut ezen a kategórián, hogy az esős napok előtt is négyzetméterben mérhető feszínű belvizes foltok tarkították a terület holdbéli tájhoz hasolatos, öklömnyi kövekkel "megáldott" területét. Természetesen hozzá lehet tenni (és hozzá is kell), hogy a szervezők a kövességet érintő nagyszámú tavalyi kritika miatt idén a színpadok előtti részeket, valamint a főbb belső útvonalakat felszórták. Kaviccsal. Így a terület eddigi balesetveszélyesessége megszűnt, és sérülésveszélyessé "degradálódott". Az is igaz, hogy ezzel a plusz 3 centi kaviccsal az ember talpa 2 centivel a vízszint fölé került! Azt, hogy ez most összességében pozitívum, negatívum vagy Darwin-díjas ötlet, ki-ki döntse el maga.
Valamint célszerű lett volna a sátorozók részére elkerített területen kívülre is elhelyezni mobilmosdókat, tekintve, hogy elég vicces volt, ahogy az emberek a kerítésen át nyújtogatták flakonjaikat, hogy vizet szerezzenek, mert csak a (külön karszalagot igénylő) kemping terültén van ivóvíznyerő lehetőség... De ez a fogyasztás orientált szervezők és a leleményes fesztiválozók örök harca. Azt még külön fontosnak tartom kiemelni, hogy úgy a rendezők, mint a biztonsági szolgálat emberi nagyon segítőkészek, nagyon rendesek és nagyon aranyosak voltak, még az elhagyott karszalagos emberekhez sem úgy álltak hozzá, mint egy BKV-ellenőr tette volna hasonló esetben… Zárásképpen a hangtechnikáról egy kicsit: A nagyszínpad hangzása iszonyatosan jó volt mindhárom este. Arányosan és jól hallhatóan hangosítottak nemcsak egy háromfős Tankcsapdát, de egy 4 mikrofont használó hattagú Uriah Heep-et is. Jó, persze, volt olyan koncert, ami hangosabb volt a kelleténél, volt, hogy pár másodpercre elhallgattak a hangfalak és a kisszínpadokra az imént elmondottak nem igazak, de az ember nem akarhat mindig mindent.
„Liquid sunshine”
Eső. Az is volt. Csütörtökön megúsztuk, de szombat reggel arra ébredtünk, és kitartott végig, folyamatos intenzitás-változással. Sátrak ázták be, tömegek áztak ronggyá és a fesztivál területének a földfelszín-vízfelszín aránya átbillent az utóbbi javára. Az öt színpadból három fedett volt egyre pedig azt olvastuk a műsorfüzetben, hogy „rossz idő esetén a nézőteret lefedjük”. Hogy melyik volt ez? Természetesen nem a nagyszínpad! Úgyhogy a nép ázott, és jórészt megfázott. Baj? Nem. Mi akartuk? Mi. Amúgy ez a Fezen egy újabb fő baja - az őszi megfázások időszakára van időzítve. Paksi Endre Ossian-énekes betegen és rekedten becsülettel kiállt a színpadra, és tisztességgel letolták a bulit, míg Schmiedl Tamást a Moby Dick énekesét a láz ágynak döntötte, így bulijuk elmaradt. Az időjárásra az előadók is rendszeresen kitértek, a fedett színpad alól próbálták mozgásra bíztatni a közönséget („hogy ne fázzatok meg!” Lukács L. - Tankcsapda) illetve köszönték meg, hogy a körülmények ellenére is eljött a közönség és kitartanak mellettük. Az eső lényegét a legjobban a Gamma Ray-énekes Kai Hansen fogalmazta meg, ő „liquid sunshine”-nak azaz folyékon napsütésnek nevezte. Engem ez erősen emlékeztet a gyalogátkelő "piros" jelzésének definíciójára, ami ugyanis "veszélyes zöld".
Árak
A Fezenen az árakkal semi gond nem volt, úgy az étel-, mint az italárak a közepesen olcsó kategóiában mozogtak. Volt gyros, pizza, kebab, lóbab, főtt bab… izé… palacsinta, hot dog, hamburger, hurka, kolbász, grillhús, napi menü levessel és másodikkal. Az egyik sörgyár direkt fesztiválos dobozolású sört osztogatott (sokan csak szuvenírnek vették), és második naptól meleg teát is árultak. Azon pedig mindig kiakadok, ha a fröccsöt ásványvízzel adják… Ellenben osztogattak óvszert ingyért, ami megint pozitív.
Koncertek
Első nap megnéztük az - egy kommentelő által csak „minden környékbeli rendezvényre kötelező jelleggel benyomott” - Ocho Macho-t, akik egész kellemes táncolós zenét játszottak, bár a naplemente előtti fesztiválkezdés az nem ennek a zenének kedvez. Heaven Street Seven-t kihagytuk, mondván, biztos még mindig akkora arcuk van, hogy még a nézőtéren sem férünk el, úgyhogy inkább felderítettük a placcot, miközben bele-belehalgattunk a Kalapács és az Ossian zenekar műsorába. Akárki akármit mond, de mind Kalapács József, mind Paksi Endre a ’90/’94 előtti múltjából él. Kalapács nagy dalai a mai napig Pokolgép számok (Ítélet helyett, Itt és most, Pokoli színjáték), az újabbak pedig egykaptafás, ötlettelen zúzdák. Az Ossian helyzete ugyanaz: programjuk gerincét a klasszikus Maróthy-korszak dalai adták (Rock katonái, Acélszív, Magányos angyal, Ítéletnap, Sörivók, Mire megvirrad), az újabbak sem rosszak, bár a legkimagaslóbb pont számora a Bhrams – Magyar táncok feldolgozása volt.
