- Az együttes frontemberének, Prieger Zsoltinak sokat köszönhetek, nagy lökést adott nekem.
- A producerkedést miként sajátítottad el?
- Többnyire a saját hibáimból tanultam. Ezen kívül van egy szakember, aki nagyon sokat segített, és már-már barátjává fogadott, annyira jó kapcsolatba kerültünk egymással.
- Egyik legismertebb felfedezetted Márió, a harmonikás. Hogyan találtál rá?
- Mindig hallok valamit, van egy csomó ötletem, amivel aztán, ha megtalálom hozzá a megfelelő karaktert, előállok... Keresgélek, figyelek, mindig kapok valami inspirációt. Ha látok benne fantáziát, és ha az ötleteim a művésznek is tetszenek, akkor megpróbáljuk azt megvalósítani. Így történt ez Márióval - akit egy közös barát mutatott be, elhozott egy demot, amin ő is játszott. Szerződésben állok az EMI-vel, ott végzik el a munka dandárját, ők jelentetik meg a lemezeket.
Márióhoz hasonlóan történt a Karavánnal is.
- Róluk nemigen hallani...
- Roma zenészek, fővárosiak, körbeturnézták már a fél világot. Bár itthon még nemigen tudnak róluk, külföldön most nagy lehetőséget kaptak, közel harminc országban jelenik meg új lemezük. A magyar popzenészek között erre még nem volt példa.
- A másik felfedezetted a Hooligans...
- Hallottam őket, megtetszettek és telefonáltam nekik. A Hooligans két tagja már gyerekkorától együtt zenél, először egy Elektromos rock nevű zenekarban, aztán a Ramsesben. 1997-ben álltak össze. Az első lemezük után léptem én a képbe.
- Mennyire vagy mindenható? Meddig terjed egy producer hatóköre?
- A teljes művészeti tevékenységet felügyelem. A stúdióköltségen, a borítótervezésen túl az is rám tartozik, hogy a zenész milyen cipőt viseljen, miként álljon a színpadra. Persze nem vagyok mindenható, a hivatásos stylistok ehhez jobban értenek. Ha készül egy új produkció, felvázolom nekik, mit szeretnénk. A cél összhangba hozni a művészt az általa létrehozott anyaggal és stílussal.
- A munkád a lemez megjelenéséig tart, vagy tovább is?
- Valakinek a menedzsmentjét is elvállaljuk, például Máriónak, szervezzük a fellépéseit, koncertjeit. Van, akinek nem, ez képlékeny, ki mit akar.
- Az előadóknak maradhat saját stílusuk, ízlésviláguk?
- Ha van jó ötletük, gondolatuk, arra természetesen mindig vevő vagyok.
- Belefolysz az alkotómunkába is? Zeneileg hagyod őket?
- Egy darabig biztos, amíg érzem, hogy működik. Minden művész szereti, bármilyen hangszeren is játszik, ha a hangszeres tudásából minél többet felmutathat. Ez a pop-zenében nem túl szerencsés, hiszen általában nem a gitárszólókért keresik ezt a műfajt, hanem a jól összerakott, egységes, nem túl hosszú slágerekért. Minden zenész szeretné megvalósítani önmagát, erre minden lemezen lehetőséget kell adni.
- Szerzel zenét?
- Nem. Maximum egy-egy dalszöveg-szövegkezdeményt írok néha. Igaz, a nyolcvanas évek legelején volt egy zenekarunk, én voltam az énekes.
- Neve? Hátha valaki még emlékszik rá...
- Jobb, ha nem...
- Lemez?
- Isten ments...
- A jó menedzser kellő pénzzel bárkiből sztárt faraghat?
- Szó sincs erről. Minek? A magyar lemezpiacból az tud nagyobb szeletet kihasítani, aki olyan anyaggal tud kiállni, amit a közönség szeret. A popzene az egyetlen olyan kulturális termék, amely abszolút üzleti alapon jön létre, amit a piac vastörvényei szabályoznak. Egyébként köztudott, hogy Magyarországon a klasszikus értelemben vett sztárok nem léteznek.
- Pedig a csapból is ők folynak...