Aztán beálltunk Uriah Heepre, ás ahogy elkezdődött a buli, az ember nem is hitte volna, hogy jó 60-as éveikben járó urak tolják ilyen intenzitással a már metálba hajló zenéjüket. Pedig de. Műsorukat főleg az "új" lemez (Wake the sleeper) dalai adták, plusz a klasszikus nóták a ’70-es évekből. Bizarr volt hallani, mikor Bernie Shaw énekes például a ’73-as Sweet freedom albumra hivatkozott… A szüleim együttes életkora alig érte el akkor a kétszámjegyűséget… Mindenesetre ütöttek a dalok (Stealin’, July morning, Easy livin’, Sunrise, Gypsy, Free and easy, Only human) nagy hangulat volt (a záró Lady in black alatt például extázis), bár az is bebizonyosodott, miért a Deep Purple lett a Deep Purple, és nem a Heep. Aztán benéztünk a „nem kevésbé világhírű” Pál Utcai Fiúk műsorába, amiről el lehetne mondani, hogy jó, de nem az. Ha valaki 17 éve nem tanult meg konferálni, az számomra énekesként is hiteltelen, mert képtelen vagyok elhinni, hogy tud szöveget írni. A zenéjük amúgy klasszul össze van rakva, nagyon értenek hozzá, és a koncert összességében is jó volt. Nem mint a hangosítás… és áramszünet is színesítette a programjukat.
Második nap meghallgattuk a Depressziót, ami még mindig Tankcsapda-kópiazenekar és még mindig egykaptafásak a dalaik. A szomorú az, hogy a legnagyobb slágerük (Nem akarok elszakadni) is ebbe a kategóriába tartozik. Ugyan olyan, mint a többi. Edda Művekről csak annyit, hogy Pataky Attila most nem borult ki, mint Pécsen pár hónapja, valamint, hogy úgy néz ki, mint minden második ember egy közepesen igénytelen falusi diszkóban. De hangja még van, a zenészek pedig kimagaslóak. A koncert persze a szokásos: slágereiket mindenki ismeri, így könnyű jó hangulatot csinálni, és a színpadhoz vonzani idősebbeket és fiatalokat egyaránt. Megnéztem volna Fenyő Mikóst is, elvégre életében először fesztiválon adott szólókoncertet, de nem sikerült, mert előadása több, mint fél órát késett. Igaz, hogy a közönség már a hangoláson is táncra perdült, ez mégsem enyhítő körülmény: egy fesztiválon elvárás a pontosság! Így a hosszas várakozás után inkább átmentem Gamma Rayre, és a Welcome/Gardens of the sinners-szel elkezdődött egy jó órás álom...
Levezetésként Pokolgép - főként a régi dalokat játszották, de bemutattak új számot is. Összességében nem volt nagy eresztés a koncert, bár rossz sem, s a közönség megismerhette a régi énekes, Kalapács József hangját idéző Tóth Attilát is. Szombat, utolsó nap, a legnagyobb esővel. A Mangod Inc. nem játszik bonyolult zenét, de szórakozásra és felvezetésre tökéletes volt, ahogy a Road sem teremtett a rockzenén belül saját műfajt, viszont a már meglévő hangulatot sikerült fenntartaniuk köszönhetően a jó frontemberi tevékenységnek, az ütős koncertnek és a jól sikerült feldolgozásoknak (Ákos – Mindenki táncol, KFT – Afrika). Nekem nagyon tetszett, hogy olyannyira sikerült a saját képükre formálni ezeket a dalokat, hogy egyáltalán nem lógtak ki a műsorukból. Aztán jött a Lord vacsoraidőben, volt az új lemezről a Neked soha nem elég, a régiek közül az Itthon vagy otthon, a Megváltás nélkül, a Szemedben a csillagok, és természetesen a Szóljon a rock is elhangzott. Én, aki soha nem láttam még őket élőben egy nagyon szimpatikus zenekart ismertem meg bennük ezzel a kiváló koncerttel.
A nagyszínpadon Ákos következett, aki a felemás érzéseket keltő előadók közé sorolódott be. Bár a saját számai közül nem egy után/közben keresgettem az államat a földön, de a Lady Gaga-feldogozást a mai napig képtelen vagyok megemészteni és hová tenni. Nem értem, egy befutott előadó miért csinál ilyet, főként, hogy a dalt csak a közönség töredékét kitevő fiatalok ismerték, az idősebbek csak néztek, hogy „ez meg mi a fene?!”.
A napot és a fesztivált a Tancsapda zárta, akik 50 perces csúszás (!) után a 3 nap legnagyobb közönsége előtt adtak koncertet. A buli fantasztikus volt, bár Lukács csak a koncert második felében kezdett el konferálni, addig egy szót használt mindenre, legyen az az időjárás, a következő dal, vagy maga a zenekar. Ez egy igénytelen és visszataszító megnyilvánulás volt, mint ahogy az újabb dalok szövegeit is a szánalom kategóriába sorolom. (Azért amikor egy 40 éves ember egy olyan szöveget ír és énekel, hogy „lesz_KUKAC_rom a szobámat, nem csinálok rendet” az nálam kimeríti a "köznevetség tárgya" fogalmát.) Mindenesetre zenélni azt tudnak, a közönség szereti őket, a dalaik meg vannak írva rendesen, nem véletlen és nem méltatlan a sikerük. Az pedig, hogy nem játszották a Mennyország touristot számomra újabb pirospont.
Mérleg
Összességében egy jól összerakott programú és sikeresen, nagyobb zökkenők és problémák nélkül lefuttatott rendezvény volt, elég sok gyermekbetegséggel. Az időjárás meg olyan volt, amilyen, remélhetőleg jövőre jobb lesz. Ja, és mégvalami: Chuck Norris képes kiini a boroskólából a bort.