- Más a média- és más a popsztár. A kereskedelmi csatornáknak, muszáj sztár-műsorvezetőket kreálniuk, hogy el tudják adni a műsorukhoz kapcsolódó reklámidőt. A médiában nincs az a közvetlen visszajelzés, mint a zenei piacon, hogyha jó, akkor megveszem, ha nem jó, akkor nem. A pop-piac azért is sokkal hullámzóbb, mert sokkal előbb kihullik az, aki nem való oda. Kicsi ez az ország, ha valakinek például nincs hangja, ez pár hónap alatt kiderül, botrány lesz belőle és elbukik.
- Addig viszont profitálni lehet belőle.
- Már nem, régebben még volt erre példa, de itthon nem tudsz olyan példányszámot produkálni, hogy ez valóban megérje. A tátogó, hiteltelen énekesekből nem lehet tartósan sztár. Ugyanúgy fizetned kell a stúdióköltséget, a szerzőket, a szövegírókat, a stúdiózenészeket, emellett még keresni kell valakit, aki felénekel.
- Ezerfelé jársz, mindenhol demokkal bombáznak...
- Érdekes, de nagyon keveset kapok, szívesen vennék még több anyagot. Vas megyéből például egész pályafutásom során szinte alig jött. Inkább elküldik Pestre, vagy bárhova máshová. A saját hazájában senki sem lehet próféta...
- Vas megyében sok a jó kezdő zenekar. Látsz valamelyikben fantáziát?
- Sok a tehetséges kezdő, azonban kevés zenekarban van kitartás. Nyűgös szakma ez. Már az elején mindenkinek elmondom, velem nagyon nehéz együtt dolgozni, mert én tudok kiabálni, bárkit képes vagyok az éjszaka közepén kelteni álmából, és a siker nem biztos, hogy hamar eljön. Lehet, hogy évekig semmi látványos sem történik. A kezdőkkel legtöbbször az a baj, hogy nagyon nehéz őket jobbra vagy balra mozdítani.
- Máriónak például milyen hamar sikerült befutnia?
- Attól a pillanattól kezdve, hogy elkezdett harmonikán játszani?
- Nem, amióta dolgoztok vele.
- Ez egy év volt, de Márióé nem egy tipikus történet.
- Márió sikerét legfőképp a Dáridónak és a műfajnak köszönheti...
- Főként saját személyiségének. Igaz, beletrafáltunk, hiszen a hazai piacon nem volt még ilyen, aki harmonikával énekelne. Másrészt ritka az olyan előadó, aki képes egyvégtében ötvenkét órát dolgozni, és utána még mindig tud mosolyogni, és bárkivel bármikor hajlandó beszélgetni.
- A lakodalmas műfajt sokan lenézik, Márió az Anima után érdekes váltás lehetett...
- Szerintem ezt is lehet igényesen és hitelesen csinálni. Németországban dülöngélnek a sörpadon, Amerikában countryt énekelnek, minden országnak megvan a saját maga lakodalmas zenéje. A külföldiek csodálják, az ott lakók meg azt mondják rá, ez nem igazi, ez nem művészet.
- Erről én nem tudok, legalábbis nekem még nem kellett, persze sok mindent hallani...
Inkább fordítva, a rádiónak kell a számok játszásáért jogdíjat fizetni. Normálisan ez úgy működik, hogy ha van egy jó produkció, ami tetszik a közönségnek, azt játssza a rádió is, hiszen azzal növelheti hallgatói számát.
- Lapokban és tv-műsorokba?
- Nincs ilyen. Ha egy televíziós vagy rádiós műsor producere csupán azért futtatna valakit, mert megfizetik, hosszú távon maga alatt vágná a fát. Visszaesne a nézettsége, hallgatottsága...
- Magyarországon szinte minden album aranylemez, annyira alacsony a limit. Hány eladott példánytól nyereséges egy album?
- Ez attól függ, mekkora a produkció, mennyit költöttél rá, lehet nullszaldót csinálni három-négyezerből is, tizenöt -húszezerből is.
- Mennyit költesz rá?
- Minden produkció más. Más pénzt kell költeni egy Márióra és egy Karavánra...
- Gondolom Márió a legolcsóbb, hiszen egyedül van...
- Nem kilóra mérik, nem ez számít, ráadásul nála is vannak vendégzenészek, akiket szintén fizetni kell.
- A popzenéhez mennyire könnyű cégeket, szponzorokat keresni?
- Nehéz dolog ez, most először, épp Máriónál próbálkozunk ezzel. Kaptunk egy nagyon jó ajánlatot. A legnagyobb probléma, hogy aki pénzt ad, annak egyből elvárásai is lesznek. Szerintem amíg a művész érdeke nem sérül, addig működhetnek a dolgok.
- Addig kizárólag saját pénzből finanszírozod?
- Igen, ez a klasszikus felállás, hogy ne keljen megfelelni más elvárásoknak...
- Szombathelyről miként lehet mindezt irányítani? Emberi számítások szerint már rég Pestre kellett volna költöznöd.
- Nem tudok felköltözni, egyrészről szeretem Pestet, másrészről viszont nagyon idegen. Más Szombathelyen élni. Ha egy héten négy napot fent töltök, estére sokszor akkor is hazajövök. Tudom százszor könnyebb, és egyszerűbb lenne ott, és sokkal több pénzt lehetne keresni. Mérlegeltem, amíg működik így is, addig működik, ha nem, akkor abbahagyom.
- A "vidékiségnek" mennyire érzed hátrányát?
- Az elején még nagyon, nehéz volt a megfelelő kapcsolatrendszert kialakítani. Most már sokkal könnyebb. Mázlim volt, ezért nem nyerek én soha a lottón...
- Ha nyernél, abbahagynád az egészet, vagy alapítanál egy lemezkiadót?
- Nem. Biztosan nyitnék még néhány lemez és könyvesboltot.
- Azt árulnád, amit szeretnél?
- Azt nem szabad. A jó kereskedő sohasem magára gondol, az már klikkesedés. Ugyanez vonatkozik a producerségre is.
- Tényleg, zenében milyen műfajt kedvelsz?
- Mindegyiket.
- Azért biztosan van, ami jobban?
- Rockzenén nőttem fel. Aztán amikor lemezboltot nyitottam, tudatosan elkezdtem mindenféle zenét hallgatni, hogy minden vásárlóval, aki bejön az üzletbe, el tudjak beszélgetni. Senkire sem szabad saját ízlésünk ráerőltetni. A műfaj egyébként önmagában még soha sem jelent minőséget, egy mulatós lemezt is meg lehet csinálni jól, és egy komolyzeneit is pocsékul.
- Otthon hallgatsz Máriót?
- Hallgatom, persze, amikor megjelent azért, hogy mit hibáztunk, most meg azért, hogy mit javítsunk.
- Szórakozásból?
- Már nem hiszem, hogy tudnék szórakozásból zenét hallgatni, ha meghallok valamit, rögtön elkezd járni az agyam. Ez az egész számomra egy nagy kikapcsolódás, tehát végeredményben kikapcsolódásból hallgatok Máriót. Tényleg szerencsés vagyok, az a munkám, ami a hobbim.
- Mennyire telített a hazai pop-piac, van még olyan műfaj, ami erőtlen, ami hiányzik, amiben érdemes keresgélni?
- Mindent. Konkrétabban, ha most körülnézel, például hiányoznak a karizmatikus férfikarakterek, előadók.
- Sájgájszok?
- Nem, az olyan karizmatikus előadók, mint például a Kispál és a Borzból Lovasi András. Ha kimegy a színpadra, nem lehet máshová nézni, van kisugárzásra. Egy másik példa a sokak által szidott vagy istenített Zámbó Jimmy, nem tudtál nem odafigyelni rá.
- Részemről...
- Most is előtted van az arca. Ilyen az igazi előadó.
- Hogyan tovább? Van egy-két lemez és könyvesboltod...
- Azért jó a kettő együtt, mert teljesen más. A könyvkereskedésbe elég későn vágtam bele, amikor elkezdtem, mindenki azt mondta, ez öngyilkosság. Arra gondoltam, nincs túl sok félnivalóm, ha olyan emberekkel veszem magam körül, akik ezt jól csinálják.
- Könyvkiadásba nem akarsz belevágni?
- Szeretnék, de mit? Mi lesz nyereséges, mi az, amit érdemes kiadni? Nem biztos, hogy meg tudnám állapítani, nincs olyan ember, aki mindenhez értene. Lehet, hogy ehhez sem értek, csak szerencsém van. Akkor csak az a kérdésem, vajon ez meddig tart...
- Márió révén neved a szakmai berkekben bizonyára jól forog, a konkurencia nem akart még becserkészni?
- Nem, pedig bevallom őszintén, hízelegne a májamnak. Idővel szívesen produrcerkednék televízióban is. Majd elválik.
fotó:Unger Tamás
